Tolnai Világlapja, 1941. április-június (43. évfolyam, 14–26. szám)
1941-06-04 / 23. szám
Az embernek a négylábú háziállatok iránti szeretetében általában a kutya szerepel első helyen. A világ majd minden országában vannak ebtenyésztők; kutyatartók egyesületei virágoznak; kutya-szaklapok jelennek meg, és eb-kiállításokon mutatják be a díjnyertes sautplónokat. A macska háttérbe szorul a kutya-kultusz mellett. Kivétel ezen a téren Franciaország és bizonyos fokig Olaszország is, ahol a dédelgetett kedvencek javarésze bársonypuha, kecses mozgású cica. A nagyemberek macskái Párizsban a szellemi élet előkelőségei közül igen sokan forrón ragaszkodtak és ragaszkodnak ma is a macskájukhoz. Victor Hugo „Chamoine” nevű macskáját, Coppée „Izabellá”-ját, Barbey d’Aurevilly „Démonette”-jét, Pierre Lotl „Pamuk”-ját számontartja az irodalomtörténet. Baudelaire halhatatlan verseiben sokszor megénekelte macskáit, akárcsak Verlaine. Chateaubriand nem kisebb személyiségtől, mint XII. Leó pápától kapta volt ajándékba „Micctto” nevű pompás cicáját, Clémenceau-nak, a „Tigris”-nek, talizmánja volt a „Bölcsesség”nek elkeresztelt kis perzsa macska, Poincaré pedig valósággal költővé lett, ha „Grigri" nevű sziámi cicájáról beszélt. Richelieu bíboros, a nagy államférfi hálószobája mellett állandóan egy macskacsalád tanyázott, külön az ő számukra berendezett „gyermekszobában” ... Catullo Mendes swagneri neveket adott macskáinak és annyira „tisztelte” őket, hogy ha valamelyik ráfeküdt a kézirat papírosára, a gyengéd lelkű költő inkább körülírta a macskát, semhogy keverésében háborgassa... Claude Farrére otthonának legszeretettebb dísze egy pompás, kékszínű, perzsa macska; Colette, a divatos regényírónő mindig két macskája társaságában látható otthon, Paul Morali d pedig hosszú, érzelmes cikkekben vall a macskák iránti szeretetéről és erősen hangsúlyozza, hogy „Nem igaz az, hogy a macska közömbös, felületes, hideg állat ! Csak a macska képes mély érzésekre, de a macska keleti állat és mint ilyen, maszkot visel : a nyugalom és a méltóság álarcát. Miként a nő, magához vonz bennünket, anélkül, hogy ezt észrevennők. Mindig a macska választ ki bennünket és nem mi a macskát...” - vallja egyik írásában. Macska a történelemben A macska-kultusz történelmi múltja visszanyúlik az óegyiptomi korba. Az egyiptomi Isisnek szentelt templomokban egész macska családok éltek és ezeket szent állatoknak tisztelték. Macskafejjel díszített érmeket is vertek és ezeket talizmánként hordták a gyermekek a nyakukban. Mem pilisben annál jobban tetszett egy nő, minél inkább macska-típushoz hasonlított. Hérodotosz írta meg, hogy ha egy óegyiptomi házban elpusztult a macska, a család összes tagjai leborotválták szemöldöküket a gyász jeléül ... A macska holttestét bebalzsamozták, aztán macska-alakú, bronzból vagy festett fából készült, berakásokkal díszített kis koporsóba tették és ünnepélyes menetben vitték a külön macska-temetőbe. Köztudomású volt az egyiptomiak tisztelete a macskák iránt. Ezt használta fel hadjáratában Kanthszesz perzsa király. Amikor el akarta foglalni Peruzia városát, csapatai előtt macskákat vonultatott fel és minden katonája egy-egy macskát tartott a karjában. Amikor az egyiptomiak ezt látták, annyira féltek, hogy kárt tehetnek a macskákban, hogy inkább megadják magukat... Még a görögök is tisztelték a macskát, ha nem is olyan túlzott mértékben, mint az egyiptomiak, akik díszes ágyakba fektették, díszhelyen tartották, illatos füstölőket égettek macskáik előtt. Homérosz a legnagyobb tisztelet hangján ír a macskáról, Korinthoszban pedig óriási méretű bronz macskaszobor ült a város főterén. Angliában tizennégy macska-klub működik ma is és a londoni Westminster-negyedben van vagy még nemrég volt egy „állatvendéglő”, ahol az egyik teremben kutyák, a másikban pedig macskák a „törzsvendégek”. Németországban is működik egy „Deutschangerakatzenschutzverein” nevű egyesület, amelynek legalább százszor annyi tagja van, mint ahány betű a nevében, pedig már ez is szép számot jelent ! Párizsban még nemrég nem volt olyan házmester-fülke, amelyben ne dorombolt volna egy kényes cica ! Rómában külön kis parkot rezerváltak a macskák számára, ahol gyönyörű pálmák árnyékában, tarka virágágyak között kergetődznek, evednek a szebbnél szebb cicák. Ez a különleges kert természetesen állandó sétahelye a macskakedvelőknek, akik ételt és játékot visznek bársonyszőrű kedvenceiknek. .Macskatemetők Nemcsak Egyiptomban volt, hanem Európában is van, manapság is, macskatemető. A legismertebbek egyike Armiéresben, Párizs mellett látható. A Berlin közelében levő Stahnsdorf községben közös temetőjük van a kutyáknak és macskáknak, amelyek, ha az életben sokat marakodtak is egymással, holtuk után jól összeférnek. A kis állatok sírjain művészi síremlékek díszlenek és a gondos, hűséges gazdák nem felejtkeznek meg a sírok ápolásáról sem ! Egy berlini hölgy, C. Schneider-Balmung, közölte a német „Kutya-macska kalendárium” alapjain — fényképpel bizonyítva állítását, hogy amikor ebbe a temetőbe belépett, eléje futott egy kis macska és szoknyájába kapaszkodva, élénk miskohissal „hívta” magával, majd odahurcolta egy macska-sírhoz és addig dorombolt, amíg a kezében levő virágokat le nem tette a sírra ... A tculdóőrtól megtudta aztán a berlini hölgy, hogy a sírban a macska fia nyugszik és az anyaállat ilyen bámulatos, megható módon gondoskodik arról, hogy mindig friss virág legyen a síron. Ha a virág hervadni kezd, a kapunál ólálkodik órákig és mihelyt valaki belép, akinek virág van a kezében, nyomban odaviszi az ismeretlent a kölyke sírjához ... Ez a történet már önmagában is bizonyítja, hogy a macskának a nyers ösztönnél magasabbrendű esze van. De a kételkedők számára még elmondunk egy sor kedves „igazolást”. Megható macska történetek A berlini élettani Intézetben, valamilyen kísérlet során, a professzor bezárt egy macskát egy nagyobb üvegedénybe, amelynek falán kis kerek nyílás volt. Ehhez a nyíláshoz gumicsövet erősítettek és ezen keresztül kezdték a levegőt az edényből kiszivattyúzni. Nyilván azt akarták meg A macska-lélek rejtélyei közé tartozik az a különíti vonzódás, amit ezek a kis állatok a zene iránt tanúsítanak. Bánatot és ujongást váltanak ki belőlük a különböző zenei hangok. 8 TOLNAI VILÁGLAPJA I’éter, Pankondi sziámi macskiji különös érdeklődéssel kíséri godn u harmonikázását. A halk melódiát nagyon szereli, de ha /ortisszimo zeng a hangszer, akkor int a mancsával, hogy más műsorszám következzék.