Tolnai Világlapja, 1944. január-március (46. évfolyam, 1–13. szám)

1944-01-05 / 1. szám

a nagyon­ dQD# A hangfelvétel titkai. A rádió hallgatóinak többször van alkal­muk a mű­sorbemondóknak azt a bejelentését hallani, hogy az adás „hangfelvétel nyomán” történt. A hangfelvételeknek a rádióműsor összeállításánál nagy szerepük van. Néha valami nagyobb eseményt, amelyet a rádió helyszíni közvetí­téssel közöl hallgatóival, hang­lemezre is felveszik és az adást ezen az úton többször megismét­lik. A hangfelvétel különböző módszerek alkalmazásával készül. A leggyakoribb és legrégibb mód­szer a viaszlemezre történő hang­­felvétel. Újabban azonban az úgynevezett decilitlemezeket hasz­nálják. Ezeknek azonban nagy hátrányuk a törékenységük. Vala­mennyi módszert felülmúlja a szelenofon-felvétel. A szelenofon a filmszalaghoz hasonlít, amely a hangrezgést villamosrezgéssé, majd fényrezgéssé alakítja át s amelyet aztán 6 mm szélességű filmszalagra fényképeznek. Ez a hangfelvétel nagyon költséges, de annál maradandóbb. Hangrögzítés acélszalagon is történhetik. Ez utóbbi keretében az úgynevezett­ magnetton-eljárást alkalmazzák,­ amelynek alapja vékony vaspor­réteggel befedett acélszalag. Nagy előnye ennek az eljárásnak, hogy a leadás, mindenféle preparáló eljá­rás mellőzésével, közvetlenül a fel­vétel után következhetik. Semmi­féle rongálódás nem árt neki, vasúton, repülőgépen könnyen szállítható és amellett egészen olcsó­ soknál, autóvezetőknél és az autó­javító-műhelyekben a széngázmér­­gezés veszélye is megnövekedett. Svéd feltalálók nemrégiben a stock­holmi műegyetemre ellenőrzés vé­gett új készüléket nyújtottak be, amely ezt a veszélyt teljesen ki­küszöböli. Az új találmány, az úgynevezett széngázindikátor, amelyet személykocsikban és mű­helyekben szerelnek fel. A készü­lék, mihelyt a levegőben 0,02 százalék széngáz van, azonnal mű­ködésbe lép. A veszedelmes gáz ugyanis a készülékben egy eddig titokban tartott vegyi anyaggal egyesül, amitől hő fejlődik s ami­nek következtében a készülékben elhelyezett hőmérő higanyszála emelkedni kezd. Amikor a higany egy bizonyos pontot elér, a villa­mos riasztócsengőt megszólaltatja. Tekintve, hogy az égésnél is szén­igáz lép fel, a készülék tűzvész esetén való riasztásra is alkalmas­nak bizonyult. Amikor a tojás sárgája is fehér. Az állati termékeknek különböző színeződése azokon a festékanya­gokon alapszik, amelyek az állat szervezetében képződnek. Csak a sárga és vörös szín jelent kivételt. Ezeket a festékanyagokat az álla­toknak takarmányukban kell fel­venniük, mert ezeket a szervezetük nem tudja előállítani. Ez a festék­anyag a növényekben kis mennyi­ségben mindenütt jelen van. Ha például a kacsától a növényi kosz­tot megvonjuk és pusztán állat fehérjével tápláljuk, akkor a ka­csa olyan tojásokat rak, amelyek­nek a sárgája is fehér. A sárga vaj olyan tehenek tejéből készül, melyek friss takarmánnyal bőven el vannak látva. Ez a magyará­zata annak, hogy tél folyamán, amikor az állat kevés friss takar­mányhoz jut, a vaj fehérebb. A HÉT LEXIKONA A magyar tudományos életnek ismét nagy gyásza van : polydni Tuzson János dr. egyetemi nyilvános rendes tanár, a növényrend­szertan professzora — hetvenhárom éves horiban —­ váratlanul elhunyt. Tuzson János az európai hírű tudósaink sorába tartozott. Gyönyörűen ívelt pályája Selmecbányáról indult ki. Ott végezte el az erdészeti akadémiát s mint tanár­segéd egy ideig ott is működött. Azután hosszabb külföldi tanulmányainkat tett. 1918-ban tett a budapesti egyetemen a növényrendszertan nyilvános tanára. Megalapította az egyetem növény­földrajzi intézetét és szerkesztette a Botanikai Közlemények­et. Még az első világháború előtti években beutazta a Balkánt, Oroszország déli részeit és eljutott Ázsiába is. Ezeken a terüle­teken szerzett növénygyűjteményei a budapesti egyetem herbáriumában lát­hatók. Rendkívül sokat foglalkozott az Alföld fásításával és az alföldi puszták hasznos növényekkel való betelepítésének kérdésével. Hogy Magyarországon kan­­csukot is termelnek, ez is az ő érdeme. Hatvani birtokain bambusznád-telepü­­téssel is kísérletezett. Munkás életének felét a növénytelepítésnek szentelte. Tuzson János azonban nemcsak a nö­vényeket, a virágokat szerette, szerette az ifjúságot is. A budapesti egysemen több jóléti intézményt létesített. Nagy tudós és kiváló pedagógus volt. A magyar murti élet irányítása és fejlesztése körül nagy érdemeket szerzett — hiszen jóformán egész munkás életét ennek szentelte Lyka Károly művészeti író, aki szellemi és testi friss­ségben most ünne­pelte meg —­ tisztelőinek és barátainak igaz örömére — születése napja het­­venötödik fordulóját. Lyka Károly pályája Budapestről, szíllővárosából indult el. Münchenben, Rómában foly­tatta tanulmányait s amikor visszatért hazájába, különböző szaklapok és folyó­iratok hozták első képzőművészeti kri­tikáit. Már ezekre az első kritikákra­­tfigyeltek az illetékes körök s nem sok­al később — 1903-ben — az akkor alapított „Művészet” című folyóirat szerkesztésével bízták meg. Ettől az időponttól kezdve sűrűn jelennek meg a művészettel foglalkozó könyvei. Meg­írta — többek között — a „Kis könyv a művészetről” című munkáját, amely azóta számos kiadást ért meg és aki szereti a szépet — és ki nem szereti azt a szépséget, amit a művészet nyújt ? könyvei között őrzi Lyka Károlynak ezt a művét. Huszonegynehány évvel ezelőtt meghívták a Képzőművészeti Főiskola­ újjászervezésére, ahol a művészettörténet tanára tett. Lakodalom „Keresztelő — Bölcső”. Ez a címe annak a könyvnek, amelyet a Magyar Irodalompártoló Társaság háromezer­­pengős díjjal tüntetett ki s amelynek írója az a Szabó Pál, aki mostanában érte el élete ötvenettik esztendejét, megírt egy tucat könyvet és szülőfalujában, Biharugrán, szántja-veti kis földjét, csak azért, mert a földtől nem tudták elszállítani, még irodalmi sikerei sem. Igen, Biharugrán. Apja tragikus halála után ottmaradtak ők hárman. Három gyermek, ő volt az egyetlen f­iú. Amikor abbahagyta az iskolát, napszámba járt az urasághoz. Tizenhét éves korában beállt kőmüvesinasnak. Jött a háború. Katona­­ lett. Oroszfront, Daberda . . . Ezüst eitézségi érmet szerzett és káplált rangot. Háború után persze, csak falusi viszonylatban — mint kőműves önálló­sította magát. Tönkrement. Sok-sok küszködés, bajok, gondok; meg is nősült, a család szaporodott... És harminchét éves korában kezébe vette az irótollat. Eleinte vidéki lapokban jelen­tek meg cikkei, aztán Bajcsy-Zsitinszky Endre „felfedezte”. Tizenhárom évvel ezelőtt jelent meg első könyve, amely­et azután meglehetősen egyenletes idő­közökben követett a többi. Ha meg­kérdezik, hogy mi a vágya, ezt szokta felelni : „Szeretnék még néhány köny­vet írni”. A­latt­am alakult meg a Magyar Irodalompártoló Társaság, amely programmjába vette többek között olyan írók anyagi támo­gatását is, akik műveikben a magyar­ság egyetemes érdekeit szolgálják. A Társaság az idén közel ötvenezer pengő díjat osztott szét az arra érdemeseknek ítélt írók és költők között. A megjutal­maztatok között szerepel Gulyás Pál, aki kiváló pedagógiai munkásságán kívül mint költő is országos nevet szerzett magának. Gulyás Pál Debre­cenben született, ott végezte el iskoláit, egyetemi tanulmányait, ott szerzett ta­nári és bölcsészdoktori diplomát és jelenleg is szülővárosában működik mint az ipariskola tanára. Több vers­kötete jelent meg s költeményit, iro­dalmi és esztétikai tanulmányait rend­szeresen közlik a különböző folyóiratok Az „ÚI a Kalevalához” című tanul­mánya a finnségnek és a magyarság­nak viszonyát aj kulturális szempont­ból világítja meg. Németh Lászlóval, Herényi Károllyal és Földessy Gyu­lával — már hosszabb idő óta — egy új idealizmus-szövetség megteremtésén fáradozik. Az Irodalompártoló Társa­ság ezerpingős díját „Az Alföld csendjé­ben” című kötetével nyerte el. m M iW Tuzson János (Szécsy felv.) Szabó Pál (Berci felv.) Lyka Károly ( A r I e n felv.) Gulyás Pál (Bérei felv.) Hány meteor Imit a Földre ? A meteorhullásokra vonatkozó számítások meglepő adatokat tar­talmaznak. Geers dán csillagász számítása szerint évenként mint­egy kilencszáz meteor éri a Földet. Átlagos súlyukat 500 kg-ra be­csülik. A legtöbb meteorit súlya nem több öt kilogrammnál. Van­nak azonban óriások is közöttük. A legnagyobb a délnyugatafrikai Hoba-West mellett földre zuhant vasmeteorit, amelynek súlya hat­vanezer kilogramm. A meteorok éles és szögletes alakja amellett bizonyít, hogy ezek nagy erők által szétfeszített s a Föld vonzó­körébe került nagyobb testek tör­melékdarabjai. Eddig még csak olyan anyagokat sikerült bennük felfedezni, amelyek a Földben is megtalálhatók. A meteorokat általában két nagy csoportra osztják. Az első csoportba soroz­hatók a könnyebb súlyú kő­­meteoritok, amelyeknek sűrűsége körülbelül a Föld sűrűségével egyenlő. A második csoportba az úgynevezett vasmeteortok tar­toznak, amelyek csaknem teljesen nikkelt tartalmazó vasból állanak ; összetételükben tehát a Föld magjával azonosak. Mindezekből következtetve egyelőre megállja a helyét az a felfogás, hogy a vidtcork­ok olyan égitestekről kerültek hozzánk, amelyek kü­lönböző sűrűségű, koncentrikus burkokból épültek fel, mint a mi Földünk is. A vasmeteori­tok a súlyos magból, a meteorkövek viszont a szétrobbant égitestek külső, könnyű kérgéből származ­hatnak. A korai testedzés és a vérkerin­gés. Kohlrausch tanár, az ismert sportgyógyász, a strassburgi biro­dalmi egyetem mozgástherápiai intézetének vezetője, érdekes meg­jegyzéseket fűzött ahhoz a kér­déshez, várjon a korai testedzés minden körülmények között egész­séges-e vagy sem ? Megállapí­totta, hogy a felkelés utáni két órában a teljesítményi sportot és az izgató tornát a lehetőséghez képest kerülni kell. A statisztika azt mutatja, hogy a nap egyetlen szakában sem történik annyi sportszerencsétlenség, mint éppen a korai órákban. A gyári munkások akkordteljesítményei is a felkelés utáni első órákban a legkisebbek. Ez további bizonyítéka annak a ténynek, hogy a vérkeringés ebben az időben még nem teljes mérték­ben teljesítőképes és hogy a moz­dulatok együttműködése sem tö­kéletes. Az is köztudomású, hogy sem amatőrök, sem pedig a hiva­tásos sportolók tulajdonképpeni edzési idejüket nem teszik a fel­kelés utáni órákra. Ezzel szemben a mozgási torna, vagy a mérsékelt ütemű futás reggel nemcsak meg­engedett, de az emberi szervezetre rendkívüli mértékben jó hatással van.A vipera­harapás nem halálos . Weinrath professzor, aki Európá­ban és Ázsiában hosszú esztendő­kön keresztül beható kísérlete­ket folytatott a viperaharapás tudományos megállapítása dolgá­ban, nemrégiben megjelent köny­vében azt írja, hogy a viperahara­pás kevés kivételtől eltekintve, nem halálos. Utazása közben két­ezernél több viperamarást vizs­gált meg, amelyből csupán há­rom bizonyult halálosnak. Sze­rinte a halál oka az utóbbi három esetben sem a kínyóharapástól eredt, hanem másodlagos fertőzés következtében következett be.

Next