Tolnai Világlapja, 1937. október-december (37. évfolyam, 41–52. szám)
1937-10-13 / 42. szám
TOLNAI VILÁGLAPJA BELEHALHAT-E A kacagásról köteteket írtak össze és Bergson, korunk legnagyobb filozófusa a nevetésről írt nagy tanulmányával vált világhíressé. A nevetés az ember kizárólagos kincse. Egyetlen állat, még a legmagasabbrendű sem, mint a csimpánz, sem képes nevetni, vagy akár mosolyogni. Az örömöt, a jókedvet kizárólagosan az emberi faj tudja ezen a módon kifejezni és továbbadni embertársai számára. Ez egyik nagy és csodálatos tulajdonsága a nevetésnek, hogy ugyanis járványszerűen terjed. Az örömöt, a jókedvet, a kellemes meglepetést például csak egyetlen ember érzi. Nevetni kezd. És az ő kacagása adott esetben, mondjuk ha rádió segítségével közvetítjük, alkalmas arra, hogy százezer és százezer szomorú és érdektelen ember életébe vidám perceket varázsoljon. A nevetés az emberi öröm legmagasabbrendű kifejezése De a lélek világában nagyon közel állanak egymáshoz a legellentétesebb tulajdonságok. Magunk is észrevehettük, hogy az ember hosszú és kimerítő nevetés után hirtelen elkomolyodik, elcsendesedik és valami üresség marad vissza a lelkében. Ettől csak egy lépés választ el a szomorúságig. A legérdekesebb, legváltozatosabb tünetcsoporttal rendelkező elmebetegség, a mániás-depresszív elmezavar nagyon világosan megmutatja, hogy nevetés és szomorúság, kacagás és sírás nincsenek olyan távol egymástól. Ennek a betegségnek egyik legfontosabb tünete, hogy a páciensek, hol az őrjöngő jókedv állapotában vannak, hol pedig a súlyos lelki fájdalom jellemző szimptómáit találja meg nálunk az az orvos. Ilyen stádiumban gyakran követel öngyilkosságot a mély kétségbeesésben vergődő beteg, úgyhogy az orvosok ennek a bajnak már enyhe szakában is állandó felügyelet alá helyezik a pácienst. Van a nevetésnek más természetű tragikus kísérőjelensége is, ami azonban szerencsére nagyon ritkán, egyszer tíz esztendőben fordul elő. Ez a nevetőgörcs következtében fellépő halál. Éppen nemrégiben írták meg az amerikai lapok, hogy Bob Mitchinson newyorki polgár egy viccen halálra nevette magát. Ez nem tréfa, hanem szomorú valóság. Bob Mitchinson idős AZ EMBER A NEVETÉSBEN férfi volt, érelmeszesedésben szenvedett. Egy napon felkereste kedvenc klubját, ahol egyik újságíró éppen egy frissen Párizsból érkezett viccet mesélt el. Franciaországban teremnek tudvalévően a világegyetem legjobb ötletei és tréfái. Mitchinson kacagni kezdett, előbb egyszer, azután kétszer, végül valóságos nevetőgörcs fogta el. Egész testét rázta a kacagás. A tagok eleinte maguk is hangos hahotával kísérték a jókedvnek és a tetszésnek ezt a szűnni nem akaró kifejezését. Később azonban megdöbbentek. Mindenki elhallgatott, de Bob Mitchinson még mindig harsányan kacagott. Ritmikus időközökben feltört belőle a futamszerűen lejátszódó kacagás-roham. Orvost hívtak, aki minden módon igyekezett Mitchinson nevetőgörcsét megszüntetni. Rábeszélés, morfiuminjekció nem használt. Mitchinson mögött váratlanul revolvert sütöttek el: meg akarták ijeszteni őt, abban a feltevésben, hogy az ijedelem erősebb, mint a nevetésroham. A kísérlet sikertelen maradt. Mitchinson végül is lefordult a székről. Halott volt. Az orvosok megállapították, hogy egyik fontos ér megpattant szervezetében. Az elmeszesedett érrendszer nem bírta el a túlzott megterhelést, amelyet a test órákon át való hallatlan erejű megrázkódtatása idézett elő. Az orvostudomány más ilyen halált is ismer, a nevetőgörcs következtében. A nevetést a tüdő és a szív közvetlen közelében lévő rekeszizom összehúzódása kíséri. Kacagásnál a rekeszizom fel és alá hullámzik, amit magunk is megfigyelhetünk, ha nevetésnél oldalunkhoz illesztjük két kezünket. Egyes esetekben a nevetőgörcs a rekeszizmok oly nagymértékű munkáját idézte elő, hogy fulladásos halál következik be. Mindez persze hála Istennek, csak nagyon ritkán fordul elő, mint ahogy maga a nevetőgörcs sem mindennapi dolog. A régi Kína történetében olvassuk, hogy voltak egyes vidékek, ahol a halálraítélteket mesterséges nevetőgörcs segítségével végezték ki. A delikvenst hanyat fekve odakötözték egy padhoz, úgy, hogy nem tudott mozdulni. Most talpát alaposan behintették megnedvesített sóval. Azután két kecskét vittek oda. Az állatok rögtön nyaldosni kezdték a sót és a halálraítélt kénytelen kelletlen kacagni kezdett. Nincs ember, aki talpának simogatását, csiklandozását a legerőteljesebb nevetés nélkül kibírná. A legtöbben egyszerű érintésből is percekig tartó, rohamszerű kacagásba fulladnak. A halálraítéltek viszont hosszú félórákon keresztül állandó nevetés-orkánt produkáltak, amelynek a jókedvhez persze már semmi köze nem volt. A szervezet egyszerű reflexeiről, akaratunktól független magatartásáról volt szó. A delikvens nem sokáig bírta ezt a procedúrát. A rekeszizom folytonos összehúzódása következtében beállott nála a fulladásos halál. Ez a kivégzési mód, bár kellemesnek látszik, távolról sem az. Aki nem akar nevetni és mégis kacagni kényszerül, rettenetes szenvedésen megy át. A kínaiak különben is mesterei voltak embertársaik megkínzásának. Ők találták ki a megátalkodott delikvens vallatásának legbiztosabb módszerét. Az a bűnös, aki semmi áron nem akarta tettét beismerni, vagy az ártatlanul megvádolt ember, aki joggal tiltakozott ellene, hogy bűnösnek nyilvánítsák , előbb-utóbb biztosan vállalta azt, amit tőle kívántak. Ehhez semmi egyéb nem kellett, mint hogy fejét megberetválják és hideg vizet engedjenek cseppenként a koponyájára. Nincs ember, aki az ilyesmit tíz percnél tovább kibírná. Volt aki beleőrült, a legtöbb kínai azonban szívesen vállalt minden bűnt, hogy megszabaduljon ettől a minden fantáziát felülmúló kínzástól. A népnyelv valamennyi országban ismeri ezt a kifejezést : halálra nevelte magát. Ami annyit jelent, hogy régebben nem volt olyan ritka a nevetőgörcs következtében fellépő haláleset. Ez természetes. Ma is azt látjuk, hogy a primitív népek, főleg egyes keleti fajok fiai milyen könnyen nevetnek. Amíg a kultúrember ma már nem minden esetben nevet, ha öröm éri, hanem fegyelmezi magát és lelkében raktározza fel az örömöt, mint életkedvének, életigenlésének fontos kellékét, addig a vad törzsek minden számukra kedvezőnek látszó pillanatban, ha megajándékozzák őket, ha legyőzték az ellenfelüket, ha jóllaktak , féktelen kacagásban törnek ki. Ilyen lehetett az ősember is. Nem volt nehéz nála az örömöt, a kacagást kiváltani, annak ellenére, hogy a viccet, a tréfát, a magasabbrendű embernek ezt a legfőbb szellemi és lelki ingerét még nem ismerte. Francia kutatók mostanában érdekes tanulmányokat folytattak a kacagásról és a viccről. Azt akarták megállapítani , hogyan reagálnak egyes kultúrnemzetek a tréfára, hogyan nevetnek, milyen természetűek a vicceik ? Nagyon érdekes dolgok derültek ki. Kitűnt, hogy a viccnek valósággal nemzeti karaktere van. Ami Spanyolországban vicc, azt a németek egyáltalában nem tartják mulatságosnak és ami mondjuk Németországban mindenkit megnevettet, azon más népek fiai semmi kacagnivalót nem találnak. Ezt legjobban igazolják a humoros filmek. A német groteszk filmek csak a legritkább esetben hozzák meg a nemzetközi sikert. Németországban diadalút egy ilyen film bemutatása, nálunk, vagy Amerikában senki sem nevet rajta. Már jobb az amerikai humor, amely a népek egész sorának megfelel. Az amerikai humoros filmeket nálunk is nagyon szeretik, bár a naivabb fajta nem felel meg a mi ízlésünknek. A mi humorunk a franciához hasonlít. Könnyed, friss, szellemes. Nem csoda, hogy a magyar vicclapok —főleg békevilágban — nem állottak mögötte a hasonló francia újságoknak. A magyar vicc ma is vezet világviszonylatban. A magyar humor a szellem legkitűnőbb terméke és ha itt-ott előfordul, hogy valaki halálra neveti magát, a jó magyar vicc a halálokok között bizonyára nem utolsó sorban szerepel. Berend Pál VEGYTAN S MELLÉNYZSE3BEH A gyakorlati tudnivalók valóságos kincsestára ez a könyvecske, a házi illatszer" készítéstől a folt tisztításig és bútorfényesítésig minden kérdésre választ kap e könyvből ügyes-bajos dolgaiban az olvasó. A háztartásban és a ház körüli tennivalók elintézésében nélkülözhetetlen könyv a „VEGYTAN A MELLÉNYZSEBBEN” Valósággal kanállal eheti a gyakorlati tudást belőle mindenki. Már az első héten ötszörösét megtakaríthatja a könyvecske árának, mert mindent házilag készíthet el magának. Robinson úgy élt volna magányos szigetén, mint a kiskirály, ha ismerte volna e könyv páratlan értékű receptjeit. Kartonkötésben a könyv ára 1ü fillér, bérmentve, az összeg előzetes beküldése mellett. Megrendelhető kiadóhivatalunkban: Budapest VII, Dohány ucca 12. 24