Tolnai Világlapja, 1938. október-december (38. évfolyam, 41–50. szám)

1938-12-07 / 50. szám

A SZERELEM MAGASSÁGI VILÁGREKORDJA Rövid idővel ezelőtt a magyar pilóta­piknik alkalmával történt, hogy az alábbi romantikus történetet sikerült feljegyezni, bár nem papírra, hanem csak úgy az agy­sejtekbe elraktározva eltenni a jövőre, amikor alkalomadtán odaajándékozom az­­olvasónak. A margitszigeti nagy teraszon történt. Egy közepes kis törékeny leányasszony s egy hatalmas izomzatú, félszeg mozgású férfi lépett boldog mosollyal az asztalhoz, amelyet hosszas, de nem feltűnő keresgé­lés után választottak ki maguknak, figye­lembe se véve a pincérek és főúr szíves ajánlásait. Csendesek voltak és nem olyan hangosak, mint a többi idegen. Mert hogy idegenek voltak, azt holtbizonyosra lehe­tett venni. Andalogva hallgatták a cigány­zenét, előkelően kicsit ittak s elindultak sétálni a sziget fái közé. Az újságíró szima­tolt, kutatott utánuk. Jó riportanyagot vélt felfedezni. Sajnos, minden igyekezet csődöt mondott. Végül, mint sok esetben, a véletlen segített, az egyik szomszéd asz­tal mellett ülő német társaságtól tudódott ki a boldog való . Daisy — mert így hívták a törékeny nőt — még nem is olyan régen a newyorki kőrengetegben volt egyszerű manikűrös kisasszony. Bár próbálkozott más mester­séggel, illetve foglalkozási ággal is, „kitörni" azonban nem tudott vágyainak álma olyan csillagászati messzeségben állott tőle, hogy hogy nem is remélte, hogy valaha is elérje azt. A Fifth Avenue egyik szépítő szalon­jában leste az alkalmat és gyűjtötte a borravalót, tűrhetetlen elszántsággal hitte és érezte, hogy mindent el lehet érni, csak akarni kell. Négy esztendei kemény és idegsorvasztó munkában eltelt év után egy szép napon otthagyott csapat­papot s kiment a newyorki Roosevelt re­pülőtérre, ahol oktatásra jelentkezett. Az álmok álm­a a repülés volt s ezt akarta el­sajátítani, de nem­ passzióból. Határozott életcélja volt: repülőrekordernő akart lenni. Már az első lépésnél baj történt. A nyári szabadsága csak három hét volt. Már­pe­dig ilyen rövid idő alatt nem lehet pilóta­vizsgát tenni. A kislány bátran szemébe vágta az aggo­dalmaskodó oktatónak : — Amit egy férfi három hónap alatt tanul meg, azt egy nő három hét alatt játszi könnyedséggel nem­csak megtanulja, de különben is tudja. Nemcsak az oktatót, de egy, a közelben álló hatalmas bőrruhába bújt férfit is fel­bosszantott Daisy fitymáló kijelentése. Nem is állhatta szó nélkül s úgy távolról bökte ki foghegyről: — ötszáz dollárba fogadok magával, kis berzenkedő pintyőke, hogy három hét múlva elbukik a pilótavizsgán, ha ugyan egyáltalán odáig fog jutni ép csontokkal és élő állapotban. A kis pintyőke hetykén végignézte az­­olajos ruhás férfit és „All right !" kiáltás­sal fordult el. Ezzel elindult arra a bizony­talan útra, amit pilótakiképzésnek neveznek. Három hét múlva ropogós ötszáz dollár­ral és kitűnő minősítésű pilótadiplomával zsebében hagyta faképnél az ámulókat a kis pintyőke. Aki pedig a fogadást el­vesztette, ámulatában nemcsak hogy elfe­lejtett bemutatkozni és gratulálni a győz­tesnek, de még arra sem volt ideje, hogy megkérdezze, ki is ez a kis tünemény ? Az ámuló, de egyben bosszankodó férfi pedig csekély 120 millió dolláros részvény­társaságnak volt korlátlan ura. Magán­detektívekkel kutatott megbosszantója után, de bizony csak három év múlva találtak rá. A nyomozóknak eltűnt szemük elől, holott nemsokára a vizsga után a London-Mel­bournei távrepülő versenyen a pintyőke neve is szerepelt a startolók listáján. Ugyan­akkor Mister Franking tűvé tette érte egész Észak-Amerikát. Daisyt azonban ezúttal nem kísérte szerencse. Valamilyen kellemetlen kisebb baleset a verseny feladására kény­szerítette. Ennek a kudarcnak ellenére igen sok sikere volt s egy időben, a szerencsétlen körülmények között eltűnt Miss Amelia Earhart pártfogoltja volt s csupán hagyo­mányos szerencséjének köszönheti, hogy nem kisérte el Miss Earhart-ot arra az óceánrepülésre, amelyről a világhírű pilóta­nő soha többé nem tért vissza. Ebben az évben már a női sebesség világ­rekordere volt, megdöntve a francia Helen Boucher világteljesítményét. Innen kezdve Amerika első számú női pilótája nevet kapta, ami bizony nagy dicsőség. Ugyancsak megnyerte a 20.000 dolláros Bendyx-díjat s legutolsó teljesítményében megnyerte a Los Angeles-Clevelandi távolsági és gyor­sasági versenyt is. Mielőtt az idei pilóta­piknikre indult volna, történt, hogy egy jótékonysági körrepülésen az egyik gaval­lér úr 10.000 dollárt ajánlott fel, ha a hölgy, már mint Daisy, 1000 láb magasságra repül vele. A válasz ismét a szteretotip „All right­­" volt és anélkül, hogy érdeklődött volna utasa személye felől, beült gépe nyer­gébe, indulásra készen várta a gavallér utast, aki ilyen hatalmas összeget haj­landó adni a szegény gyermekek számára. Mikor már a kikötött magasságban voltak, Daisy hátraszólt utasához : — Uram, kérem a 10.000 dollárt. Az utas azonban nem volt hajlandó azonnal fizetni, csak egy feltétel alatt. Igazi amerikai rövidséggel szólt: — Mondja, kedves Pintyőke, nem akarna végül már a feleségem lenni ? Pintyőke pedig mindenről megfeledkezve — elvégre ő is csak gyönge nő. — Indulato­san és gorombán nézte végig utasát s csak mikor felismerte az egykori vesztes fogadó­társát, akinek ötszáz dollárjával sikerült első kimustrált sportrepülőgépét venni, mit szólhatott volna egyebet ! All right, kedves vőlegényem ! De lenne szíves előbb bemutat­kozni, mert nem tudom miként szólítsam jövendőbelimet akkor, amikor lent be kell mutassam mint vőlegényemet. A mulatságos történetek egész tömke­lege és általános csodálkozás keletkezett, amikor leszállás után a gépéből kiugró Daisy nem az üdvözlésére sietett előkelőségekhez fordult, hanem elbújt vőlegénye hatalmas karjába­n váltotta első és legboldogabb csókját Mister Franking dollármilliomos­sal. Természetesen a riporterek megrohan­ták, intervjnálták, fényképezték s a leg­nagyobb lapok öles betűkkel hozták nem­csak képüket, de a tényt, hogy a szerelem magassági világrekordját az egykori Pin­tyőke nyerte meg, nem is beszélve a milliók hegyéről, amelyre nem is kell felrepülnie. Mikor itt jártak, akkor voltak nászút­jukon s sokáig nem mentek haza. A világ­tól elzárva, valahol Skóciában bérelnek egy villát. Zalán István Nem szaladhat el senki a mai élet kínzó kérdései elől. Sikeresen szembenézhet ezekkel a kérdésekkel, ha megismeri Tol­nai Világlexikonát. TOLNAI VILÁ­GLAPJA A budapesti Nemzeti Múzeum egyiptomi múmiáinak titka Azok a budapesti vagy vidéki emberek, akik szeretik a múzeumok csendjében ma­guk elé idézni a régmúlt világokat, bizo­nyára jártak a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályában is, ahol az egyiptomi gyűjteményt őrzik, ősrégi, furcsa, titok­zatos hieroglifekkel telített üveglapok kö­zött porladó papíruszlapokon a régi Egyip­tom imái, bűvös tudománya mered a ma élő emberiség felé. A fáraók egykor hatal­mas birodalmának emlékei között talán legérdekesebb az a három hatalmas egyip­tomi múmia, amely a múzeum legértéke­sebb tárgyai közé tartozik. Ezek a festett, hatalmas pólyásbábú­szerű egyiptomi múmiák többezer esztendő óta álmodják halotti álmukat és bizonyára óriási utat tettek meg valamelyik egyip­tomi piramis sírkamrájából a budapesti múzeum csendes termeiig. Pihenésük itt Budapesten is zavartalan volt, de most nemrégen mégis egy olyan érdekes tudo­mányos szenzáció középpontjába kerültek, amely rájuk terelte nemcsak a szakemberek, hanem a nagyközönségnek is figyelmét. Az történt ugyanis, hogy a Szépművészeti Múzeum elhatározta, hogy egyiptomi ki­állítást rendez. A kiállításra való előkészü­letek során dr Oroszlán Zoltán, a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályának ré­széről a kiállításra átengedett három múmia pályatestén keresztül keményebb részeket tapogatott ki. A meglepő felfedezés titkát nem lehetett egykönnyen napvilágra hozni. Azért nem, mert ha az évezredekkel ezelőtt eltemetett és bebalzsamozott múmiák tes­téről a rájuk tekert végtelen hosszúságú, különböző balzsamozó szerekkel átitatott vászonszalagot lecsavarták volna, a múmia teste egész biztosan összeomlik és elporlad, amint a mai kor levegője megérinti. A tudósok napokon keresztül hiába pró­bálták megállapítani, hogy mit rejteget a Nemzeti Múzeum három titokzatos múmi­ája. Végre egy kitűnő ötlet született meg a vizsgálatot végző egyik tudós fejében. Az évezredes múmiák titkát majd meg­oldja a modern tudomány egyik legnagyobb technikai találmánya, a röntgengép, így hát a múmiákat az egyik orvosi intézményünk röntgengépei alá állították és a röntgensugarak azonnal fel is fedték a titkot. Az átvilágított évezredes múmiák pólyájuk alatt egy fiatal kígyó, egy madár és egy krokodil maradványait rejtegették. Ez a három állat az egyiptomiak előtt val­lásos tiszteletben részesült. A budapesti Magyar Nemzeti Múzeum megröntgenezett múmiáinak híre ma már bejárta az egész tudományos világot. A kiskunluch­özi Frontharcos ünnepség Múlt heti számunkba sajnálatos félreértés folytán hiba csúszott be. A kiskun­­acházi Frontharcos Szövetség zászlóavatási ünnep­ségén Takách Józsefné jelent meg és nem gróf Takách-Tolvay József hitvese. IfmvdmxMd. ,JfMMmt( építőjátékok. „J 23" árjegyzék IV. Ferenciek tere 2.

Next