Tolnai Világlapja, 1936. január-március (36. évfolyam, 1–14. szám)
1936-03-25 / 13. szám
TOLNAI VILÁGLAPJ A derült ki, hogy összekötő tiszt volt Al Capone és William Russell, a chicagói rendőrfőnök között. A Single-ügy, amelynek megdöbbentő szenzációi csak hónapokkal a riporter meggyilkolása után kerültek napfényre, a legjellemzőbb illusztrációja annak, hogy miképpen kapcsolódik bele az alvilág életébe a közbenső, a „második" társadalmi réteg és miféle politkai, gazdasági és társadalmi erők tartják össze ezt az amerikai alvilágot. Ez a Bingle, akit „Jake" néven becéztek a chicagói újságírók, jelentéktelen riporter volt; egy a hatvan közül a chicagói világlapnál, ötven dollár volt a heti fizetése; soha életében nem írt egyetlen sort se; a munkája abból állott, hogy információkat hozott a rendőrségről és ezeket az információkat az írni tudó belső emberek, a „rewrite man"-ek, az átírok formába öntötték. Jake Linglenek rendőr volt az édesapja, ott nőtt fel a rendőrszoba környékén, összebarátkozott a rendőrtisztekkel és ezt a kapcsolatát akkor is megtartotta, amikor a Tribune szerkesztőségében kifutófiú lett. Jake mindent tudott, ami a rendőrségen történt, ismerte a hárommilliós város minden zúgát, minden búvóhelyét, titkos nyomozásokról és olyan pontos információi voltak, mint a készülő rendőri áthelyezésekről. A kézirathordó gyerekből huszonötéves korában „cub" riporter lett, kölyök-hírlapíró, aztán felrukkolt a rendes javadalmazású munkatársak sorába. Soha életében heti ötvennél több fizetése nem volt, ellenben ebből a heti ötven dollárból úgy élt, hogy Chicago egyik legfinomabb szállójában tartott lakást, 18.000 dolláros nyári lakot vásárolt, Packart-autón járt a szerkesztőségbe és százezrekben spekulált a tőzsdén. A kollégáknak a szerkesztőségben azt mondta, hogy egyik nagybátyjától ötvenezer dollárt örökölt és gyerekes hencegéssel mutogatott bankjegycsomókat, amelyeket igazi amerikai hanyag eleganciával a nadrágzsebében hordott. Jake Lingh-t egy napsütéses vasárnap délután, amikor a riporter vidáman és arcán a jókedv és megelégedettség ragyogásával a lóversenyre igyekezett, az örökké mosolygó, a mindig szivarozó Jake-t a földalatti vasút egyik legforgalmasabb alagútjában agyonlőtték. A gyilkosság a maga páratlan vakmerőségével elképzelhetetlen megdöbbenést és felháborodást keltett. A Tribune vezércikket írt a szörnyű esetről, a sajtó egyenesen az alvilág kihívásának tekintette az egyik legjobban informált rendőri riporter meggyilkolását. Paterson ezredes, a Tribune kiadótulajdonosa, ötvenezer dollár jutalmat tűzött ki a gyilkos vagy agyilkosok nyomravezetőjének, a rendőrség fogadkozott, hogy nem nyugszik, amíg a Lingle-ügy minden részletét ki nem deríti és a nyomozás óriási erővel indult meg. Néhány hét múlva csakugyan tisztán állott a Lingle-ügy nemcsak a hiataságok, hanem a Tribune szerkesztősége előtt is. Kiderült, hogy az örökké vidám Jake egyáltalában nem volt az a rettenthetetlen riporter, akinek a hírlapírói lelkességétől és bátorságától félnie kellett volna az alvilágnak. Ellenkezőleg ... Lingle személyes jóbarátja volt Russell rendőrfőnöknek és a legszorosabb összeköttetésit tartotta fenn Caponeval is. Ha arról volt szó, hogy egy új játékbarlangot akartak megnyitni, a tulajdonosok Singlehez fordultak, aki megmondta nekik, hogy mennyiért lehet elintézni a dolgot a rendőrséggel. A telefonközpont megállapította, hogy Lingle majdnem mindennap beszélt azzal a szállóval, ahol Capone a főhadiszállását tartotta, öt bankból kerültek elő Lingle folyószámláinak titkai és több mint negyedmillió dollár beszélt az ötvendolláros riporter alvilági összeköttetéseiről. Csak azon a folyószámlán, amelyet Lingle Rusell rendőrfőnökkel együtt tartott egy ismert tőzsdecégnél, százhúszezer dollárt találtak. Innen kezdve nem volt nehéz kinyomozni, hogy Lingle-t egy Jack Zula nevű gangster bandája ölette meg — hogy miért, azt bizonyára csak Lingle tudta ... A gyilkosokat soha nem fogták el, ellenben Zuta bandájának hat tagját három hónappal Jake temetése után lemészárolták a Capone-gatig gépfegyverei ... Lingle összekötő tiszt volt az alvilág és felvilág között, a közbenső réteg félhomályában élt, százezreket keresett az alvilágtól és titkos üzlettársa lett annak a roppant gépezetnek, amely az amerikai bűn világát mozgatja és amelyet minden látszólagos lazasága mellett is egy páratlan organizáció tart össze. Páratlan alkalmi vétel: Három darab díszes kötésű Világkönyvtár-kötetet szállítunk bérmentve vidékre 1 pengő 74 fillér helyett 1 pengő 44 fillérért. Budapesten 1 pengő 44 fillér helyett 1 pengő 14 fillérért. Hat kötetet helyben 2 pengő 16 fillérért, vidékre 2 pengő 76 fillérért. Kérjük szíveskedik az öszeget Tolnai Világlapja kiadóhivatalának, Budapest, VII. Dohány u. 12. előre beküldeni, mert utánvéttel 75 fillérrel drágább. Az összeg beküldhető postautalványon, vagy ha ajánlott levélben küldi be a megrendelést, bélyegben is elfogadjuk az összeget. A HÁROM KÖTET A KÖVETKEZŐ S A HAT KÖTET A KÖVETKEZŐ ! Csehov: A vizsgálóbíró. Oppenheim: A fekete pásztor. Frondaie : A fejedelmi autó. grelisker : Aktien emhe. Wodehouse: Forduljon Psmithhez. Frondaie: A fejedelmi autó. Wodehouse: Forduljon Psmithhez. Goudwyn: A nagyhercegnő. Fenntartjuk magunknak a jogot, hogyha időközben egyik vagy másik kötet kifogyna, helyette hasonló értékű más könyvet küldhessünk. Ke vágja ki, ha nem akarja megcsonkítani a . ' lapot, hanem tessék levelezőlapon megrendelni ! meg rendecccnv Megrendelem a Világkönyvtára kötetét bérmentve jogjfi a 1 .x. tx x vidékén S pengő '«. Idlérért 6 kötetét bérmentve helyben 2 „ le , postautalványon . . „ áx őexzeget csatoltan, bélyegben küldöm. Az összeget kérem utánvételeim. Tudomásul hogy ez esetben 75 fillért még hozzászámítanak az árakhoz. gpoappztfí »n» M1 nwa T Névker. ucca szám _____ sea, ajtó 32 Tökéletes közbiztonság Ez a tökéletes szervezettség, ez az üzleti alapon való megorganizálása a bűnnek, másik sajátossága és igazi ereje az amerikai alvilágnak. Európában is vannak bűntettes bandák, de micsoda mosolyogni való gyerekjáték az amerikai gangster számára ez az ócska eszközökkel űzött filléres fosztogatás . . . micsoda szánalmasan szegényszagú dolog még egy filmből kölcsönkért európai Zigomárnak a karrierje is az amerikai alvilág milliárdos üzleteihez képest! A közönséges, kis bűntett nem üzlet az alvilág számára, amely a kongresszus által kiküldött Wickersham-bizottság megállapítása szerint évenként kétmilliárd dollárjába kerül az Egyesült Államoknak. Ez a magyarázata annak — és ez a megállapítás talán meglepően fog hangzani az európai fül számára. —• hogy az alvilágnak igen kevés köze van ahhoz, amit közbiztonságnak szoktak nevezni. Newyorkban vagy Chicagóban tízezerszámra élnek gangsterek, hanem azért a legtökéletesebb biztonsággal sétálhatsz hajnali három órakor az amerikai nagyvárosok legelhagyatottabb utcáin is. Magános járókelőt kirabolni? . .. Ugyan .. Mit vehetne el a dilettáns bandita attól az amerikai átlagpolgártól, aki tíz dollárnál többet ritkán tsordl magánál és aki készpénz helyett csekkfüzetet tesz a zsebébe? Betörni egy lakásba?... Persze, előfordul, mint minden nagyvárosban. De a betörő ostoba pancser, akinek csak ezután kell még kijárnia a bűn magasabb iskoláját. Európában száz pengőért leüthetnekvalakit. Amerikában száz dollárért se érdemes Az európai ember pedig itt találja a magyarázatát annak a meglepő egykedvűségnek, amivel az amerikai polgár az alvilág földalatti munkáját tűri. Kevéssé törődik azzal, ami őt egyénileg kevéssé érinti. Megtörténik, hogy nagyon véres bandaharcok idején a polgár az asztalra csap és elsöpör egy korrupt városi adminisztrációt a választásokon vagy meglincsel néhány banditát. De a polgárságnak ezek a magáraeszmélései, a felvilágnak ilyen kolerikus dühkitörései átmenetiek. Végkép kiirtani a nagyiparrá szervezett bűnt nem lehet az Allanti-óceán túlsó oldalán. Vagy legalább is évtizedek lassú fejlődése kell hozzá. Hiszen végeredményben ez az alvilág együtt nőtt, együtt lett ezzel a fiatal, folyton forrongó, folyton átalakuló országgal, hozzátartozik, mint a fényhez az árnyék, része az egésznek, éppen olyan páratlan és különös, mint maga Amerika, éppen olyan izgalmas, éppez olyan lázas és energikus, éppen olyan céltudatos és éppen olyan féktelen. Nem lehet különválasztani a háttértől, amely szervesen hozzátartozik, mint ahogy a betegséget nem lehet elválasztani az organizmustól, amely kitermelte. "Folytattuk, a legnehezebb rejtvény: az élet s az élet minden fogas kérdésére megadja a választ Tolnai Világlexikon.