Tolnai Világlapja, 1928. október-december (28. évfolyam, 40–52. szám)
1928-12-12 / 50. szám
kereskedelmi miniszter. Régi cipszercsaládból való, azok közül a német származású szepesi patrícius családokból, akik a legjobb magyarokat adták, így a kiegyezés után többek közt a függetlenségi mozgalom felejthetetlen igazán lánglelkű vezérét, Irányi Dánielt (eredeti neve Halbschuh volt) és Hermann Ottót, a puritán nagy tudóst, híres negyvennyolcas párti képviselőt. A nagy Hermann Ottó (Eötvös Károly és Károlyi Gábor barátja volt), atyafia Hermann Miksa. Mérnök volt. Fiatalsága a bányavárosokban telt el és soha nem politizált. Ma sem, 1920-ban beválasztották a nemzetgyűlésbe, ma már harmadik ciklusban tagja a parlamentnek, ahol volt előadó is többször, tartott néhány komoly, szakszerű felszólalást, de soha nem politizált. A miniszteri székbe kizárólag tudása, komolysága, szorgalma és tehetsége jutatta. Mérnök, mint egykori feledhetetlen elődje, Hieronymi Károly volt és mérnöki hivatásának komoly pontossága jellemzi őt mai díszes helyén is, Baross Gábor örökében. Szikár, mindig és minden helyzetben komoly ember, rengeteget dolgozik és arról nevezetes, hogy a napi politika számára hozzáférhetlen. Rengeteget dolgozik és hogy mit produkált — elég, ha rámutatunk a szanált államvasutakra, a közmunkákra, amelyek az ő minisztersége idejében írattak ki, az állandó kiállításokra, amelyek az ő korában virágoztak fel, a lábadozó i magyar iparra, exportunkra, folyton javuló külkereskedelmi mérlegünkre. Hermann Miksa munkásságának eredményeit számok és adatok jelzik, kevés ember van az országban akinek munkáját így lehetne ellenőrizni és akinek sikerei ilyen nyilvánosak volnának, mint az övé. Nem bürokrata és éppen egyik legnagyobb ért. December második vasárnapján keményre fordult a lágy idő. Fagyott s a regmeci ház tetejét dér lepte el. Ferenc úr, aki egész héten Széphalmon, a készülő angolkert körül serénykedett, megijedt a hidegtől. Begubózott könyvesszobájába. Friss lúdtollat faragott és tovább folytatta az Abel halálának fordítását. De sehogyse ment a munka. Valami rossz fázás borzongatta. Tekintete minduntalan kitévedt a rostélyos ablakon, az országút túlsó felére, ahol a falusi kocsma lapult, borzas nádsüvege alatt. Mintha csak sejtette volna, hogy ott, a gerendás ivóban, három nap óta egy fülig subás, ismeretlen atyafi borozgat, titkon érdeklődve a be-beforduló cselédektől: otthon marad-e ma a gazda szájjon tart-e töltött puskát? Pedig Ferenc úr valójában mit sem tudott ,a leselkedőről, aki minden lépéséről hírt küldött esténként Terebesre, a császár ulánusainak parancsnokságához. Mégis aggódott: mióta a „vörös barátot" és társait elfogták, veszett mende-mondák szállingóztak szerte az országban. A szerencsétlen Szentmarjay rémületében mindenkit bemártott s azóta egymásután kerülnek hurokra az „illuminátusok". Sándor Lipót nádornak már harminckét „forradalmár" foglya van. Budán riadtan zúg a polgárság. Fodor és Král öngyilkossága pedig végsőkig fokozta az utolsó napok izgalmát. Nem ok nélkül aggódott hát Ferenc úr sem, bárha a veszedelmes „kátét" még a nyáron elégette. Keveset ér itt az elővigyázat. Nyéki Németh János, a királyi ügyigazgató — úgy hírlik, — a föld alól is bizonyítékokat tud teremteni. Hogy is keveredhetett ilyen „gaz jakobinus szemfényvesztésbe", ő, a tisztafejű, józan szabadkőműves?. .. Szinte föllélegzett, mikor baj nélkül szállt le az este. Beme, hogy hivatalába is a gyakorlati ember praktikus élettudását vitte be, a szabad értelmiségi pályák elfogulatlanságát, a született vezető, gyors, pontos és mindig megbízható ítéletét. Nem keresi sem a nyilvánosságot, sem a népszerűséget és valóban akarata és ízlése ellen van, hogy nevét ma mindenfelé emlegetik. Fogják akkor is — Magyarországon nagy szó, — amikor már nem lesz miniszter, nemcsak azért, mert alkotásai maradandóak, hanem azért is, mert működése harmonikusan összeesik azzal az idővel, amit úgy hívhatunk, hogy: Magyarország gazdasági gyógyulásának korszaka. Az. És nem kis mértékben Hermann Miksa érdedeméből az. Vacsora után kezet csókolt anyjának s visszament a szobájába. Még babrált egy kicsit kedvenc írásai között, aztán elfújta a könnyező faggyúgyertyát. Lefeküdt. Az egész ház elcsendesedett. Egyszerre éles kopogás verte fel első álmából. Az ablakrostélyt zörgette valaki. Anyjának egyik szobaleánya ajtót nyitott. De a következő pillanatban már futott is befelé, hangos sikoltással. Ferenc úr gyorsan magára rántotta hálóköntösét s mezítláb futott ki a pitvarba. A küszöbön egy ulánustiszt állt. Mellette, kivont karddal, két közlegény. Ferenc úrban megfagyott a vér. Szólni se tudott a rémületről. — Ehrenstein Vilmos főhadnagy — mutatkozott kifogástalan udvariassággal az ulánustiszt, majd feszesen kihúzva magát, hivatalos hangon folytatta: — a nádor őfensége parancsára, én foglyom. Készüljön, azonnal indulunk. Ferenc úr elsápadt. De azért fanyar mosolyt erőltetve keskeny madárarcára, bókolva intett a tiszt felé: /qr* /a'q&at/ auqél, >• /F v Hermann Miksa •r- Nemcsak desfi/hanem jó is 20 méter tennisflanell, Jó bolyhos 30 pengő 20 méter liliomvászon, hófehér, 80 széles 30 pengő 20 méter köténykarton, szépen mintázva 30 pengő 23 méter angin, garantáltan pehelytartó 30 pengő 23 méter ágynemű, színes csíkkal 30 pengő 16 méter ruhabarhet, finom 30 pengő Plnta- és vámilleték az árakban honfoglaltatik Szétküldés utánvéttel: STOLIV JÓZSEF szövőgyárából, NACNOI (Csehszlovákia) 14 Szakorvosok ajánlják torokgyulladás, meghűlés, valamint a spanyolnátha elleni védekezésül. A Panflavin-pasztillák minden fertőző betegség ellen oly egészen sajátos hatást váltanak ki, melyet a legkiválóbb szakorvosok elismernek.