Tolnai Világlapja, 1935. január-március (35. évfolyam, 1–13. szám)

1935-01-02 / 1. szám

tMeasrerüit egy enl/esiest * ~ * * e'ch­ tánc/ot A napokban jelentett­ék röviden a napi­lapok, hogy a híres amerikai l­ick-csillag vizsgáló hatalmas távcsövével sikerült, újra megtalálni a régóta nem látott Wull-ilstüköst Ma ez a felfedezés csak a világ egyik leg­­nagyobb távcsövének segítségével sikerült, már ebből sejthetjük, hogy nagyon szerény fényű égitestnek kell lennie a Wulf-üstökös­nek, tehát semmi rendkívüli égi tüneményt nem várhatunk tőle. Valamikor csak a rendkívüli üstökösökről tudott az emberiség, azokról, melyek arány­lag nagyon közel kerültek hozzánk és szabad szemmel is láthatók voltak. A nagy üstökös ritka tünemény s ezért bizony meg is ijedtek tőlük a régiek, mert titokzatos égi jelnek tartották őket. Kétféle üstökös van : az egyik nekirohan a messze végtelenből jőve a Napnak, meg­kerüli és aztán újra elszáguld a végtelen­ségbe, hogy soha többet ne lássuk. A másik fajta a visszatérő üstökös, mely szabályosan kering a Nap körül, mint a Föld, a Mars, a Jupiter, vagy akármelyik bolygó, csak nem körben, hanem nagyon elnyúlt pályán. Eze­ket azonban csak akkor láthatjuk meg, ha­­közelebb kerülnek a Naphoz, mert olyan furcsa az anyaguk, hogy csak a Nap sugarai teszik őket láthatóvá. Egy üstökös nem összefüggő, egy darabból való test, hanem számtalan apró darab cso­portba verődése. Olyan, mint egy méhraj. Vasból és kőből való darabok csoportja, amelyen a szél szoros értelmében keresztül is lehet látni. Amig még messzi van a Nap­tól ez a karaj, legfeljebb nagyon halvány kerek kis ködfoltocskának látszik az­ égen De ha elég közel érkezik a Naphoz, akkor megkezdődik a csoda. A napsugarak gázokat fejlesztenek az üstökösben s ezekből a gázok­ból lesz a zsóvit, ami oly rendkívüli látvánnyá teszi az üstököst. Mikor aztán megint t­á­vozni kezd a Naptól az üstökös, a csóva fokozatosan visszafejlődik s megint nem marad több az­ üstökösből, mint egy halvány kis ködfolt. Az üstökösv­adászáshoz fényerős, nagy látómezejű kisebb távcsövet használnak a csillagászok. Nagyjából tudják azt, hogy az üstökösök is az Allatöv csillagképei közt tűnnek fel, tehát ráirányítják a távcsövet az ég gyanús helyeire s lassan végigkutatják az egyes helyeket. Ha észrevesznek az álló­csillagok közt egy gyanús kis halvány köd foltot, akkor jól megjegyzik a pontos helyet s utálnia néznek az égi térképeken, hogy van-e nyoma a gyanúba vett halvány foltocs­kának? Ha nincs, akkor már valószínű, hogy csakugyan üstökösre bukkant rá. Az­ üstökös mozog, közeledik a Nap fele, tehát a mozgását észre lehet venni az álló­csillagok közt. A csillagász először is a lehető legpontosabban megállapítja az új üstökös helyét a csillagok közt és már megy a távirat szét az egész világba, minden csillagvizsgálóhoz, hogy az égnek ezen és ezen a pontján üstököst fedeztek fel, mely nagyjában ilyen és ilyen irányban m­ozog. És most már a föld minden csillagdájából távcső szegeződik az üstökös felé s figyelik az ég újonnan feltűnt vándorát. Ezt a most megtalált "Wolf-üstökös" 1884 ben fedezte fel Wolf, heidelbergi üstökös vadászó csillagász. Akkor megállapították róla, hogy visszatérő üstökös és a keringési ideje valamivel kevesebb, mint hét esztendő. 1891-ben és 1898-ban szabályosan vissza is tért, m­eg is figyelték újból mind a két ízben, de azután nyoma veszett. Azóta öt­ször kellett volna visszatérnie Napközelbe, mindig kiszámították, hogy hol kell keresni és mégsem találták meg. Nem ritka ez az eset­ az­ üstökösök törté­netében. Különösen éppen azok között, me­lyeknek 6—7 esztendő a keringési idejük. Ezeket az üstökösöket ugyanis nagy vesze­delem várja pályájuk túlsó végén : a Jupiter bolygó. A Jupiter tudvalevően óriási bolygó s éppen ezért nagy is a vonzása. Ha egy üstökös a közelébe érkezik, akkor a von­zása sokszor egészen eltéríti eredeti pályá­járól. Szinte azt mondhatnánk, hogy a hatal­mas Jupiter „üstökön ragadja" a szegény, tehetetlen üstököst és megpróbálja magához húzni. Természetesen ennek az „üstökös ragadásnak" nincsen semmi köze az üstökös üstökéhez, mert a Jupiter az üstökös mag­jáb­an levő anyagot vonzza. Megtörténhet, hogy a Jupiter vonzása egészen eltéríti szabályos útjáról az üstö­köst és az soha többé vissza nem tér a Naphoz, hanem eltávozik a végtelenbe. Máskor azonban c­sak a keringési idő és a pálya fekvése változik meg alaposan s ilyenkor egészen új pályát kell kiszámítani, így történt a Wolf-üstökössel is. Azért ve­szett el, m­ert a Jupiter erősen eltérítette pályájából s habár közben ötször is vissza­tért, mindig másutt keresték a számítások alapján, mint ahol valóban volt. Kamienszky lengyel egyetemi tanár, a varsói csillagvizsgáló igazgatója, tanár­segédjével, Bielickivel együtt húsz év óta dolgozott azon, hogy lépésről-lépésre nyo­mon, kövesse az elveszett Wolf-üstököst negy­­venéves útjában. Kiszámították, hogy eköz­ben hányszor és mennyire térítette el útjából a Jupiter s arra jöttek rá, hogy körülbelül háromesztendős késést szedett fel ezalatt a Wolf üstökös. Ezen az alapon kiszámították, hogy most merre jár a világűrben s pontosan megadva előre, h­ogy mikor és milyen ponton kell keresni, megkérték a világ valamennyi csillagvizsgálóját­, hogy kutassanak a meg­jelölt környékeken a hűtlen üstökös után A húszéves munkát siker koronázta A Lick-obszervatórium két méter átmérőjű távcsövével kutatni kezdtek a Wolf-üstö­kös után. Ráirányították a Kum­ienszk­ által megadott pontra és lefényképezték az égnek ezt a vidékét. Másfél óráig tartott az exponálás, mert előreláthatóan nagyon gyönge fénye van a Wolf-üstökösnek annyi viszontagság után , amikor előhívták a lemezt és kimérték, valóban megtalálták rajta keresett üstökös halvány képét. A visszatért Wolf-üstökös pályá­ja a bolygók ko/t /­­)l..\ \ I­­­II. \I.L.\I­.J .1

Next