Tolnai Világlapja, 1933. július-augusztus (35. évfolyam, 28-36. szám)

1933-08-02 / 32. szám

Isaac Townshend megtántorodott. Homloká­ról véres csík szaladt a szeme közé. Végigzuhant a szőnyegen és amikor föléje hajoltak, már halott volt. 6. Másnap délután egy kis teázóban ült Ed­mund Wade. Szemben vele Philippa Hoppe, a „Daily Post" gyorsírónője. — Mindig tudtam, hogy ügyes ember maga — mondta halkan a leány. — Most azonban mondja el őszintén, hogyan jött rá erre a dologra. — A legbutább véletlen volt. Ha nem ta­lálkozom régi barátommal, Peabodyval, ha nem említi Townshend levelét, ha a feltaláló házában nem jut eszembe, hogy a holborni banda egyetlen ember is lehet, ha Brockley fia nem mondja, hogy az ő apja is ismerte a feltalálót, ha Working bankár özvegye nem találja meg Townshend levelét, ha Aldred főfelügyelő nem hallgat meg, akkor a gyilkost talán sohasem találjuk meg... A jószerencse mindvégig mellettem volt... • — Deh­át miért gyilkolt az a szerencsétlen öregember? — Azért, mert nem tudta elfelejteni, hogy a négy bankár valamikor milyen ridegen bánt vele. ötezer fontot kért egyiktől, aztán a másodiktól, harmadiktól és negyediktől és egyiktől sem kapott... Aztán Amerikában egyszerre ünnepelt ember lett, de minél na­gyobb sikert aratott, annál jobban érezte, hogy a négy bankár csúnyán bánt vele és sötétté tette, megkeserítette ifjúságát... Aztán hazajött, hogy leszámoljon velük. A zsarolóleveleket azért küldte nekik, hogy a rendőrséget félrevezesse ... — És az a fényképezőgép? — Az volt a gyilkos fegyver. A lencse mögött fegyvercső volt, belül pedig a golyók. A lövés pillanatában az objektív félreugrott és a gyilkos golyó kirepült. Ö, a nagy fel­találó, csak így tudott gyilkolni, ilyen külö­nös fegyverrel, amit — ki tudja, mikor készített... — De ő is kapott zsarolólevelet___ — Igen, saját magának írta, mert attól tar­tott, hogy a rendőrség előbb-utóbb észre fogja venni, hogy minden áldozata bankár... Ez volt a végzete, mert ha akkor nem keresem fel... De hagyjuk ezt, mindent megírtam a „Daily Post"-ban ... Tudja mit mondott ma reggel Trench?... Fölemelte a fizetésemet és tudja hogy miért örülök ennek? — Miért? — Azért, mert most már megnősülhetek... — Megnősül?... Hát van menyasszonya?... És kicsoda?... — Most éppen senki sem néz ide, tehát, kedves Philippa, kérem, engedje meg, hogy megcsókoljam és akkor megmondom, hogy ki a szerencsés... Tolnai Világlapja Közbelépésére újra Üzembe­­ helyezték Budapest Közterein a Kutakat Eddig víz h­elyett csak­ tej volt! Kapták az alábbi panaszos levelet: „Tekintetes Szerkesztőség! A napokban kisfiammal meglátogattam a Tisza Kálmán téri gyermekjátszóparkot. A különféle játszószerek a nyaralás örö­meitől megfosztott gyermeksereg számára pompás szórakozást jelentenek. Ezt azon­ban csakhamar pokoli gyötrelemmé vál­toztatja a játszóterek egy érthetetlen fo­gyatékossága: a vízhiány. A nagy hőség­ben megszomjazott fiam apró játszótár­saival együtt hiába kért vizet, a gyerme­kek számára megépített kút kiapadt. A gyermekek siránkozását tehetetlenül néző szülőkkel kutatni kezdtük az okot—hasz­talan. A kút, amelynek reggel 1­ órától késő estig szakadatlanul működnie kellene, csődöt mondott s csak nagy ritkán ad vi­zet. Furcsa véletlen ezzel szemben, hogy ugyanekkor mindennap, pontosan tíz óra­kor megjelenik az elapadt kút szomszéd­ságában a tejeskocsi, ahol nyolcvan fil­lérért mérik a tej literjét. Ezt az elképesz­tően magas árat legtöbben persze meg­fizetni nem tudják. De ha még győzné is az ember pénzzel, lehetetlen helyzet, hogyha friss vizet akarunk adni a gyer­mekeknek, akkor drága tejre kényszerít­sék a szülőket. Budapesten szerény szá­mítás szerint is százezerre tehető azoknak az apróságoknak a száma, akik a nyarat a játszótereken töltik. Az esetet felhábo­rodással tárgyalták a szülők s közben az is kiderült, hogy nemcsak a Tisza Kál­mán téren szomjaznak a gyermekek. Nem restellem a fáradtságot s még több teret látogattam meg. Mindenhol hasonló volt a helyzet. Teljes vízhiány, a veszélyes játszóterek körül semmi felügyelet és az apróságok közvetlen szomszédságában megtűrt kártyázó, duhajkodó és károm­kodó legények ... Három tünet, ami jó­formán a főváros minden közterének egy­formán jellemzője. Sokezer bosszankodó szülő nevében kérem a tekintetes Szerkesztőséget, hogy e soroknak helytadni szíveskedjék. Ta­lán ez alkalmas lesz arra, hogy a rekkenő nyári hőségben „befagyott“ kutak ismét működjenek. Aláírás:“ A panasz ügyében azonnal eljártunk és megállapítottuk, hogy a levélnek minden sora helytálló. A főváros közterein való­ban elapadt kutak tátonganak s a szom­szédságukban ott a tejeskocsi. Elképzel­hetetlennek tartottuk, hogy mindez az ille­tékes fővárosi tényezők tudtával történ­jék s ezért felkerestük Király Kálmán ta­nácsnokot, akinek felügyeleti jogkörébe tartoznak a nyilvános terek. A tanácsnok a legnagyobb megdöbbenéssel értesült az áldatlan állapotokról s Tolnai Világlapja bejelentésére azonnal vizsgálatot rendelt el. A huszonnégy óra alatt lefolytatott vizsgálat eredményeként Király tanácsnok munkatársunkkal az alábbiakat közölte: “ A folyamatba tett vizsgálat való­ban igazolta Tolnai Világlapja beje­lentését. Eddig azért nem volt mó­dunkban a hiányok pótlásáról gon­doskodni, mert semmiféle panasz nem érkezett. Elrendeltem, hogy a főváros köztereinek kútjait felülvizsgálják és a szükséges javításokat azonnal végre­hajtsák. Egy, de legfeljebb két nap alatt tehát a kutak ismét teljes mér­tékben a közönség rendelkezésére ál­lanak. Gyors eljárásunk tehát ismét megindítja a pesti kutak vizét, így a gyermekek többé nem fognak szomjazni a játszótereken, vagy nem lesznek kénytelenek friss víz helyett drága tejet inni. A fővárosi játszóterek gyermekhada csapatostól lóimig a kiapadt kutak körül, de hiába, mert víz nincs.A hiányos felszerelésű játszóterek tornaszerein nyaktörő mutatványokat végeznek a gyerekek anélkül, hogy bárki is ellenőrizné, vagy megtiltaná a veszélyes játékot. 42

Next