Tolnai Világlapja, 1932. július-szeptember (32. évfolyam, 28–40. szám)
1932-07-20 / 30. szám
A „CIPŐ FORD" HALÁLA BATA TAMÁS REGÉNYES ÉLETE ÉS KARRIERJE Mindennapi repülős szerencsétlenség híre érkezik: Csehszlovákiában Otrokovicénél 700 méter magasságból lezuhant egy repülőgép. A pilóta és az utas halálukat lelték a repülőgép roncsai alatt. Rövid napihír ez így. De ami a napihír mögött van .. . A repülőgép utasa: Data Tamás (ejtsd: Bátya) Európa cipőkirálya volt s a repülőkatasztrófa a világ egyik legnagyobb és legérdekesebb karrierje után tett pontot. Suszterinasból a cipőkirály, talán így jellemezhetjük legjobban azt a karriert, melyet az elhunyt Bata befutott. Szegény foltozósuszter fiaként pillantotta meg a világot 1876-ban, 56 esztendővel ezelőtt. Apja üzletében, mint közönséges suszterinas töltötte ifjúságát és élete végéig a „kaptafánál" maradt, csakhogy ez a kaptafa az utolsó esztendőkben már a világ egyik legnagyobb és legproduktívabb gyárüzemét jelentette. 18 éves volt a felszabadult suszterinas, a fiatal Tamás, amikor megkísérelte önállósítani magát és a kézi úton előállított vászoncipőket saját maga árulta a piacon. Nem akarta azonban egész életét vásári cipőárusként végigélni, gondolt egy nagyot és Németországba vándorolt, közönséges munkásként dolgozott itt cipőgyárakban, hogy a nagyüzemek üzleti fogásait és munkamódszereit kitapasztalja. Közben meglehetősen sanyarú anyagi viszonyok közt élt, más fiatalember ebben a korban színházról, szórakozásról, nőkről álmodik — Bata már ekkor egy hatalmas cipőgyárról álmodott. És visszautazott kis szülővárosába, a morvaországi Zlinbe; újszerű dolgot akart itt megvalósítani: cipőknek gépi úton való előállítását. S a terv sikerült. .4 cipőgyár kezdett kifizetődni, Báty már jómódú embernek számított, más ilyenkor azt mondja: Hetvenöt méter mélységben fekszik az elsüllyedt francia tengeralattjáró, a Promethéc a cherbourgi kikötő bejáratánál és a tengeralattjáró acélkoporsójában 63 halott tengerész. A búvárok már ráakadtak az elsüiylyedt tengeralattjáróra, bekopogtattak az acélkoporsó falán, a tenger zöldes mélységeiben halak járnak ki és be, mert a fel nem szerelt periszkópok helyén tátongó nyílásokon szabadon jár a tenger vize is. Megkezdődtek a „mentési" munkálatok is, Franciaország nem hagyja fiait a halak martalékául, a szárazföldön akarja eltemetni őket. A tengeralattjáró közepe sziklák közé van beékelve, két vége azonban szabadon áll s így a búvárok jelentése szerint nem lesz nehéz a hajó két végén megerősíteni az emelődaru láncait. A munka már meg is kezdődött a legkiválóbb francia és olasz búvárokkal. Felső képünk: Az „Ariane" tengeralattjáró és a Le Roule segélyhajó a katasztrófa színhelyén. Haloldali kép : A Roule fedélzetéről mélytengeri búvár ereszkedik le, elég volt, most még fiatal vagyok és máris vagyonom van, miért ne élvezném fiatalon az életet. 28 éves Bata, amikor döntő elhatározásra jut. IDOC-ben pár munkájával kimegy Amerikába, az amerikai nagyüzemek munkamódszereit tanulmányozni, Lynnben, Massachusetts államban dolgozik ő maga, mint közönséges munkás, alkalmazottai pedig különböző gyárakban helyezkednek el. Aztán... hazamennek Zlinbe és megindul az amerikai tempójú termelés. Bata nevét ismeri már a kontinens is, jön a háború és Bata a háborús hasznokat arra használja fel, hogy üzemét úgynevezett vertikális üzemmé bővítse. Bata legelőin saját marhái legelnek, saját vágóhídja, bőrcserzője látja el a cipőgyárat bőrrel. .4 munkásokat beveszt részvényesnek gyáraiba, alkalmazottai minden szükségletéről az ő üzemei gondoskodnak, fűszerüzleteket nyit, kantinokat, házakat épít munkásai számára. Ez időben napi 120.000 pár cipőt gyárt már Bata, Amerikától Indiáig ismerik nevét, saját repülőparkja van, úgyszólván világhatalmasság az európai Ford. .A világválság, a gazdasági elzárkózás következtében megnehezedett export persze neki is gondokat okozott. S egy szép napon aztán megérkezik a hír: a „cipő Fordja" repülőgépszerencsétlenség áldozata lett, a nagy mű árván maradt a legnehezebb időben. Bata Tamás utolsó arcképe. s