Tolnai Világlapja, 1936. január-március (36. évfolyam, 1–14. szám)

1936-03-25 / 13. szám

TOLNAI VILÁ­GL­AP­J A derült ki, hogy összekötő tiszt volt Al Capone és William Russell, a chicagói rendőrfőnök között. A Single-ügy, amely­nek megdöbbentő szenzációi csak hónapok­kal a riporter meggyilkolása után kerültek napfényre, a legjellemzőbb illusztrációja annak, hogy miképpen kapcsolódik bele az alvilág életébe a közbenső, a „második" társadalmi réteg és miféle politkai, gazda­sági és társadalmi erők tartják össze ezt az amerikai alvilágot. Ez a Bingle, akit „Jake" néven becéztek a chicagói újságírók, jelentéktelen riporter volt; egy a hatvan közül a chicagói világ­lapnál, ötven dollár volt a heti fizetése; soha életében nem írt egyetlen sort se; a munkája abból állott, hogy információkat hozott a rendőrségről és ezeket az infor­mációkat az írni tudó belső emberek, a „rewrite man"-ek, az átírok formába ön­tötték. Jake Linglenek rendőr volt az édes­apja, ott nőtt fel a rendőrszoba környé­kén, összebarátkozott a rendőrtisztekkel és ezt a kapcsolatát akkor is megtartotta, amikor a Tribune szerkesztőségében kifu­tófiú lett. Jake mindent tudott, ami a rendőrségen történt, ismerte a hárommil­liós város minden zúgát, minden búvóhe­lyét, titkos nyomozásokról és olyan pon­tos információi voltak, mint a készülő rendőri áthelyezésekről. A kézirathordó gyerekből huszonötéves korában „cub" ri­porter lett, kölyök-hírlapíró, aztán felruk­kolt a rendes javadalmazású munkatársak sorába. Soha életében heti ötvennél több fizetése nem volt, ellenben ebből a heti öt­ven dollárból úgy élt, h­ogy Chicago egyik legfinomabb szállójában tartott lakást, 18.000 dolláros nyári lakot vásárolt, Packart-autón járt a szerkesztőségbe és százezrekben spekulált a tőzsdén. A kollé­gáknak a szerkesztőségben azt mondta, hogy egyik nagybátyjától ötvenezer dollárt örökölt és gyerekes hencegéssel mutogatott bankjegycsomókat, amelyeket igazi ameri­kai hanyag eleganciával a nadrágzsebében hordott. Jake Lingh­-t egy napsütéses vasárnap délután, amikor a riporter vidáman és ar­cán a jókedv és megelégedettség ragyogá­sával a lóversenyre igyekezett, az örökké mosolygó, a mindig szivarozó Jake-t a földalatti vasút egyik legforgalmasabb alag­útjában agyonlőtték. A gyilkosság a maga páratlan vakmerőségével elképzelhetetlen megdöbbenést és felháborodást keltett. A Tribune vezércikket írt a szörnyű esetről, a sajtó egyenesen az alvilág kihívásának tekintette az egyik legjobban informált rendőri riporter meggyilkolását. Paterson ezredes, a Tribune kiadótulajdonosa, ötven­ezer dollár jutalmat tűzött ki a gyilkos vagy a­­gyilkosok nyomravezetőjének, a rendőrség fogadkozott, hogy nem nyugszik, amíg a Lingle-ügy minden részletét ki nem deríti és a nyomozás óriási erővel indult meg. Néhány hét múlva csakugyan tisztán állott a Lingle-ügy nemcsak a hiataságok, hanem a Tribune szerkesztősége előtt is. Kiderült, hogy az örökké vidám Jake egy­általában nem volt az a rettenthetetlen ri­porter, akinek a hírlapírói lelkességétől és bátorságától félnie kellett volna az alvilág­nak. Ellenkezőleg ... Lingle személyes jó­barátja volt Russell rendőrfőnöknek és a legszorosabb összeköttetésit tartotta fenn Caponeval is. Ha arról volt szó, hogy egy új játékbarlangot akartak megnyitni, a tu­lajdonosok Singlehez fordultak, aki meg­mondta nekik, hogy mennyiért lehet elin­tézni a dolgot a rendőrséggel. A telefon­központ megállapította, hogy Lingle majd­nem mindennap beszélt azzal a szállóval, ahol Capone a főhadiszállását tartotta, öt bankból kerültek elő Lingle folyószámlái­nak titkai és több mint negyedmillió dol­lár beszélt az ötvendolláros riporter alvi­lági összeköttetéseiről. Csak azon a folyó­számlán, amelyet Lingle Rusell rendőrfő­nökkel együtt tartott egy ismert tőzsdecég­nél, százhúszezer dollárt találtak. Innen kezdve nem volt nehéz kinyomozni, hogy Lingle-t egy Jack Zula nevű gangster ban­dája ölette meg — hogy miért, azt bizo­nyára csak Lingle tudta ... A gyilkosokat soha nem fogták el, ellenben Zuta bandá­jának hat tagját három hónappal Jake temetése után lemészárolták a Capone-gatig gépfegyverei ... Lingle összekötő tiszt volt az alvilág és felvilág között, a közbenső réteg félhomá­lyában élt, százezreket keresett az alvilág­tól és titkos üzlettársa lett annak a rop­pant gépezetnek, amely az amerikai bűn világát mozgatja és amelyet minden látszó­lagos lazasága mellett is egy páratlan or­ganizáció tart össze. Páratlan alkalmi vétel: Három darab díszes kötésű Világkönyvtár-kötetet szállítunk bérmentve vidékre 1 pengő 74 fillér helyett 1 pengő 44 fillérért. Budapesten 1 pengő 44 fillér helyett 1 pengő 14 fillérért. Hat kötetet helyben 2 pengő 16 fillérért, vidékre 2 pengő 76 fillérért. Kérjük szívesked­ik az öszeget Tolnai Világlapja kiadóhivatalának, Budapest, VII. Dohány u. 12. előre beküldeni, mert utánvéttel 75 fillérrel drágább. Az összeg beküldhető postautalványon, vagy ha ajánlott levélben küldi be a megrendelést, bélyegben is elfogadjuk az összeget. A HÁROM KÖTET A KÖVETKEZŐ S A HAT KÖTET A KÖVETKEZŐ ! Csehov: A vizsgálóbíró. Oppenheim: A fekete pásztor. Frondaie : A fejedelmi autó. grelisker : Aktien emhe. Wodehouse: Forduljon P­smithhez. Frondaie: A fejedelmi autó. Wodehouse: Forduljon Psmithhez. Goudwyn: A nagyhercegnő. Fenntartjuk magunknak a jogot, hogyha időközben egyik vagy másik kötet kifogyna, helyette hasonló értékű más könyvet küldhessünk. Ke vágja ki, ha nem akarja megcsonkítani a . ' lapot, hanem tessék levelezőlapon megrendelni ! m­eg rendecccnv Megrendelem a Világkönyvtára kötetét bérmentve jogj­­­fi a 1 .x. tx x vidékén S pengő '«. Idlérért 6 kötetét bérmentve helyben 2 „ le , postautalványon . . „ áx őexzeget csatoltan, bélyegben küldöm. Az összeget kérem utánvételeim. Tudomásul hogy ez esetben 75 fillért még hozzászámítanak az árakhoz. gpoapp­­ztfí »n» M1 nwa T Név­­ker. ucca szám _____ sea, ajtó 32 Tökéletes közbiztonság Ez a tökéletes szervezettség, ez az üzleti alapon való megorganizálása a bűnnek, má­sik sajátossága és igazi ereje az amerikai alvilágnak. Európában is vannak bűntettes bandák, de micsoda mosolyogni való gye­rekjáték az amerikai gangster számára ez az ócska eszközökkel űzött filléres fosz­togatás . . . micsoda szánalmasan szegény­szagú dolog még egy filmből kölcsönkért európai Zigomárnak a karrierje is az ame­rikai alvilág milliárdos üzleteihez képest! A közönséges, kis bűntett nem üzlet az al­világ számára, amely a kongresszus által kiküldött Wickersham-bizottság megállapí­tása szerint évenként kétmilliárd dollárjába kerül az Egyesült­ Államoknak. Ez a magyarázata annak —­ és ez a meg­állapítás talán meglepően fog hangzani az európai fül számára. —• hogy az alvilág­nak igen kevés köze van ahhoz, amit köz­biztonságnak szoktak nevezni. Newyorkban vagy Chicagóban tízezerszámra élnek gangsterek, hanem azért a legtökéletesebb biztonsággal sétálhatsz hajnali három óra­kor az amerikai nagyvárosok legelhagya­tottabb utcáin is. Magános járókelőt ki­rabolni? . .. Ugyan .. Mit vehetne el a di­lettáns bandita attól az amerikai átlagpol­gártól, aki tíz dollárnál többet ritkán tsordl magánál és aki készpénz helyett csekkfü­zetet tesz a zsebébe? Betörni egy lakásba?... Persze, előfordul, mint minden nagyváros­ban. De a betörő ostoba pancser, akinek csak ezután kell még kijárnia a bűn ma­gasabb iskoláját. Európában száz pengőért leüthetnek­­valakit. Amerikában száz dollár­ért se érdemes Az európai ember pedig itt találja a ma­gyarázatát annak a meglepő egykedvűség­nek, amivel az amerikai polgár az alvilág földalatti munkáját tűri. Kevéssé törődik azzal, ami őt egyénileg kevéssé érinti. Meg­történik, hogy nagyon véres bandaharcok idején a polgár az asztalra csap és elsöpör egy korrupt városi adminisztrációt a vá­lasztásokon vagy meglincsel néhány bandi­tát. De a polgárságnak ezek a magáraesz­mélései, a felvilágnak ilyen kolerikus düh­­kitörései átmenetiek. Végkép kiirtani a nagyiparrá szervezett bűnt nem lehet az Allanti-óceán túlsó ol­dalán. Vagy legalább is évtizedek lassú fej­lődése kell hozzá. Hiszen végeredményben ez az alvilág együtt nőtt, együtt lett ezzel a fiatal, folyton forrongó, folyton átalakuló országgal, hozzátartozik, mint a fényhez az árnyék, része az egésznek, éppen olyan pá­ratlan és különös, mint maga Amerika, ép­pen olyan izgalmas, éppez­ olyan lázas és energikus, éppen olyan céltudatos és éppen olyan féktelen. Nem lehet különválasztani a háttértől, amely szervesen hozzátartozik, mint ahogy a betegséget nem lehet elválasz­tani az organizmustól, amely kitermelte. "Folytattuk,­ a legnehezebb rejtvény: az élet s az élet minden fogas kérdésére megadja a vá­laszt Tolnai Világlexikon­.

Next