Tolnai Világlapja, 1935. január-március (35. évfolyam, 1–13. szám)
1935-01-02 / 1. szám
tMeasrerüit egy enl/esiest * ~ * * e'ch tánc/ot A napokban jelentették röviden a napilapok, hogy a híres amerikai lick-csillag vizsgáló hatalmas távcsövével sikerült, újra megtalálni a régóta nem látott Wull-ilstüköst Ma ez a felfedezés csak a világ egyik legnagyobb távcsövének segítségével sikerült, már ebből sejthetjük, hogy nagyon szerény fényű égitestnek kell lennie a Wulf-üstökösnek, tehát semmi rendkívüli égi tüneményt nem várhatunk tőle. Valamikor csak a rendkívüli üstökösökről tudott az emberiség, azokról, melyek aránylag nagyon közel kerültek hozzánk és szabad szemmel is láthatók voltak. A nagy üstökös ritka tünemény s ezért bizony meg is ijedtek tőlük a régiek, mert titokzatos égi jelnek tartották őket. Kétféle üstökös van : az egyik nekirohan a messze végtelenből jőve a Napnak, megkerüli és aztán újra elszáguld a végtelenségbe, hogy soha többet ne lássuk. A másik fajta a visszatérő üstökös, mely szabályosan kering a Nap körül, mint a Föld, a Mars, a Jupiter, vagy akármelyik bolygó, csak nem körben, hanem nagyon elnyúlt pályán. Ezeket azonban csak akkor láthatjuk meg, haközelebb kerülnek a Naphoz, mert olyan furcsa az anyaguk, hogy csak a Nap sugarai teszik őket láthatóvá. Egy üstökös nem összefüggő, egy darabból való test, hanem számtalan apró darab csoportba verődése. Olyan, mint egy méhraj. Vasból és kőből való darabok csoportja, amelyen a szél szoros értelmében keresztül is lehet látni. Amig még messzi van a Naptól ez a karaj, legfeljebb nagyon halvány kerek kis ködfoltocskának látszik az égen De ha elég közel érkezik a Naphoz, akkor megkezdődik a csoda. A napsugarak gázokat fejlesztenek az üstökösben s ezekből a gázokból lesz a zsóvit, ami oly rendkívüli látvánnyá teszi az üstököst. Mikor aztán megint távozni kezd a Naptól az üstökös, a csóva fokozatosan visszafejlődik s megint nem marad több az üstökösből, mint egy halvány kis ködfolt. Az üstökösvadászáshoz fényerős, nagy látómezejű kisebb távcsövet használnak a csillagászok. Nagyjából tudják azt, hogy az üstökösök is az Allatöv csillagképei közt tűnnek fel, tehát ráirányítják a távcsövet az ég gyanús helyeire s lassan végigkutatják az egyes helyeket. Ha észrevesznek az állócsillagok közt egy gyanús kis halvány köd foltot, akkor jól megjegyzik a pontos helyet s utálnia néznek az égi térképeken, hogy van-e nyoma a gyanúba vett halvány foltocskának? Ha nincs, akkor már valószínű, hogy csakugyan üstökösre bukkant rá. Az üstökös mozog, közeledik a Nap fele, tehát a mozgását észre lehet venni az állócsillagok közt. A csillagász először is a lehető legpontosabban megállapítja az új üstökös helyét a csillagok közt és már megy a távirat szét az egész világba, minden csillagvizsgálóhoz, hogy az égnek ezen és ezen a pontján üstököst fedeztek fel, mely nagyjában ilyen és ilyen irányban mozog. És most már a föld minden csillagdájából távcső szegeződik az üstökös felé s figyelik az ég újonnan feltűnt vándorát. Ezt a most megtalált "Wolf-üstökös" 1884 ben fedezte fel Wolf, heidelbergi üstökös vadászó csillagász. Akkor megállapították róla, hogy visszatérő üstökös és a keringési ideje valamivel kevesebb, mint hét esztendő. 1891-ben és 1898-ban szabályosan vissza is tért, meg is figyelték újból mind a két ízben, de azután nyoma veszett. Azóta ötször kellett volna visszatérnie Napközelbe, mindig kiszámították, hogy hol kell keresni és mégsem találták meg. Nem ritka ez az eset az üstökösök történetében. Különösen éppen azok között, melyeknek 6—7 esztendő a keringési idejük. Ezeket az üstökösöket ugyanis nagy veszedelem várja pályájuk túlsó végén : a Jupiter bolygó. A Jupiter tudvalevően óriási bolygó s éppen ezért nagy is a vonzása. Ha egy üstökös a közelébe érkezik, akkor a vonzása sokszor egészen eltéríti eredeti pályájáról. Szinte azt mondhatnánk, hogy a hatalmas Jupiter „üstökön ragadja" a szegény, tehetetlen üstököst és megpróbálja magához húzni. Természetesen ennek az „üstökös ragadásnak" nincsen semmi köze az üstökös üstökéhez, mert a Jupiter az üstökös magjában levő anyagot vonzza. Megtörténhet, hogy a Jupiter vonzása egészen eltéríti szabályos útjáról az üstököst és az soha többé vissza nem tér a Naphoz, hanem eltávozik a végtelenbe. Máskor azonban csak a keringési idő és a pálya fekvése változik meg alaposan s ilyenkor egészen új pályát kell kiszámítani, így történt a Wolf-üstökössel is. Azért veszett el, mert a Jupiter erősen eltérítette pályájából s habár közben ötször is visszatért, mindig másutt keresték a számítások alapján, mint ahol valóban volt. Kamienszky lengyel egyetemi tanár, a varsói csillagvizsgáló igazgatója, tanársegédjével, Bielickivel együtt húsz év óta dolgozott azon, hogy lépésről-lépésre nyomon, kövesse az elveszett Wolf-üstököst negyvenéves útjában. Kiszámították, hogy eközben hányszor és mennyire térítette el útjából a Jupiter s arra jöttek rá, hogy körülbelül háromesztendős késést szedett fel ezalatt a Wolf üstökös. Ezen az alapon kiszámították, hogy most merre jár a világűrben s pontosan megadva előre, hogy mikor és milyen ponton kell keresni, megkérték a világ valamennyi csillagvizsgálóját, hogy kutassanak a megjelölt környékeken a hűtlen üstökös után A húszéves munkát siker koronázta A Lick-obszervatórium két méter átmérőjű távcsövével kutatni kezdtek a Wolf-üstökös után. Ráirányították a Kumienszk által megadott pontra és lefényképezték az égnek ezt a vidékét. Másfél óráig tartott az exponálás, mert előreláthatóan nagyon gyönge fénye van a Wolf-üstökösnek annyi viszontagság után , amikor előhívták a lemezt és kimérték, valóban megtalálták rajta keresett üstökös halvány képét. A visszatért Wolf-üstökös pályája a bolygók ko/t /)l..\ \ III. \I.L.\I.J .1