Tolnai Világlapja, 1942. április-június (44. évfolyam, 13–25. szám)
1942-04-01 / 13. szám
A magyar Ji>||iW.lfjliMÍfj nevelője A Pázmány Péter Tudományegyetem egyik legkiválóbb és legnépszerűbb tímára, dr. viski Illés József jubilál. A magyar jogászok tízezrei készülnek erre a jubileumra — fiatalok és beérkezettek egyaránt, — akiket Illés József, mint a magyar jogtörténet tanára, több évtizedes tanári pályája alatt, tudományos és nemzeti szellemben felnevelt és az élet útjára bocsátott. Illés József tanárnak született. Pedagógiai hajlamait már akkor elárulja, amikor mint kisdiák a szatmári, majd a budapesti piaristagimnáziumban a nála fiatalabb diáktársait maga köré gyűjti és valóságos előadásokat tart részükre. A matúrától még évek választják el, de ő már világtörténelmi munkákat olvas. Tanárai éppen ezért ritkán is feleltetik; tudták róla, hogy a történelem a „kisujjában” van. Egyetemi tanulmányinak befejezése után mint ösztöndíjas külföldre kerül, ahol a 19. század világhírű jogtörténetprofesszorainak előadásait hallgatja. 22 éves korában állami szolgálatba lép. Mint gyakornok a Kúriához kerül, majd 17 éven át az igazságügyminisztérium törvényosztályán működik. Mint táblabíró válik meg a közszolgálattól. 1913-ban, Tisza István ösztönzésére és kívánságára képviselőnek lép fel szülővárosában, Huszton. Meg is választják és 25 évig tagja a parlamentnek. Mint jogtudós tevékenyen vesz részt a nagyjelentőségű közjogi törvények megalkotásában. Számos előadói beszéde közül különösen értékesek azok, amelyeket a koronázási hitlevél, IV. Károly megkoronázásának becikkelyezése, a rendkívüli hatalom, a felsőházi törvény stb. tárgyalásánál tartott. Illés József professzor, aki negyven év óta — 1902-ben ugyanis már egyetemi magántanár volt — a magyar jogászok egész nemzedékét tanította és nevelte fel, pedagógiai munkássága mellett még egy téren szerzett magának hervadhatatlan érdemeket, ő szervezte meg 1931-ben az Állástalan Diplomások Országos Bizottságát. Az első világháború után a harcterekről visszaözönlött ifjúságot, akik nem tudtak elhelyezkedni s akiket jóformán az a veszély fenyegetett, hogy az utcára kerülnek, Illés József szervezte meg és az állástalan diplomások ezreit vezette vissza a nemzeti munkába. Fáradhatatlan, kitartó munkásságával elérte azt, hogy az állam feladatává tette ennek az ifjúságnak istápolását s felállította az Értelmiségi Kormánybiztosságot, amely ma milliókat áldoz erre a célra. Illés Józsefet, akinek tudományos munkáiból a magyar jogászok tízezrei tanultak és tanulnak, a Magyar Tudományos Akadémia is rendes tagjai közé választotta. Bizonyos, hogy negyvenéves tanári jubileumának ünnepén az egész magyar jogászvilág rokonérzése kíséri a jubilánst. A szerkesztőségi íróasztaltól a képviselőház alelnöki székéig Ha a politikusok közül valakiről, akkor vitéz Törs Tiborról, a képviselőháznak most másodízben megválasztott alelnökéről el lehet mondanunk, hogy nem a véletlen vitte őt a politikai élet porondjára. Kötelezte erre múltja, családi otthona, gyermekkora, azok a szép és boldog idők, amikor édesapja mint író és publicista, függetlenségi és 48-as programmal foglalt helyet a parlamentben. Tizennyolc éven át volt Szentes város képviselője Törs Tibor édesapja. És az édesapa nyomdokait majdnem matematikai pontossággal követte a fiú. Az első világháború előtt mint egyetemi hallgató részt vett a diákmozgalmakban és szorgalmas munkatársa volt az „Egyetemi Lapok”-nak. A világháború kitörésekor, huszonnégy éves korában, önként jelentkezett katonai szolgálatra. Először tarackezredhez osztották be, majd repülőcsapathoz került. Mint repülőtiszt a galíciai, a román és az Vitéz Törs Tibor albániai harctereken tanúsított vitéz magatartása miatt többször kitüntették. A világháború után újságíró lett. Rátermettsége, tehetsége, tudása predesztinálta erre a pályára Törs Kálmán író és publicista fiát, az „Egyetemi Lapok” egykori munkatársát. 1918- ban a „8 órai újság” szerkesztője lett, de ugyanakkor politikai rovatvezetője volt a Gömbös Gyula programmját hirdető „Szózat” c. napilapnak is. 1934-ben a „Magyar Országos Tudósító” című kőnyomatos újság átszervezésével bízták meg, amely feladatot kitűnően oldotta meg. Egy évvel később országgyűlési képviselő lett és mint főszerkesztő irányította az „Esti Ujság”-ot. Azt szokták mondani, hogy ha újságíró politikai pályára lép, megszűnik újságírónak lenni. Hogy a politika az újságíróban megöli az újságírót. Törs Tibor ennek az állításnak az ellenkezőjét bizonyította be, amikor mint aktív képviselő, nagyértékű közírói munkássága mellett minden idejét az újságjának szentelte. Amikor Törs Tibort a képviselőház elnökévé választották, megvált az újságjától a képviselőházi alelnökség ugyanis összeférhetetlen a politikai lap főszerkesztői tisztségével, de azért szívvel-lélekkel ma is újságíró. Otto Abel, a „német-francia összekötőtiszt” Ennek a kiváló német diplomatának a neve tulajdonképpen akkor került a világérdeklődés középpontjába, amikor Hitler kancellár 1940. augusztus 5-én kinevezte a megszállott Párizsban követte. A fiatal diplomata megbízatása rendkívüli volt, mert a francia kormány tulajdonképpen Vichyben székel. Ottó Abetz lett a vichy-i kormány és a Párizst megszálló német hatóságok között az összekötő kapocs. Hogy ezzel a kényes feladattal Hitler a fiatal diplomatát bízta meg, ezt a vezérintézkedést Otto Abetz politikai múltjával lehet megmagyaráznunk. 1933-ban, harmincéves korában a birodalmi ifjúsági vezetők külföldi csoportjának lett a tagja és a németfrancia ifjúság közeledésén fáradozott. Egy évvel később a német és francia frontharcosok szövetségének megszervezésével bízták meg. 1940 június 25-én, a német és francia fegyverszünet után, Hitler Pétain mellé osztotta be a német katonai parancsnoksághoz, teljhatalommal. Otto Abetz nélkül ma el sem képzelhető németfrancia megbeszélés. Amikor Lavalt a vichy-i kormány őrizetbe vette, Abetz robogott le autón Vichybe és már huszonnégy óra múlva Laval a német diplomatával együtt utazott vissza Párizstó. Otto Abetz 1903 március 26-án született Karlsruheban. Reálgimnáziumott végzett és 1921-ben Svájcban, Olasz- és Görögországban tett nagy tanulmányutakat. Külföldi útjáról visszaérkezve beiratkozott a karlsruhei művészeti akadémiára. 1926-ban bevégezte művészet-tanulmányait, Freiburgban és Karlsruhéban előadásokat is tartott. A kecskeméti államásfőnök fia Hatvan évvel ezelőtt örvendetes családi esemény színhelye volt a kecskeméti állomásfőnökök lakása. Fiú érkezett a házba, virgonc, egészséges kis legény, akinek parancsoló sírása túlharsogta még a mozdonyok éles füttyét is. A fiú a kereszteléskor a Zoltán nevet kapta. A szülők szemefénye volt a kis Zoltán, aki gyermekéveit ott élte le a kecskeméti vasúti állomáson, a zakatoló vonatok, dübörgő, fütyülő vasparipák társaságában. Néhány évvel később édesapját Sopronba helyezték. Itt, ebben az őskultúrájú történelmi emlékekben gazdag városban cseperedett, nőtt fel Kodály Zoltán, itt végezte el tanulmányait is. Kodály Zoltán nevére már 1907-ben felfigyeltek a zenei körök. Ebben az időben kezdte meg ugyanis, mint hivatott folklorista, a magyar zene néprajzi kutatását. Bartók Béla társaságában példátlan szorgalommal és kitartással végezte az önként vállalt gyönyörű feladatot, és ma már kétségkívül megállapítható, hogy amit Kodály Zoltán a magyar népzene és a régi dallamok felkutatása, összegyűjtése terén végzett, rendkívül nagy művészi teljesítmény. Ismeretes — a lapok annak idején sokat foglalkoztak vele, — amikor Kodály Zoltán járta az országot, bumlizó, döcögő vicinálisokon, lelket rázó parasztszekereken felkutatott minden falut, zugot, amelyekről megtudta vagy csak sejtette is, hogy az Isten háta mögötti falvakban, a zsúpfedelű tanyai viskókban még élnek a nép ajkán a régi magyar népzenének addig jóformán teljesen ismeretlen, elfelejtett melódiái. Kodály grammofonlemezekre vette fel, majd feldolgozta a legősibb, legértékesebb népzenét, amely szinte érintetlenül őrizte meg a régi, valaha az egész magyar területen közös, ma túlnyomórészt Erdélyben található népi költészet nyelvét és hagyományait. Kodály ezzel a nagyjelentőségű művészi munkájával tulajdonképpen megteremtette az új magyar zenei folklore-t (népzenegyüjteményt) és egyúttal új irányt is adott a magyar zenetörténetnek és népköltészetnek. Kodály nevéhez fűződnek az elemi- és középiskolákban rendszeresített gyermekkórusok, az éneklési mód megváltoztatása, mint ahogyan tőle indult ki az a mozgalom is, amelynek célja : megtanulni szépen magyarul beszélni. Tanulmányai, amelyekben az ősi magyar népzene gazdag forrásaival foglalkozik, kisebb könyvtárat is megtöltenének. Egyik kritikusa a legremekebb magyar koponyának mondja Kodály Zoltánt, az egykori kecskeméti állomásfőnök fiát, aki a magyar operairodalmat is megajándékozta a „Háry János”, a „Székelyfonó” puha, meleg melódiáival. Örökbecsű alkotása a „Psalmus Hungaricus” című szimfonikus zeneműve, ez a csodálatos melódiákra hangszerelt magyar zsoltár, amely jóformán állandó műsordarabja a hangverseny-zenekaroknak. Dr. viski Illés József (Alien felv.) Otto Abetz Kodály Zoltán (Székely Aladár felv ) 4