Tolnai Világlapja, 1936. április-június (36. évfolyam, 15–27. szám)

1936-04-15 / 16. szám

JüLNAI VILÁGLAPJA A vizsgálat rövid. Szokvány-ügy. A gyil­kosok főbelőtték az áldozatot, valószínű­leg az autóban, aztán a holttestet kidob­ták a kocsiból — innen a véres horzsolás a homlokon — és hogy egészen bizonyo­sak legyenek a dolgukban, gépfegyverrel beleeresztettek m­ég néhány golyót. Kettő a földbe fúródott. Az egyik öregebb detek­tív felszedi és szárazon jegyzi meg: — Th­ompson-féle kis géppuska... Gangszerek. Sétakocsizásra vitték ... Na, gyerünk! A hullát beviszik a morgueba, a rendőr­autó robog visszafelé és a rendőri nyomo­zás gépezete megindul. Éjszakára biztosan jelenti már az áldozat nevét valamelyik besúgó. Az áldozatét, aki szintén gangster volt. Hanem a gyilkosokat már nehezebb lesz lefogni. Európában végigrazziázzák ilyenkor az alvilági lebujokat, sötét, zül­lött és szegényszagú helyeken keresnék a géppuskás banditákat. Itt?... Ott ülnek a belváros valamelyik jobbfajta vendég­lőjében (hátul, arccal mindhárman a be­járat felé). Vagy az olasz operában hall­gatják az Aida előadását. Vagy egy kaba­réban töltik az éjszakát, szmokingban, elegánsan, jobbkezüket a kabát zsebébe mélyesztve, ahol mindig készenlétben van az egyik revolver. Vagy az Unione Sici­liane egyik hátsó szobájában tárgyalnak a „főnökkel", aki a gyilkosságot elren­delte. És este, lefekvés előtt, a revolverére mindegyik még egy vonást vés be a zseb­késével. Egy gyilkossággal több. Mint ahogy versenyeken céllövő jelzi a talála­tokat. • Gangsterek, mondta a Clinton Road vé­res hullája mellett az öreg detektív. Mondhatta volna így is: a gyilkosság mű­vészei. Arisztokratái az alvilágnak, amely­ben ők­ külön kaszt. A többi: a közönsé­ges tolvaj, a hold up man, a magános bandita: tömeg, csőcselék, patkányok. Akik közül csak a legelszántabbak, leg­vakmerőbbek kerülnek bele a bűn előkelő, exkluzív világába: a bandákba. A nagyvárosok zsúfolt negyedeiből ke­rülnek ki. Valamennyi elzüllött fickó volt már süvölvény korában és belekóstolt a bandaélet h­azug romantikájába, amikor tizenhat éves korában üzleteket fosztoga­tott a többi kölyökkel, vagy elrabolta a hazatérő villamoskalauz pénzét. Tizenhét­tizennyolc éves korában már törzsvendége a „pool room"-nak, ennek a tipikusan amerikai intézménynek, amely az európai kis kávéházat helyettesíti és amely játék­terem billiárdszoba, külvárosi kaszinó és kártyabarlang kombinációja. így nő fel, a pool room-ok fojtó, miazmás levegőjé­ben, gátlások nélkül, lustán és mégis ide­gesen keresve valami szerepet, amelyen ifjú és duzzadó energiája kirobbanhat. A szülői házat, ahol még az óhaza nyelvét b­eszélik az öregek, lenézi, az otthonában egy alsóbbrendű civilizációt lát, amelyet megvet és elzüllött lányokkal és mindenre elszánt kölykökkel éli ki fék- és gátlás­nélkül a maga amerikai szabadságát. Ve­rekedések, ok nélküli lövöldözések, durva tréfák, napokig tartó ivások és lopott autókon való vakmerő száguldozások iz­galmaiban telik el az ideje, így járja ki a bűn alsó iskoláját és érik meg mindenre elszánt, gyilkosságra edzett banditává. Tizenhét éves korában együtt lóg a köly­kök bandájával. Húszéves korában már komoly banda-tag: Gangster. Az európai közönség szemében, a „gang­ster" szó gyűjtőnév, amelyet egyformán lehet alkalmazni az amerikai alvilág min­den rendű és rangú lakójára. A valóság­ban a gangster szó egy külön típust jelez, ,Gang", szó szerint bandát jelent és gang­ster, bandatag. Mindenre elszánt, gyilko­lásra kész tagja egy alvilági bűnszövetke­zetnek. Minden amerikai nagyvárosnak megvannak a maga bandái; kisvárosban, vidéken a viszonyok következtében nem fejlődhetett ki az intézmény. Minden egyes banda egy bizonyos fajta bűntény­ben specializál. A newyorki Wittmore­gang például az ékszerrablásokra vetette rá magát és ez követte el az utóbbi évek majdnem valamennyi szenzációs ékszer­rablását. Ez a banda rabolta ki Jesse Li­vermorenak, a tőzsdespekulánsnak long­islandi nyaralóját, a Wittmore-gang fosz­totta ki az operából hazatérő Mrs. Gug­genheimet és ez a banda lopta el a híres I.Ivingston-ékszereket. N­a el lehetett ke­rülni, a banda nem gyilkolt. De amikor egyszer a rendőrök üldözőbe vették a banda három tagját, hidegen és nyugod­tan puffantották le az üldözőket. Mindig tipikus gang­ban a bankrablás. Három évvel ezelőtt kirabolták a Pruden­tial Bank egyik fiókját Flalbushban, New­ York egyik elővárosában és ezzel a szenzációs rablással debütált a legújabb banda, amelyről a rendőrség csak azt tudta egyelőre, hogy legalább nyolc tag­ból áll és hogy két nő is van köztük. Kü­lön bandák területe az emberrablás. Eb­ben az iparágban specializált többek kö­zött a hirhedt detroiti Purple Gang, ame­lyet azért hívtak „bíbor bandá"-nak, mert minden egyes tagjának kezéhez embervér tapadt. Ez a banda tette el láb alól Henry Bartlettet, a detroiti rádió szpíkerét, aki a rádión keresztül hónapokon keresztül izgatta és tüzelte a közönséget az alvilág elleni harcra. El kell mondani néhány szóval, hogyan játszódott le ez a megdöb­bentő bűntett, hogy az olvasó megértse a bandagyilkosságok raffinált, precíz mód­szereit. A szpíker egy elegáns detroiti szállóban lakott. Valamelyik éjszaka, amikor a szpí­ker hazament a stúdióból, megjelent a szálló halljában egy rendkívül elegánsan öltözött hölgy és Bab­lettel kereste. A portás feltelefonált a szobába és a szpíker vissza­üzent, hogy a lady foglaljon helyet a hall­ban, ő azonnal lejön. Várjon ismerte-e ezt a nőt a szpíker vagy nem, azt a nyomozás nem tudta megállapítani, de a feltevés az volt, hogy nem­ először találkozott vele, mert az áldozat nem kérdezte a hölgy ne­vét a portástól és amikor néhány perc múlva megjelent a hallban, úgy üdvözölte, mint régi ismerőst. Az amerikai szállók hallja, amelyet különben „lobby"-nak hívnak, nem szabályos csarnok, hanem egy nagy csarnoknak és kisebb oldalfo­lyosóknak a kombinációja. Egy ilyen ol­dalfolyosó pamlagjára ült le a szpíker az ismeretlen nővel. Vagy tíz percig beszél­gethettek, amikor három férfi tűnt fel a folyosón. Egy elől ment, kettő mögötte. A hölgy ekkor felállott, Bartlett is. Abban a pillanatban, amikor a hátul jövő két ember elhaladt mellettük, a nő leejtette a zsebkendőjét. Úgy látszik, ez volt a jel­adás. . A két férfi megállott és közvetlen közelből nyolc golyót röpített a szpíkerbe. Amikor a lövések eldördültek, a harmadik ember segítségért kiáltozott és rohant a szálló északi kijárata felé, rohanásában beleütközve az odarohanó pórlasba, mi­közben a nő és a két gyilkos a déli kijá­raton keresztül menekültek. Borzalmas, elképesztő és hajmeresztő az amerikai banditák garázdálkodása. A kö­zölt riportok is bizonyítják, hogy Amerika e tekintetben nagyon messze van Európá­tól. Itt a bűnözők kilencvenkilenc százalé­kát utoléri a sors, elveszik megérdemelt büntetésüket. A rendőrség gépezete ponto­san működik és igen gyorsan eléri a bű­nöst. Hiába volt ügyes, vakmerő, elszánt, előbb-utóbb burokra kerül és vezekelnie kell. Azt hisszük, olvasóink ezért is öröm­mel olvasták Déri Imre riportsorozatának leközölt részét. Az „Amerika ördögei­nek közlését ezzel be is fejeztük. — Vége — örvöke/ amer/Rcr AI IG All GET/G riTER V/L AG DÉRI IMRE R/PORTS­OR OI A TA OZON ÖREM SZEPLŐ, MÁJFOLT, PATTANÁS, ARC TISZTÁTLANSÁGOK ELLEN. Szépít, fiatalít. Próbatégely 80 fillér, nagy P 1.80, előre fizetve. Utánvéttel drágább. RÁCZ T. JÁNOS gyógyszertára. Kis kunhalaa. 30 Modern bérpalotában nagy uccai helyiség központi fűtés és melegvízzel, üzlet, iroda, vagy csendes üzem ré­szére kiválóan a­d­k­a­r m­a s Bővebbet Dohány házfelügyelőnél. kiadó, ucca 12.

Next