Tolnai Világlapja, 1943. április-június (45. évfolyam, 14–26. szám)
1943-04-07 / 14. szám
Ibiza, a stabeárok gyöngye A Valenciából közeledő hajó előtt hirtelenül bukik fel a déli nap szikrázásában Ibiza, az „álomsziget”. Még a józan útikönyvek is így nevezik a Baleári-szigetcsoport gyöngyét, amely jó messzire a kontinenstől, békén éli idilli életét. Az anyaországgal gyér forgalmú hajóvonal és a tenger fenekére süllyesztett kábel köti össze; ezeken az utakon vajmi kevés hír érkezik a csöndes, derült Ibiziába. Mélykék tenger öleli körül, fehér mészhegyei izzanak a sugárözönben, sötétzöld ciprus- és olajfaligetei mint bársonytakarók borulnak a domboldalakra. A kis sziget, amelyet az ókorban Ebususnak neveztek, sziklás, hegyes, de kitűnően megművelt. A terraszosan emelkedő barack- és almafakertek rendszerét a mórok honosították meg Európában és Ibiza azóta is így neveli gyönyörű gyümölcseit, mert ezen a vidéken ez az egyetlen helyes módja a gyümölcstermelésnek. A síkságokon található öntözőcsatornák alapjait is a mórok rakták le, akik oáziskultúrájukban a tökéletességig fokozták a talaj mesterséges vízellátását. Az embernek egyébként csak keveset kell ezen az egyenletes klímájú földön segítenie, a többit elvégzi a pazarlókedvű természet. Példátlan termékenységében az áldott talaj meghozza még az afrikai gyümölcsfajokat is. A fügén, citromon, narancson, olajbogyón kívül tömérdek mandula és szentjánoskenyér terem Ibizában. A sziget fővárosát is Ibizának hívják; két kapujával, a Nuova és a Del Principal nevű kikötőivel a szomszédos Formentera-szigetre néz. Hatezer boldog ember lakja: halászok, sópárlók, iparosok. Ibiza közvetlen közelében fekszik az óriási sópárlótelep, amely Spanyolország sószükségletének jórészét szállítja; a sziget belsejében pedig márvány- és mészkőbányák találhatók. Hogy a sziget idilli békéjét semmi se zavarja: a leggyorsabb és leglármásabb szállítóeszköz — az öszvér . . . Vasárnapi korzó. Ibiza színházi díszletezésű festői utcái vasárnap délután megtelnek sétáló nőkkel és férfiakkal. Külön csoportokban korzóznak a dohánygyári munkásnők, a sópárló munkások és a vidékről berándult földművesek. A színpompás forgatagban a gyönyörű spanyol vállkendők dominálnak. Dohánygyári munkásnők. Nem Carmen-típusok, pedig spanyol lányok és szintén dohánygyárban dolgoznak. A népképviselet a Baleárokon más, mint Spanyolország egyéb részein, azért nem találjuk meg a megszokott spanyol jelleget. Kendőiket másként viselik, fejdíszük is más, a himbáló fülbevaló sem divatos errefelé. A citadella bejárata. Az óváros kellős közepén áll a tömörfalú citadella, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a mélykék tengerre és közeli apróbb szigetekre. Gazdag turisták a világ minden részéből eljönnek, hogy a tündérképet élvezhessék. légi mór erőd. Ibizát, csakúgy mint Spanyolországot, a középkorban mórok tartották megszállva. Az Afrikából jött hódítók ezt a kis szigetet is alaposan megerősítették; az erődművek nyomai még ma is lépten- nyomon megtalálhatók. Közöttük a legépebb a bástya, amely az ősrégi katedrálist veszi körül. a sevillai lányok, ruházkodásuk is egyszerűbb, de azért a durva fonás és szalmakalapok alatt finomvonalú, nemes arcok rejlenek, amelyek sok nagy festőt megihlettek, faluszéle vasárnapi díszben. Ez a nagyszemű, hollófekete hajú leányzó vasárnaponként magára aggatja egész hozományát. A mellét díszítő aranyláncok, a tömör aranyból készült feszület és a nagy ékköves násfa csinos vagyont képvisel. 2