Tolnai Világlapja, 1933. július-augusztus (35. évfolyam, 28-36. szám)
1933-08-02 / 32. szám
Isaac Townshend megtántorodott. Homlokáról véres csík szaladt a szeme közé. Végigzuhant a szőnyegen és amikor föléje hajoltak, már halott volt. 6. Másnap délután egy kis teázóban ült Edmund Wade. Szemben vele Philippa Hoppe, a „Daily Post" gyorsírónője. — Mindig tudtam, hogy ügyes ember maga — mondta halkan a leány. — Most azonban mondja el őszintén, hogyan jött rá erre a dologra. — A legbutább véletlen volt. Ha nem találkozom régi barátommal, Peabodyval, ha nem említi Townshend levelét, ha a feltaláló házában nem jut eszembe, hogy a holborni banda egyetlen ember is lehet, ha Brockley fia nem mondja, hogy az ő apja is ismerte a feltalálót, ha Working bankár özvegye nem találja meg Townshend levelét, ha Aldred főfelügyelő nem hallgat meg, akkor a gyilkost talán sohasem találjuk meg... A jószerencse mindvégig mellettem volt... • — Dehát miért gyilkolt az a szerencsétlen öregember? — Azért, mert nem tudta elfelejteni, hogy a négy bankár valamikor milyen ridegen bánt vele. ötezer fontot kért egyiktől, aztán a másodiktól, harmadiktól és negyediktől és egyiktől sem kapott... Aztán Amerikában egyszerre ünnepelt ember lett, de minél nagyobb sikert aratott, annál jobban érezte, hogy a négy bankár csúnyán bánt vele és sötétté tette, megkeserítette ifjúságát... Aztán hazajött, hogy leszámoljon velük. A zsarolóleveleket azért küldte nekik, hogy a rendőrséget félrevezesse ... — És az a fényképezőgép? — Az volt a gyilkos fegyver. A lencse mögött fegyvercső volt, belül pedig a golyók. A lövés pillanatában az objektív félreugrott és a gyilkos golyó kirepült. Ö, a nagy feltaláló, csak így tudott gyilkolni, ilyen különös fegyverrel, amit — ki tudja, mikor készített... — De ő is kapott zsarolólevelet___ — Igen, saját magának írta, mert attól tartott, hogy a rendőrség előbb-utóbb észre fogja venni, hogy minden áldozata bankár... Ez volt a végzete, mert ha akkor nem keresem fel... De hagyjuk ezt, mindent megírtam a „Daily Post"-ban ... Tudja mit mondott ma reggel Trench?... Fölemelte a fizetésemet és tudja hogy miért örülök ennek? — Miért? — Azért, mert most már megnősülhetek... — Megnősül?... Hát van menyasszonya?... És kicsoda?... — Most éppen senki sem néz ide, tehát, kedves Philippa, kérem, engedje meg, hogy megcsókoljam és akkor megmondom, hogy ki a szerencsés... Tolnai Világlapja Közbelépésére újra Üzembe helyezték Budapest Közterein a Kutakat Eddig víz helyett csak tej volt! Kapták az alábbi panaszos levelet: „Tekintetes Szerkesztőség! A napokban kisfiammal meglátogattam a Tisza Kálmán téri gyermekjátszóparkot. A különféle játszószerek a nyaralás örömeitől megfosztott gyermeksereg számára pompás szórakozást jelentenek. Ezt azonban csakhamar pokoli gyötrelemmé változtatja a játszóterek egy érthetetlen fogyatékossága: a vízhiány. A nagy hőségben megszomjazott fiam apró játszótársaival együtt hiába kért vizet, a gyermekek számára megépített kút kiapadt. A gyermekek siránkozását tehetetlenül néző szülőkkel kutatni kezdtük az okot—hasztalan. A kút, amelynek reggel 1 órától késő estig szakadatlanul működnie kellene, csődöt mondott s csak nagy ritkán ad vizet. Furcsa véletlen ezzel szemben, hogy ugyanekkor mindennap, pontosan tíz órakor megjelenik az elapadt kút szomszédságában a tejeskocsi, ahol nyolcvan fillérért mérik a tej literjét. Ezt az elképesztően magas árat legtöbben persze megfizetni nem tudják. De ha még győzné is az ember pénzzel, lehetetlen helyzet, hogyha friss vizet akarunk adni a gyermekeknek, akkor drága tejre kényszerítsék a szülőket. Budapesten szerény számítás szerint is százezerre tehető azoknak az apróságoknak a száma, akik a nyarat a játszótereken töltik. Az esetet felháborodással tárgyalták a szülők s közben az is kiderült, hogy nemcsak a Tisza Kálmán téren szomjaznak a gyermekek. Nem restellem a fáradtságot s még több teret látogattam meg. Mindenhol hasonló volt a helyzet. Teljes vízhiány, a veszélyes játszóterek körül semmi felügyelet és az apróságok közvetlen szomszédságában megtűrt kártyázó, duhajkodó és káromkodó legények ... Három tünet, ami jóformán a főváros minden közterének egyformán jellemzője. Sokezer bosszankodó szülő nevében kérem a tekintetes Szerkesztőséget, hogy e soroknak helytadni szíveskedjék. Talán ez alkalmas lesz arra, hogy a rekkenő nyári hőségben „befagyott“ kutak ismét működjenek. Aláírás:“ A panasz ügyében azonnal eljártunk és megállapítottuk, hogy a levélnek minden sora helytálló. A főváros közterein valóban elapadt kutak tátonganak s a szomszédságukban ott a tejeskocsi. Elképzelhetetlennek tartottuk, hogy mindez az illetékes fővárosi tényezők tudtával történjék s ezért felkerestük Király Kálmán tanácsnokot, akinek felügyeleti jogkörébe tartoznak a nyilvános terek. A tanácsnok a legnagyobb megdöbbenéssel értesült az áldatlan állapotokról s Tolnai Világlapja bejelentésére azonnal vizsgálatot rendelt el. A huszonnégy óra alatt lefolytatott vizsgálat eredményeként Király tanácsnok munkatársunkkal az alábbiakat közölte: “ A folyamatba tett vizsgálat valóban igazolta Tolnai Világlapja bejelentését. Eddig azért nem volt módunkban a hiányok pótlásáról gondoskodni, mert semmiféle panasz nem érkezett. Elrendeltem, hogy a főváros köztereinek kútjait felülvizsgálják és a szükséges javításokat azonnal végrehajtsák. Egy, de legfeljebb két nap alatt tehát a kutak ismét teljes mértékben a közönség rendelkezésére állanak. Gyors eljárásunk tehát ismét megindítja a pesti kutak vizét, így a gyermekek többé nem fognak szomjazni a játszótereken, vagy nem lesznek kénytelenek friss víz helyett drága tejet inni. A fővárosi játszóterek gyermekhada csapatostól lóimig a kiapadt kutak körül, de hiába, mert víz nincs.A hiányos felszerelésű játszóterek tornaszerein nyaktörő mutatványokat végeznek a gyerekek anélkül, hogy bárki is ellenőrizné, vagy megtiltaná a veszélyes játékot. 42