Tolnai Világlapja, 1944. április-június (46. évfolyam, 14–26. szám)

1944-04-05 / 14. szám

•A fenrit manstrif A tizenhetedik század egyik legzseniálisabb művésze volt az olasz Gio­vanni Lorenzo Bernini. Már tíz éves korában olyan mesteri márványfejet faragott, hogy ettől fogva az egyik római bíboros a pártfogásába vette. Tizen­hét éves volt, amikor egyik leghíresebb alkotását készítette, Daphnis és Apollo lehelletkönnyűségű szobrát, amely ma a Villa Borghese dísze. Igazi művészete azonban VII. Orbán, X. Ince és VII. Sándor pápa idejében fejlődött ki. Az ő megbízásukból dolgozott a Szent Péter-templomnak és környezetének kidíszítésén, így tőle való e templom főoltára, hatalmas, csa­­vartoszlopú mennyezetével, s tőle származik a templom előtti óriási tér osz­lopsora is. Lelkének legbensejét azonban feszületeiben adta Bemini: az isten­emberi szenvedés megrendítő élményét vitte ezekbe a Krisztus-fejekbe. A Mennybemenetel ol­tára a Szent Péter­­templomban. Az oltáron középütt lévő feszület Bemini alkotása. A Szent Péter-bazilika főoltára: a csavart oszlopok, a gyertyatartók és középütt a feszület is Bemini alko­tása. A Mennybemenetel oltárán lévő fe­szület részlete: bámulatosan finom bronzmunka, amely a Megváltó tes­tének ezer apró részletét pontosan kihozza. A katolicizmus legfőbb oltárán álló feszület Krisztusának arca. Itt már a szenvedésben kimúlt Megváltót látjuk. Ugyanazon a feszületen látható Krisz­tus arca. Az Istenben való megadás és az emberfölötti szenvedés gyöt­relme rajzolódik ki az arc minden vonásán. E­zt a feszületet sier­lni a Rómában élő Svéd Krisztina királynő készítette. Végrendeletben hagyta a királynőre.

Next