Tolnai Világlapja, 1937. október-december (37. évfolyam, 41–52. szám)

1937-10-13 / 42. szám

TOLNAI VILÁGLAPJA BELEHALHAT-E A kacagásról köteteket írtak össze és Bergson, korunk legnagyobb filo­zófusa a nevetésről írt nagy tanulmá­nyával vált világhíressé. A nevetés az ember kizárólagos kin­cse. Egyetlen állat, még a legmagasabb­­rendű sem, mint a csimpánz, sem képes nevetni, vagy akár mosolyogni. Az örömöt, a jókedvet kizárólagosan az emberi faj tudja ezen a módon kife­jezni és továbbadni embertársai szá­mára. Ez egyik nagy és csodálatos tulajdonsága a nevetésnek, hogy ugyanis járványszerűen terjed. Az örömöt, a jókedvet, a kellemes meglepetést például csak egyetlen em­ber érzi. Nevetni kezd. És az ő kaca­gása adott esetben, mondjuk ha rádió segítségével közvetítjük, alkalmas arra, hogy százezer és százezer szo­morú és érdektelen ember életébe vi­dám perceket varázsoljon. A nevetés az emberi öröm legmaga­­sabbrendű­ kifejezése De a lélek vilá­gában nagyon közel állanak egymás­hoz a legellentétesebb tulajdonságok. Magunk is észrevehettük, hogy az em­ber hosszú és kimerítő nevetés után hirtelen elkomolyodik, elcsendesedik és valami üresség marad vissza a lel­kében. Ettől csak egy lépés választ el a szomorúságig. A legérdekesebb, legváltozatosabb tünetcsoporttal rendelkező elmebeteg­ség, a mániás-depresszív elmezavar na­gyon világosan megmutatja, hogy ne­vetés és szomorúság, kacagás és sírás nincsenek olyan távol egymástól. En­nek a betegségnek egyik legfontosabb tünete, hogy a páciensek, hol az őr­jöngő jókedv állapotában vannak, hol pedig a súlyos lelki fájdalom jellemző szimptómáit találja meg nálunk az az orvos. Ilyen stádiumban gyakran követel öngyilkosságot a mély két­ségbeesésben vergődő beteg, úgyhogy az orvosok ennek a bajnak már enyhe szakában is állandó felügyelet alá helyezik a pácienst. Van a nevetésnek más természetű tragikus kísérőjelensége is, ami azon­ban szerencsére nagyon ritkán, egy­szer tíz esztendőben fordul elő. Ez a nevetőgörcs következtében fellépő ha­lál. Éppen nemrégiben írták meg az amerikai lapok, hogy Bob Mitch­inson newyorki polgár egy viccen halálra nevette magát. Ez nem tréfa, hanem szomorú valóság. Bob Mitch­inson idős AZ EMBER A NEVETÉSBEN férfi volt, érelmeszesedésben szenve­dett. Egy napon felkereste kedvenc klubját, ahol egyik újságíró éppen egy frissen Párizsból érkezett viccet me­sélt el. Franciaországban teremnek tudvalévően a világegyetem legjobb ötletei és tréfái. Mitchinson kacagni kezdett, előbb egyszer, azután két­szer, végül valóságos nevetőgörcs fog­ta el. Egész testét rázta a kacagás. A tagok eleinte maguk is hangos hahotával kísérték a jókedvnek és a tetszésnek ezt a szűnni nem akaró kifejezését. Később azonban megdöb­bentek. Mindenki elhallgatott, de Bob Mitchinson még mindig harsányan ka­cagott. Ritmikus időközökben fel­tört belőle a futamszerűen lejátszódó kacagás-roham. Orvost hívtak, aki minden módon igyekezett Mitchinson nevetőgörcsét megszüntetni. Rábeszé­lés, morfiuminjekció nem használt. Mitchinson mögött váratlanul re­volvert sütöttek el: meg akarták ijeszteni őt, abban a feltevésben, hogy az ijedelem erősebb, mint a nevetés­roham. A kísérlet sikertelen maradt. Mitchinson végül is lefordult a szék­ről. Halott volt. Az orvosok megálla­pították, hogy egyik fontos ér megpat­tant szervezetében. Az elmeszesedett érrendszer nem bírta el a túlzott meg­terhelést, amelyet a test órákon át való hallatlan erejű megrázkódtatása idézett elő. Az orvostudomány más ilyen halált is ismer, a nevetőgörcs következtében. A nevetést a tüdő és a szív közvetlen közelében lévő rekeszizom összehúzó­dása kíséri. Kacagásnál a rekeszizom fel és alá hullámzik, amit magunk is megfigyelhetünk, ha nevetésnél olda­lunkhoz illesztjük két kezünket. Egyes esetekben a nevetőgörcs a rekeszizmok oly nagymértékű munkáját idézte elő, hogy fulladásos halál következik be. Mindez persze hála Istennek, csak na­gyon ritkán fordul elő, mint ahogy maga a nevetőgörcs sem mindennapi dolog. A régi Kína történetében olvassuk, hogy voltak egyes vidékek, ahol a halálraítélteket mesterséges nevető­­görcs segítségével végezték ki. A de­likvenst hanyat fekve odakötözték egy padhoz, úgy, hogy nem tudott moz­dulni. Most talpát alaposan behintet­ték megnedvesített sóval. Azután két kecskét vittek oda. Az állatok rögtön nyaldosni kezdték a sót és a halálra­ítélt kénytelen kelletlen kacagni kez­dett. Nincs ember, aki talpának simoga­­tását, csiklandozását a legerőteljesebb nevetés nélkül kibírná. A legtöbben egyszerű érintésből is percekig tartó, rohamszerű kacagásba fulladnak. A halálraítéltek viszont hosszú félórá­kon keresztül állandó nevetés-orkánt produkáltak, amelynek a jókedvhez persze már semmi köze nem volt. A szervezet egyszerű reflexeiről, aka­ratunktól független magatartásáról volt szó. A delikvens nem sokáig bírta ezt a procedúrát. A rekeszizom folyto­nos összehúzódása következtében be­állott nála a fulladásos halál. Ez a kivégzési mód, bár kellemesnek látszik, távolról sem az. Aki nem akar nevetni és mégis kacagni kényszerül, rettenetes szenvedésen megy át. A kínaiak különben is mesterei vol­tak embertársaik megkínzásának. Ők találták ki a megátalkodott delikvens vallatásának legbiztosabb módszerét. Az a­ bűnös, aki semmi áron nem akarta tettét beismerni, vagy az ártatlanul megvádolt ember, aki joggal tiltako­zott ellene, hogy bűnösnek nyilvánít­sák , előbb-utóbb biztosan vállalta azt, amit tőle kívántak. Ehhez semmi egyéb nem kellett, mint hogy fejét megberetválják és hideg vizet enged­jenek cseppenként a koponyájára. Nincs ember, aki az ilyesmit tíz perc­nél tovább kibírná. Volt aki bele­­őrült, a legtöbb kínai azonban szíve­sen vállalt minden bűnt, hogy meg­szabaduljon ettől a minden fantáziát felülmúló kínzástól. A népnyelv valamennyi országban ismeri ezt a kifejezést : halálra nevelte magát. Ami annyit jelent, hogy régeb­ben nem volt olyan ritka a nevetőgörcs következtében fellépő haláleset. Ez természetes. Ma is azt látjuk, hogy a primitív népek, főleg egyes ke­leti fajok fiai milyen könnyen nevetnek. Amíg a kultúrember ma már nem min­den esetben nevet, ha öröm éri, hanem fegyelmezi magát és lelkében raktározza fel az örömöt, mint élet­kedvének, életigenlésének fontos kellé­két, addig a vad törzsek minden szá­mukra kedvezőnek látszó pillanatban, ha megajándékozzák őket, ha legyőzték az ellenfelüket, ha jóllaktak , féktelen kacagásban törnek ki. Ilyen lehetett az ősember is. Nem volt nehéz nála az örömöt, a kacagást kiváltani, annak ellenére, hogy a viccet, a tréfát, a magasabbrendű embernek ezt a leg­főbb szellemi és lelki ingerét még nem ismerte. Francia kutatók mostanában érde­kes tanulmányokat folytattak a kaca­gásról és a viccről. Azt akarták meg­állapítani , hogyan reagálnak egyes kultúrnemzetek a tréfára, hogyan ne­vetnek, milyen természetűek a vicceik ? Nagyon érdekes dolgok derültek ki. Kitűnt, hogy a viccnek valósággal nemzeti karaktere van. Ami Spanyol­­országban vicc, azt a németek egyál­talában nem tartják mulatságosnak és ami mondjuk Németországban min­denkit megnevettet, azon más népek fiai semmi kacagnivalót nem találnak. Ezt legjobban igazolják a humoros filmek. A német groteszk filmek csak­ a legritkább esetben hozzák meg a nemzetközi sikert. Németországban diadalút egy ilyen film bemutatása, nálunk, vagy Amerikában senki sem nevet rajta. Már jobb az amerikai humor, amely a népek egész sorának megfelel. Az amerikai humoros filmeket nálunk is nagyon szeretik, bár a naivabb fajta nem felel meg a mi ízlésünknek. A mi humorunk a franciához hason­lít. Könnyed, friss, szellemes. Nem csoda, hogy a magyar vicclapok —­­főleg békevilágban — nem állottak mögötte a hasonló francia újságoknak. A magyar vicc ma is vezet világ­­viszonylatban. A magyar humor a szellem legkitűnőbb terméke és ha itt-ott előfordul, hogy valaki halálra neveti magát, a jó­­ magyar vicc a halálokok között bizonyára nem utolsó sorban szerepel. Beren­d Pál VEGYTAN S MELLÉNYZSE3BEH A gyakorlati tudnivalók valóságos kin­­csestára ez a könyvecske, a házi illatszer" készítéstől a folt tisztításig és bútorfényesí­­tésig minden kérdésre választ kap e könyv­ből ügyes-bajos dolgaiban az olvasó. A háztartásban és a ház körüli tenni­valók elintézésében nélkülözhetetlen könyv a „VEGYTAN A MELLÉNYZSEBBEN” Valósággal kanállal eheti a gyakorlati tudást belőle mindenki. Már az első héten ötszörösét megtaka­ríthatja a könyvecske árának, mert mindent házilag készíthet el magának. Robinson úgy élt volna magányos szige­tén, mint a kiskirály, ha ismerte volna e könyv páratlan értékű receptjeit. Kartonkötésben a könyv ára­­ 1ü fillér, bér­­men­tve, az összeg előzetes beküldése mellett. Megrendelhető kiadóhivatalunkban: Buda­pest VII, Dohány ucca 12. 24

Next