Tolnai Világlapja, 1936. április-június (36. évfolyam, 15–27. szám)

1936-04-22 / 17. szám

TOLNAI VILÁGLAPJA Nehéz mesterség lett a filmezés. Régebben könnyebb volt a filmhez jutni, mint ma, amikor azt követelik a színészektől és színésznőktől, hogy mindenhez értsenek. A néma­filmek idején elég volt, ha a színésznő csinos volt, ha tudott egy kicsit játszani és m­áris megindulhatott azon az úton, amelyen egy kis szerencsével hírt és vagyont, lehetett szerezni. A némafilmet azonban elsöpörte a hangosfilm és ugyanakkor eltűntek azok is, akik sosem láttak színpadot, akik azt sem tudták, mi fán terem a párbeszéd, a szép hang és akik sosem tudtak énekelni. Sok híres szereplő okos volt, gyorsan vissza­vonult és tanulni kezdett, sokan azonban makacskodtak és ennek az lett a következ­ménye, hogy megbuktak és azontúl már sehol sem akartak szerepet adni nekik. A filmjátszás mestersége nehéz, komoly mesterség lett, amely egész embereket kíván. Régen csak mozdulatokkal, mimikával kellett az egyes jeleneteket megjátszani, m­a pedig elsősorban a hang a fontos. A némafilm idején a félelmet például úgy fejezték ki,hogy a filmszínésznő kimeresztette a szemét, a hajába markolt és máris teljes illúziót keltett: a publikum hátán végigfutott a hideg. -n­ De azért akkor sem volt gyermekjáték a filmezés — mesélte Corinne Griffith, aki már a némafilmek idején is híres sztár volt. — Egyszer, emlékszem, az egyik jelenetben azt kellett megjátszanom, hogy rossz hírt kapok és ez a hír annyira megrémít, hogy félholt leszek a félelemtől . .. Abban a pillanatban, amint a felvevőgép berregni kezdett, valaki eltüsszentette magát a közelemben, majd másvalaki nyávogni kezdett az egyik sarokban és ugyanakkor, amikor körülöttem legalább féltucat ember azon igyekezett, hogy engem különböző bolondsággal megnevettessen, komolyan kellett játszanom, sőt rémült arcot kellett vágnom ... Ma sem tudom, hogyan tudtam komoly maradni és hogy miért nem nevettem el magamat ... Ilyesmi azelőtt sokszor elő­fordult a süldiákban, hiába volt szigorú a rendező, hiába fenyegette meg a tréfa­csinálókat, bizony néha olyan jók voltak a tréfák, hogy maga a rendező is nevetett. . . Ezek az idők azonban elmúltak és ma már a legártatlanabb tréfákat sem tűrik meg a méleremleít. Nem is lehet, mert az érzékeny mikrofon a legkisebb hangot is megörőz Hogy a filmezés milyen nehéz mesterség, az Edith Meinhard német filmszínésznő itábbi nyilatkozatából is kitűnik. " — Egyszer szorgalmasan készültem a szerepemre —­ mesélte a fiatal filmcsillag —­más azt hittem, hogy a felvételek alatt minden simán fog menni. A szerep szerint az egyik jelenetben segélykiáltást hallok, kiszaladok a szobából és a folyosón egy meggyilkolt kér holttestét fedezem fel. Nagyot sikoltok, azután elájulok ... A jelenet felvétele Pett szokás szerint próbát tartottunk. Kiléptem az ajtón, lenéztem a parkettre és tán nagyott sikoltottam. A rendező közbeszólt, hogy nem jó. Magasabb hangon oltsak . .. Újra kiléptem az ajtón, megint sikoltottam és a rendező akkor sem engedtt tovább. Másfél órán át próbáltuk ezt az egyetlen jelenetet és ezalatt legalább ötszor sikoltottam. Végül teljesen berekedtem és alig tudtam beszélni. Most már étségbeesetten sikoltottam és hangom szinte hörgésbe fulladt. A rendező,ragyogó­rccal mondta : „Látja, ez kell... Ez az elcsukló, hörgő hang, ez a remegő, kétségbe­esett sikoly­­.. ." Azonnal válaszoltam : „Ha még egyszer megismételte volna velem a sikoltást, még hörögni sem tudtam volna a kimerültségtől és a kétségbeeséstől­­ ..." A filmezésnek nemcsak fényoldalai, hanem árnyoldalai is vannak. Egy-egy szerep sokszor alaposan megviseli a filmszínésznők idegzetét. Lássuk, mit mond erről Fay Wray filmszínésznő : Egyszer egy borzalom-filmben szerepeltem. Heteken át folyton a borzongást, félelmet kellett megjátszanom és mindennap órákon át­ dolgoztunk. A szerep annyira tönkretette az idegeimet, hogy a felvételek befejezése után hónapokon át nem tudtam rendesen aludni és éjszakánként folyton felriadtam, ismeretlen veszedelmektől féltem ... Ilyenkor hideg verejték folyt rólam és hangosan dobogott a szívem ... Végül kénytelen voltam idegcsillapítót szedni és szabadságra menni. . . A filmezés, mint láthatjuk, nehéz mesterség, talán a legnehezebbek egyike, fei ' Edith Meinhard gyilkossá­got fedez­i fel. r \\ Fay Wray retteg az is­meretlen ve­szedelemtől ... Corinne Griffith ijesztő telefonüzenetet kap. CA

Next