Tolnai Világlapja, 1933. szeptember-november (35. évfolyam, 40-47. szám)
1933-09-27 / 40. szám
AHOL BACLLLLS • ------ OPERÁLNÁK Péterfi Tibor dr. egyetemi tanár, hazánkfia és több tanítványa fantasztikus kísérleteket végez a berlin-dahlemi biológiai intézetben. Péterfi szerkesztett egy piciny műtőasztalt, amelynek segítségével az ezredrész milliméter nagyságú élőlényeket vagy sejteket ugyanolyan könnyedséggel lehet megoperálni, vagy különböző orvosi kísérletek céljaira felhasználni, mintha csak „felnőtt" emberről vagy állatról volna szó. Péterfi operáló eszközei: a rendkívüli vékonyságú üvegtű, a lepke szárnyának egyetlen pikkelye, vagy a csalán egy tüskéje. Elképzelhető, hogy milyen picinyek azok az élőlények, ha Péterfi ilyen rendkívül kis „késekkel” és tűkkel dolgozhatik. A műtőasztal a mikroszkóp alatt foglal helyet és az operáló műszereket csavarokkal viszi előre Péterfi. Persze, rögtön felvetődik a kérdés, hogy hát mi célja lehet az ilyen apró élőlényekkel való kísérletezésnek, hiszen azok nyilván nem olyan betegek, mint az ember, vagy ha igen, gyógyításuk nem olyan fontos. A válasz úgy hangzik, hogy nem is ezeket az apró lényeket akarja meggyógyítani Péterfi, hanem inkább az ember gyógyítása számára akar rendkívül fontos következtetéseket levonni. A sejt tudvalévően az emberi test legkisebb alkotórésze, szerve. Ha a sejtek megbetegednek, akkor az egész szervezet beteg lesz. Már most Péterfi a mikroszkóp alatt élő, emberi rákos sejtnek bizonyosfajta gyógyszert ad és megfigyeli, hogyan viselkedik a rákos sejt. Meggyógyul-e, vagy pedig továbbfejlődik, szóval hat-e a gyógyszer, vagy nem. Ilyen módon folynak évek óta ezek a kísérletek azzal a céllal, hogy megtalálják a rák gyógyszerét. Az emberrel nem lehet folyton kísérletezni. Nem adhatunk neki minden nap más gyógyszert azzal a céllal, hogy kipróbáljuk, használ-e az orvosság, vagy nem ? Viszont az ember testéből kimetszett pár darab rákos sejttel nagyszerűen elvégezhető ez a feladat. A fertőző betegségeket, mint tudjuk, egészen apró élőlények, a baktériumok okozzák. Sokáig rejtély volt az orvosok előtt, hogy miért olyan nehéz a baktériumokkal megküzdeni, miért olyan szívósak, miért használ oly kevés gyógyszer ellenük. Péterfi a következőket csinálta : a mikroszkóp alatt, a miniatűr műtőasztalán „meg akart operálni" egyetlen egy pálcikaalakú baktériumot, szóval egy bacillust. Ketté akarta vágni egy finom üvegkéssel. Milyen nagy volt a meglepetése, mikor kiderült, hogy ez a milliméter ezredrészénél nem nagyobb bacillus oly szívós, erős testű, olyan rugalmas és acélos, mintha csak a legjobb keménygumiból készült volna. Az üvegkés alatt úgy forgott, mozgott, siklott a bacillus, hogy csak a legnagyobb erőfeszítéssel sikerült kettévágni. Vagyis bebizonyította Péterfi Tibor, hogy a baktériumok testük nagyságához, súlyához képest aránytalanul erősek, „izmosak”, testük anyaga szinte elpusztíthatatlan. Ez az egyik oka tehát annak, hogy a baktériumok megsemmisítése — ha már elszaporodtak az emberi testben — rendkívül nehéz. Nagyon érdekes az a probléma is, hogy egyetlenegy ilyen baktérium alkalmas-e arra, hogy egy hatalmas, kifejlődött embert, vagy állatot elpusztítson. Az ember a fejét csóválja és azt mondja, hogy nyilván egyszerre kell többmillió baktériumnak megtámadnia az embert vagy állatot, hogy szervezetét megsemmisítse. Péterfi bebizonyította, hogy elég, ha egyetlen egy darab baktérium, mondjuk bacillus kerül be a vérbe. Műszerei segítségével kihalászott Péterfi egy lépfenebacillust egy baktériumtenyészetből és ezt az egy darab, elképzelhetetlenül kicsiny és jelentéktelen élőlényt beoltotta egy patkányba. A patkány nem sokkal később megbetegedett és elpusztult. Sokáig azt sem tudták, hogy az ember és állati vérsejtjei miért állandó összetételűek, miért tartalmaznak mindig ugyanolyan anyagokat. Péterfi rájött arra, hogy az egyes vérsejteket rendkívül finom hártya borítja be, veszi körül, amely nem igen enged idegen anyagot be és így biztosítja, hogy a vérsejtek nagyjából mindig azonos összetételűek maradnak. Péterfi úgy bizonyította be e láthatatlanul vékony hártya jelenlétét, hogy piciny üvegtűjével beleszúrt mikroszkópja alatt a vérsejtbe, mire a sejt tartalma kifolyt, mintha csak egy vízzel teli papírzacskóról volna szó. Péterfi és tanítványai kísérleteinek még másfajta jelentősége is van. A teremtés, a természet legmélyebb kérdéseire igyekeznek ezek a kísérletek választ adni. Nevezetesen: hogyan fejlődnek a piciny sejtek hatalmas élőlénnyé, mi az a titokzatos erő, amely a jelentéktelen a sejtből minden szervvel rendelkező élő, érző, kifejlett lényt csinál. Péterfi igyekszik a mikroszkóp alatt az egysejtűeket darabokra vágni, egyes részeiket elvenni, több egysejtűt összeforrasztani és figyelemmel kíséri ezeket a lényeket egész fejlődésük folyamán. Kiderül például egy ilyen apró lényről, hogy akkor is tökéletes állattá fejlődik ki, ha kezdetben kettévágják. Csak éppen hogy : két kicsiny, de tökéletes példány fog kialakulni. Rejtély előtt állanak a tudósok, hogyan lehetséges ez, hiszen a sejt kettévágásával kétfelé osztották a szerveket is. Az egyik lény a végtagok felét, a másik lény a másik felét örökölte volna az elgondolás szerint. Kiderült azonban, hogy mindkét lénynek minden szerve hiánytalanul megvan, csak éppen kicsinyített formában. A természet nem hagy magával tréfálni, kifog a legravaszabb tudóson is. Péterfi Tibor tanár és tanítványainak kísérletei általában korszakalkotóknak nevezhetők. Eljutottunk odáig, hogy a legkisebb élőlények életét nem csupán megfigyelhetjük a mikroszkóp, a nagyító alatt, hanem beleszólhatunk ebbe az életbe, tanulmányozhatjuk, hogyan dolgozik a teremtés. Verend Pál: Az ember egy város versentjét rendkívül finom műszerrel felszúrjuk (400-szoros nagyítás.) Dr. Pétert! Tibor berlini egyetemi tanár, félkész.Ulsiójához". (Ai a baktériumok „operációjához". (Ama ter felv.)