Tolnai Világlapja, 1942. április-június (44. évfolyam, 13–25. szám)

1942-04-01 / 13. szám

Házasságkötés Japánban Vőlegény áll a házhoz, mutatós fiatalember, európai ruhában, valószínűleg orvos vagy mérnök. Szerelemről egyelőre nincs szó, az később virul ki, majd ha a nakado, vagyis ,,boldogságkutató” helyesli a választást és tanácsolja a házasságot. Addig várakozási álláspontra helyezkednek a fiatalok, mert engedély nélkül úgyis céltalan a hevülés. Ultila kisasszony, bár még alig tizenhat éves, házasságra gondol. Tud rizst és halat főzni, tud finom kis virágokat festeni, énekelni, táncolni, a kötőn játszani, szereti a tavaszt, a cseresznyevirágot, a színes pillangókat, csak férfit nem szeret, mert férfival még nem is beszélt soha. De férfi majd akad, szeret a házasságközvetítő. K­ázu HHn­gkisztctik­ik hozzák létre Japánban a házasságok nagy részét. Igen kiterjedt, bár nem sokat jövedelmező foglalkozás ez a fel­kelő nap országában. Kívülük foglalkoznak házasságköz­vet­ítéssel —­ csodálkozzunk a nagy áruházak is. Az osztályvezetőnél szívesen szolgál tanácsokkal a jelentkező Miura kis­asszonynak. A család szívesen fogadja a férjjelöillet. Az ifjú kifogástalan zsakettben, de cipő nélkül lép be jövendőbeli felesége szüleinek házába, egyelőre roppant tartózkodó, ugyanilyen Miura kisasszony is, csak a kedves mama mosolyog, ami már jó előjel, mert mutatja, hogy tetszik neki a Mzasságközvetítő által kiválasztott ifjú. Terjedelmes szerződés a* alapja minden házasságunk Addig nincs esküvő, amíg a fiatalok oda nem pingálták nevüket a tussal gyönyörűen tele­rajzolt pergamenre, amely nemcsak vagyoni kikötéseket tartalmaz, hanem írott eskü is. Ebbben­ az Iratban a fiatalok kötelezik magukat a holtig való együttélésre. Bár Japánban is ismeretes a válás, a házas­társak nem szánják rá magukat olyan könnyen, mint nálunk. A legtöbb válás alapja az elmaradt gyermekáldás. Ilyen esetekben szinte jogosnak tartják a szerződés felbontását. A nakado, a hivatalos ,,l.ohlog»úgku­tató" felkeresése .Japánban kéll.­­.. éves szokás. Hegen böres öregemberek, ma nagy tapasztalattal bíró hivatalos személyek döntenek minden házasságkötés előtt, összeille­nek-e a fiatalok. Amíg a vőlegény vizsgázik, Miura kisasszony a váró­szobában drukkol, bár úgy tesz, mintha egy folyóirat érdekelné. I­árom csésze rizsbor az előirt áldomás. A lázasság megkötése után három apró csészét megtöltenek gyenge rizsborral s azzal előbb a vő­legényt, majd a menyasszonyt kínálják meg. Hár otthon történik, mégis a legnagyobb szertartásossággal zajlik le a rizsbor elfogyasztása. Miura kisasszony persze csak éppen az ajkát mártja meg benne, de a kötés azért olyan erős, mintha kihörpintette volna az egészet. A vőlegény is két kézzel nyúl az ünnepélyesen szervírozott itúka után, de az egészet megissza, mert ez így szokás ősidők óta. 2

Next