Tolnai Világlapja, 1944. április-június (46. évfolyam, 14–26. szám)
1944-04-05 / 14. szám
•A fenrit manstrif A tizenhetedik század egyik legzseniálisabb művésze volt az olasz Giovanni Lorenzo Bernini. Már tíz éves korában olyan mesteri márványfejet faragott, hogy ettől fogva az egyik római bíboros a pártfogásába vette. Tizenhét éves volt, amikor egyik leghíresebb alkotását készítette, Daphnis és Apollo lehelletkönnyűségű szobrát, amely ma a Villa Borghese dísze. Igazi művészete azonban VII. Orbán, X. Ince és VII. Sándor pápa idejében fejlődött ki. Az ő megbízásukból dolgozott a Szent Péter-templomnak és környezetének kidíszítésén, így tőle való e templom főoltára, hatalmas, csavartoszlopú mennyezetével, s tőle származik a templom előtti óriási tér oszlopsora is. Lelkének legbensejét azonban feszületeiben adta Bemini: az istenemberi szenvedés megrendítő élményét vitte ezekbe a Krisztus-fejekbe. A Mennybemenetel oltára a Szent Pétertemplomban. Az oltáron középütt lévő feszület Bemini alkotása. A Szent Péter-bazilika főoltára: a csavart oszlopok, a gyertyatartók és középütt a feszület is Bemini alkotása. A Mennybemenetel oltárán lévő feszület részlete: bámulatosan finom bronzmunka, amely a Megváltó testének ezer apró részletét pontosan kihozza. A katolicizmus legfőbb oltárán álló feszület Krisztusának arca. Itt már a szenvedésben kimúlt Megváltót látjuk. Ugyanazon a feszületen látható Krisztus arca. Az Istenben való megadás és az emberfölötti szenvedés gyötrelme rajzolódik ki az arc minden vonásán. Ezt a feszületet sierlni a Rómában élő Svéd Krisztina királynő készítette. Végrendeletben hagyta a királynőre.