Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-04-08 / 15. szám
Összesen 1 13936 frt adatik ki a hivatalos közegekre. Összes bevétel: 15126 frt 36 kr. Összes kiadás: 30752 frt 69 kr. Adó által fedezendő összeg 15626 frt 23 kr. Duna-Földvár nagyközség jelenlegi helyzete és szervezetének, ez volna gyenge tükre — ami róla elmondva lett. Tegye már most minden polgár mérlegre a jelen helyzet előnyére, vagy hátrányára írható pontokat. Fogalmat alkotva magának arról, hogy mint nagyközség vagy rendezett tanácsú város volna e czélirányosabban vezethető a polgárság érdekében. Azon reményben élek, hogy az érett gondolkodású nagytöbbség be fogja ismerni, hogy Duna-Földvár egyrészről szerencsétlen fekvésénél fogva, másrészről pedig a kínálkozó előnyöknél fogva más választást nem is enged, mint azt, hogy az eddigi rendszert megváltoztatja és helyébe a rendezett tanácsot állítja fel. Hisz nem „Csáki“ szalmája mai nap már a közügy, hogy azt boldog-boldogtalan csépelhesse. A kísérletek és hangos torkuak ideje már lejárt. A ki a közügyek mezején vezérszerepet akar vinni az tettei és alapos készültségével igazolja be hivatását. De valamint a gyümölcsnek, úgy minden eszme és tervnek előbb megérnie kell, hogy élvezhető legyen. Ennek folytán nagyon kívánatos lenne, hogyha Duna-Földvár nagyközség érdemteljes polgárai ezen tervet a feledékenység által nem engednék elmúlni. E helyett ápolják gondosan és igyekezzenek a begyőző érvek nefmes fegyverével minél több párthíveket toborzani össze. Czélirányos volna, ha a község kiválóbbjai közül többen ezen eszme tisztázására nézve a sajtó utján is mérlegbe vetnék képességüket és befolyásukat. Tárgyalják higgadt tárgyilagossággal, hogy melyik igazgatási rendszer volna előnyösebb a lakosságra nézve. Ne féltsék népszerűségeket feltenni a község anyagi és szellemi felvirágoztatása érdekében. Mert most valóban nyílott tér bebizonyítani, hogy ki a lakosoknak a valódi igaz barátjuk. Nem kell elcsüggedni, ha törekvéseiket gyors siker nem követné — hisz megvan írva, „hogy ahány fő, annyi vélemény“ uralkodik az embereknél. De a valódi igazügy mégis diadalra fog jutni, csak nem szabad elcsüggedni és kitartólag munkálkodni kell előmozdításán. Ha valamely tervhez, úgy a jelenleginél főképen kívánatos a hosszas és kitartó munkásság. Azért tehát munkára fel polgártársak és bontsuk ki a haladás zászlaját, melyre ezen szavak vannak írva: „Győzzön a jobb!!!“ Brutus. 1. Első bíró évi illetménye 200 frt. 2. Másodbiró „ „ 100 I 3. 12 esküdt (20 frttal számitva fejenkint) . . . 240 „ 4. Közig. jegyző . . . 900 „ 5. Adó és telekk. jegyző . 6. 5 irnok (400 frt szá-700 „ mitva fejenkint) . . . 2000 „ 7. Pénztárnok . . . . 700 „ 8. Közgyám..... 600 „ 9. Pénztári ellenőr . . . 500 „ 10. Községi orvos . . . 400 „ 11. Két városi szülésznő . 12. Őrkáplár évi fizetése 40 •10Q_., frt ruhailletménnyel 13. 7 városi szolga (kisbiró) 00 000 évi illetménye 14. 12 éjjeli őr évi illetme 1456 „ nye ■. . . . . . 2496 1 15. Gyepmester évi illetménye........................... 107 „ 16. Dobosfiu évi illetménye 25 „ 17. Állatorvos évi „ 2001 18. Mezei gazda évi fizetése 19. A városrészére 4 lovat 125 tartó ordonanc illetménye árlejtés szerint 534 „ 20. Községi fogyasztási adó kezelő évi illetménye . 00 év 21. Fogyasztási adó pénztárnok évi illetménye . 22. Fogyasztási adóhivatali 500 „ szolga évi illetménye . 23. Önkénytes tűzoltó-egylet 365 „ segélyezésére .... 600 „ Vidéki levelek. Paks, 1883. márczius 27-én.*) Tisztelt szerkesztő ur! Az általános lelkesültség, mivel a csángó magyarok ügyét országszerte fölkarolják, arra buzdította a paksi ifjúságot, hogy e valóban nemes czélra közreműködjék. A tervezést csakhamar tett követte, mert az ifjúság folyó hó 26 án — miként az már becses lapjában említve is volt — egy valóban sikerült zártkörű tánczestélyt rendezett, minek tiszta jövedelme a csángómagyarok hazatelepitésére fordittatott. Valóban ritka szép közönséget láttunk együtt, kik hogy mindannyian jól mulattak, bizonyítja az, hogy még reggeli 5 órakor is ugyancsak jó kedvel járták a csárdást. A négyeseket 24 pár tánczolta. Ott voltak hölgyeink közül: Br. Rudnyánszky Istvánná, Daróczy Tamásné, Kolozsváryné, Csuklyné, Késmárkyné, Flórián Istvánné, Dr. Nagy Miklósné, Tóth Pálné, Szentpéteryné, Bergmanné, Pleszkyné (Földesről) Linkáné; továbbá dr. Horváth Etelka (Duna-Szent- Györgyről), Döry Olga, Mészáros Mariska, Bán Anna, Fetter Anna, Wittyindisch Anna (Budapestről), Girk Mariska, Petrich nővérek, Schmidt Lenke, Szabó Örzsike (Szent Ivánról), Vigyázó nővérek, Eggerer Jenő, Novák Szidi, Ambróczy Katinka, stb urhölgyek. De nemcsak a közönség mulatott jól, hanem sikerült a rendezőségnek a másik czélt is elérni, hogy ugyanis a csángók számára is juttatott 50 irtot. Felülfizettek: Egy vigasztal társaság 3 frt 90 kr, dr. Varga Pál 2 frt 50 kr, Molnár Antal 2 frt, Bergmann Emil 2 frt, Kovordányi János 2 frt, Br. Rudnyánszky István 2 frt, Özv. Fetter Györgyné 2 frt, Stella *) Elkésve érkezvén, múlt számunkból kimaradt. A szerk. A szép leányok. (Életkép.) Szépek voltak és szegények; — kétszeres csapás azokra, kiket a balsors leányokká lenni kényszerített. Ilyen szomorú igazságot vontak le a kritikusok a legújabb „Szép leányok“ melodramikus történetéből. Az öreg Eszti néninek — kiket Mari és Csémi anyjuknak vallottak — nagyon viharos múltja volt. Arczának dúlt vonásaiból a figyelmes vizsgáló maga elé varázsolhatta a múltat, mely miatt Eszti nénénk olyan ideges és zsémbes öreg asszonnyá változott. Hát még a ki — szerencsétlenségére — gyakrabban kényszerült társaságában unatkozni, az aztán könnyen megtudta érteni, hogy miért olyan szótalan kedvetlen az a két szép leány, ha anyjukkal együtt üldögélve böködték az annyira türelmes és ingnek készülő vászondarabokat. Ott csüngött a kopott bútorzatú szoba színtelen falán egy szilárd jellemre és erős lélekre valló férfi olajfestményű arczképe, s amint Eszti nénénk reá vetette mindig nyugtalan s már elhomályosult nagy fekete szemeit, nehéz sóhaj szállt ki aszott ajakon s megzavarta a szomorú társaság keserves nyugalmát. A lányok rózsás ujjai egyszerre gyorsabban mozogtak, vésztjósló pillantást vetettek anyjukra, majd egymásra néztek s ismét szótlanul, gépiesen folytatták könyáztatta munkájokat. Eszti nénénk félredobta a varrást, hirtelen ott hagyta az ablakmélyedést s kiment a konyhába, — mert valami dolga volt! A lányok zsebkendőikkel törölték forró könnyeiket, hisz Eszti nénénknek ugyanily dolga akadt a konyhában. Egyhangúan múltak a napok; vigarczot nem igen láthattunk, akkor is egyik szemök sírt, a másik nevetett. Nem is igen mertük vigasztalni őket, — pedig szívesen gyönyörködtünk annak a két ritka szép rózsabimbónak a szemléletében, — mert tudtuk, hogy vigasztalásunk csak a múlt fájó emlékeit tépi föl szivekben. Bohóskodásaink közben gyakran kitört Eszti nénénkből a keserűség s visszaborzasztó életelveket kellet hallanunk az ő gyászos múltjának tapasztalásából. Sokszor el-elgondolkodtam rajta, hogy ugyan mi lesz ebből a két ártatlan angyalarczu leányból ily sötét világnézlet és rideg világgyülölet folytonos hallatára. Eszti nénénk pesszimisztikus szenteneziái közben a szép két gyermek arcza mindig lázasan kipirult s mély tüzü bogár szemeiket néha-néha ránk vetették. Gyakran megrettentem tekintetöktől, mely lelkek szenvedélyének bosszúját jósolta az emberek ellen szerencsétlenségek miatt. Egy borús őszi estén a megszokott egyhangú társaság helyett még szomorúbb látvány tárult elénk. Szegény Eszti nénénk szívgörcsei miatt a halállal küzködött, a két szép leány pedig kétségbeesetten tördelte kezeit. Harmadnap egyszerű temetés s aztán ismét a régi csöndes szomorúság töltötte be a két szép leány egyhangú hajlékát. Most már boldogtalan Eszti nénénk is ott nyugodott, hova boldogult Zsigáját idejekorán elűzte a becsület. Nem hagyott hátra mást, mint két gyönyörű szép leányt, kiknek egyedüli támaszuk a két kezök, vagy szépségük lehetett. Egyiknek — ki az erős jellemet szerencsétlen apjától örökölte — a két dolgos keze és becsületelen támasza ; a másiknak, — ki anyjától a nagyravágyást és kényelműséget tartotta meg örökségképen — szépsége szerezte meg a gondtalan jólétet — de a becsület árán ! A „Szép leányok“ előadásán láttam Marit a harmadik erkélyen férjével, amint szemeiből egy érzékeny jelenet alkalmával kényeket törölt; Clémit pedig egy földszinti páholyban egyedül, amint a tükörben igazgatta a hajába tűzött szép kaméliát! Ferkó) 1 frt, Bán Gusztáv 1 frt, Keck János 1 frt, Petrich Ferencz 1 frt, Lenkey Ferencz 1 frt 20 kr, dr. Nagy Miklósné 1 frt, Szabó Gyula 1 frt, Mészáros Mihály százados 1 frt, Zavaros Gyula 1 frt, Frank Gyula 1 frt, özv. Demerátz Józsefné 1 frt, Girk Mariska 1 frt, Vizsoly Ákos 1 frt, ifj. Fuchs Mihály 1 frt, Girst Ádám 50 kr, Daróczy Ilona 50 kr, Rézmann János 40 kr, Bene Ferencz 20 kr, Győrfy István 20 kr, Frank Albert 45 kr, Kornis Róza 2 frt, özv. Kornis Pálné 1 frt, Linka Kálmán 20 frt Összesen 36 frt 5 kr, ehhez a bál tiszta jövedelme 13 frt 95 kr, összesen 50 frt. Fogadják úgy a nagylelkű adakozók, mint a nagyérdemű közönség, mely szives pártolásával elősegítette a rendezőséget kettős czélját elérhetni, legforróbb köszönetünket s engedjék reménylenünk, hogy pártfogásukat a jövőben sem fogják megtagadni tőlünk , mert csakis szíves közreműködésekkel érhetünk el oly sikert, mint most. Tekintetes szerkesztő urnak pedig köszönetet mondva szívességéért, hogy e soroknak becses lapjában helyet adni kegyeskedett, maradunk kiváló tisztelettel: a rendezőség. Némedi, 1883. évi márczius 30. Tisztelt szerkesztő ur! Szíveskedjék kérem következő levelemnek becses lapjának hasábjai közt helyt adni. Furcsa tenta a méltányosság tentája; egyszer epezöld színűnek, másszor meg rózsaszínűnek látjuk és mig a méltányos dorgálást, mint valami keserű pirulát fájlalva, — addig a semmivel sem méltányosabb dicséretet, mint kedvelt czukorkát élvezettel vesszük. Mert nem akarom, hogy szavaim örökké, mint egy soha meg nem elégedő criticus epébe mártott tollából folyóknak látszassanak, mert százszorta kedvesebb előttem a jónak magasztalása a rész megrovásánál, végre mert egyszóval: méltányos akarok maradni, kedves kötelességemnek tartom t. szerkesztő urat megkérni, miszerint következő, a Görbőn folyó hó 26-án tartott jótól konyczélu és tánczvigalommal egybekötött műkedvelői szinielőadásról szóló tudósításomnak helyt adni szives legyen. Az előadott darab — „Nők az alkotmányban“ czimű Tóth Kálmán 3 felvonásos vigjátéka — elejétől végig kellő gördülékenységgel és a műkedvelőknél nem mindennapi, tökéllyel játszatott el. Az egyes műkedvelők, mint Zsigmond Gyula ur „Bánfalvi“, Töröcsikné urhölgy „Krisztina“, Kelemen Szerén k. a. „Cselemé“, Jücker Lina k. a. „Borbocs“ és Zsigmond Erzsiké k. a. „Ilka“ szerepeikben kitüntetett szép alakító tehetsége a meglehetős nagyszámú és szép közönségnek méltányos dicsérete és tapsai által tüntettetett ki. Jövedelem is lehetett szépecskén; a tiszta jövedelem egy állandó műkedvelői társaság felszerelési költségeinek fedezésére, részben a görbe-pinczehelyi nőegylet javára fordittatik. A táncz reggeli négy órakor végződött tüzes csárdásokban. Ha a t. műkedvelők e gyarló szavaim fonta dicskoszoruval még kellőkép kitüntetve nincsenek, úgy azt csak sajnálhatom, de b .... d az, ki valamit jobban tesz, mint ahogy tudja. Én még csak a közönséghez akarok néhány szót intézni. Ismerjünk kérem határt a koszorúk dobálásában, mert a feles dobálásnak nemcsak hogy értelme nincs, de elveszti érdekét is és alkalmatlanná lesz a szereplőkre nézve. Fejezzük ki tetszésünket a szokásos tapssal és tartsuk fenn a koszorúkat a legmeghatóbb jelenetekre, a legjobban játszóknak; készítessünk kevesebb, de díszes koszorúkat! Levelem zárván, maradtam a t. szerkesztő urnák alázatos szolgája: Nobl Illés. Különfélék. — A szegzárdi kir. törvényszék márczius 31-én tartott teljes ülésében Székhelyi özv. Majláth Györgyné ő nagyméltóságához a következő részvétiratot intézte: Kegyelmes asszonyunk! A mély őszinte fájdalom s a nagy catastropha teljes horderejének felfogásából származó kínos levertség érzelmei közt értesültünk a hazánk történelmében páratlan eseményről, hogy az ország első bírája, a catói jellemű férfiú, a magyar igazságszolgáltatás világló oszlopa s a bírói kar legfőbb támasza orgyilkos kezek gaz támadásának esett áldozatául. — Az iszonyú csapás közvetlen fájdalma Nagyméltóságodé, de osztozik abban e hazának minden polgára s különösen a magyar bírói kar, mely elveszti azt, ki a magyar igazságszolgáltatás lelkiismeretét, erkölcsi fenségét s sok oldalról ostromolt tekintélyét oly híven, oly kiváló előszeretettel és annyi eredménnyel másfél évtizeden át képviselte. Tudjuk jól, hogy a megrendítő esemény behatása alatt sikertelen lenne vigasztaló szavakkal fordulni Nagyméltóságodhoz ; e részben utalnunk kell csupán az időre, mely az örök fájdalmu sebeket, ha meg nem gyógyítja is, de legalább behegeszti, enyhiti. — A megmérhetlen utu gondviselés, mely e nagy csapást mérte Nagyméltóságodra, bizonyára gondoskodni fog ellensúlyozó örömökről. Mi, amint tán elsők voltunk, kik fájdalmunknak és részvétünknek ez egyszerű sorok által adtunk kifejezést, úgy utolsók fogunk lenni azok között, kik az ország nagy halottja emlékét az idők hosszú során át megőrizni fogják. Szegzárdon, kir. törvényszéknek 1883. márczius 31-én tartott teljes üléséből. Palugyay Gusztáv kir. törvényszéki elnök. Dr. Szendrődy Szilárd kir. törvényszéki jegyző. — Requiem. Tolnamegye székvárosa méltó kegyelettel ülte meg Majláth Györgyért tartott requiemet a múlt kedden. A belvárosi nagytemplom tornyából bekötött harangok mélabus zokogása jelzi az ünnepélyes gyászmise kezdetét, melyen Bocsor Antal helybeli prói post celebrált fényes segédlet mellett. Jelen volt az össszes tisztviselői kar, az itt állomásozó huszár század tisztjei, a tanítói kar növendékeikkel s a nagy közönség. A gyászmise alatt a szegzárdi dalárda néhány tagja Léner János hatásos compositiójú négyesszólamú gyászmiséjét énekelt igazi bravourral, a „liberát“ és még két más gyászéneket pedig az összes dalárda mély érzéssel adta elő. A requiem alatt a hallgatóság arczain meglátszott a kegyeletes fájdalom bus kinyomata, melylyel szomorú kegyeletét rótta le a nagy hazafi, a kitűnő bíró, a minta ember iránt. — Kegyeletes emlékű nap. Ma 23 éve annak, hogy gr. Széchenyi István, a legnagyobb magyar, a nemzet legmélyebb fájdalmára meghalt. — Eljegyzés: Dr. Banthler Ödön pécsi főorvos leányát Angyalkát eljegyezte Augustin Ágoston kaposvári gyógyszerész. Az eljegyzési ünnepély Báttaszéken Poninger Márton urnál, a menyasszony nagyatyjánál tartatott meg. ..- Áthelyezés. A vallás közoktatás-ügyi minister a szegzárdi alapítványi számtartósághoz Steinecker Ferencz lakócsai tiszttartót helyezte át hason ranggal. — Egyleti élet. A szegzárdi korcsolyázó-egylet múlt vasárnap tartott közgyűlésén végleg határozott a korcsolyacsarnok ügyében. Ugyanis mindaddig, míg legalább 600 frt készpénze nem lesz az egyletnek, addig semmiféle építkezésekbe nem bocsátkozik. — Ártatlanul gyanúsított kereskedő, Vértesi Mór dunaföldvári kereskedő éppen azon időben volt fent Budapesten, midőn Majláth György országbírót meggyilkolták. Időközben táviratot kapott hazulról, hogy kereskedésében tűz támadt, siessen haza. Sietett is mindjárt a hajóállomásra, de a hajó akkor már elindult s így kénytelen volt Budán nagy gyorsan fiakkert fogadni s az indulást sürgetni. Ez feltűnt az ottlevő többi fiúk keresnek, kik a rendőrséget nyomban értesítették ezen rohamos elutazásról. Három rendőr rögtön útnak indult utána, de még az után kitűnt Vértesi ártatlansága, hogy ki ő stb. A rendőrség ezen incidens után még aznap visszatért a fővárosba. — Bonyhádon Lenszky Mari leánynevelő intézetének növendékeivel folyó évi április 14-én jótékonyczélú szinielőadást fog adni az „arany oroszlánhoz“ czimzett vendéglő dísztermében. A szinielőadást táncz fogja követi. — Megjött a tavasz. Fönt és alant mosoly és derű. Örül a lélek és fellélegzik a tüdő, hogy végre valahára megérkezett a rég várt tavasz. Minden bimbó a sövényen, minden rügy az aláhajló ágon, minden zöld fűszál a letarolt mezőn egy-egy örvendetes felfedezés s mintha megifjodnánk a természettel mi is, mintha csak a mienk egészen a mienk lennének: valóságos diadalul számítjuk össze az egyes nyomokat, melyek a tavasz lépteit jelzik. És méltán! Az uj sétatért is most gondozzák ujult erővel, a kerteket rendezik mindenhol nemes ambitióval, a tavaszi munkák is uj stádiumba léptek stb. stb. Szóval minden uj életet nyer. S örülünk valamennyien, hogy a hónapokig elhagyott, puszta gyep tekervényes utain kényünk-kedvünk szerint bolyonghatunk, és ami a legfönségesebb, mindannyian osztozunk e lelkesedésben! — A szegzárdi alapnevelési egyesület márczius 31-én tartá folyó évi rendes közgyűlését, melyre, noha másodízben hirdettetett 160 tag közül alig jelent meg 20. Elnök megnyitván a gyűlést, fölolvastatik és hitelesíttetik a múlt ülés jegyzőkönyve. Pénztárnok benyújtja a múlt évi számadást és a folyó évi költségvetést. Az 1882-iki számadás föltüntet 1719 frt 95 kr vagyont. Bevétel volt 1185 frt 94 kr; kiadás 1256 frt 95 kr, tehát több kiadás 71 frt 1 kr. A folyó évi költségvetés szerint 849 frt 50 kr fedezet mellett van 947 frt 52 kr kiadás. Mutatkozik 98 frt 2 kr hiány. Miután az egyesület az utóbbi taggyűjtés alkalmával is tapasztalt nagymérvű társadalmi támogatás daczára sem képes az évenkint fölmerülő hiányt pótolni, elhatározta a közgyűlés, hogy mind a vallás és közoktatási ministeriumhoz, mind a városi képviselőtestülethez folyamodványt intéz állandó segély kieszközlése czéljából. A számadások fölülvizsgálására kiküldettek : Módly László, Totth Ödön és Goldberger Mór tagok. Elnök saját és tiszttársai nevében beadja lemondását, mire Totth István korelnök és dr. Pirnitzer Béla ad hoc jegyző vezetése mellett a tisztújítás következőleg ejtetik meg. Megválasztattak: elnökké Sass Istvánné, alelnökké Mikó György; választmányi tagokká: Borsody Lajosné, Länderer Arthurné, Oszoly Károlyné, Palugyay Gusztáné, Totth Istvánné, Albaniek György, Bocsor Antal, dr. Augusz Imre, Leopold Sándor, Totth István és dr. Sass István. — Igazgató tanács tagjaivá: Ágoston Károlyné, Bati Jánosné, Hangei Ignáczné, Simon Laura és Steiner Adolfné, Goldberger Mór, Pap Lajos, Totth Ödön, Módly László és dr. Braun Bernát. Igazgató titkárokká: Krammer János és Gál Kálmán. Ügyvéddé: Dr. Pirnitzer Béla, pénztárnokká: Háry Ede, gondnokká: Steinsdörfer József. A választás megejtetvén korelnöknek köszönet szavaztatik s a gyűlés bezáratik. — A „Paksi Közlöny“ czimébe fölvette a „kalocsai“ nevet is; igy tehát ezentúl mint „Paks-Kalocsai Közlöny“ Paks és Kalocsa érdekeit és helyi viszonyait fogja különösen szolgálni. — Halálozás. Özvegy Szabó Gyuláné szül. Szentessy Jusztin asszony, Szentessy Márton veterán városi jegyzőnk leánya, folyó hó 4-én hosszas szenvedés után elhunyt. — Elvesztette pénzét. Hauszknecht János szegzárd halálus, múlt csütörtökön a felső piaczon elvesztette 25 frtot tartalmazó tárczáját. A becsületes megtaláló kéretik illő jutalom mellett neki az elveszett pénzt visszaadni. — Egyleti gyűlés. A „szegzárd központi tanítóegylet“ ma délelőtt 10 órakor a polgári iskola tanácstermében választmányi gyűlést tart, melyen a jövő hóban megtartandó közgyűlés helye és egyéb módozatai lesznek megállapítva.