Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)

1883-04-08 / 15. szám

Összesen 1­­ 13936 frt ada­tik ki a hivatalos közegekre. Összes bevétel: 15126 frt 36 kr. Összes ki­adás: 30752 frt 69 kr. Adó által fedezendő összeg 15626 frt 23 kr. Duna-Földvár nagyközség jelenlegi helyzete és szervezetének, ez volna gyenge tükre — ami róla elmondva lett. Tegye már most minden polgár mérlegre a jelen helyzet előnyére, vagy hátrányára írható pontokat. Fogalmat alkotva magának arról, hogy mint nagyközség vagy ren­dezett tanácsú város volna e czélirányosabban vezethető a polgárság érdekében. Azon remény­ben élek, hogy az érett gondolkodású nagy­többség be fogja ismerni, hogy Duna-Földvár egyrészről szerencsétlen fekvésénél fogva, más­részről pedig a kínálkozó előnyöknél fogva más választást nem is enged, mint azt, hogy az ed­digi rendszert megváltoztatja és helyébe a ren­dezett tanácsot állítja fel. Hisz nem „Csáki“ szalmája mai nap már a közügy, hogy azt boldog-boldogtalan csépel­hesse. A kísérletek és hangos torkuak ideje már lejárt. A ki a közügyek mezején vezérszerepet akar vinni az tettei és alapos készültségével iga­zolja be hivatását. De valamint a gyümölcsnek, úgy minden eszme és tervnek előbb megérnie kell, hogy él­vezhető legyen. Ennek folytán nagyon kívána­tos lenne, hogy­ha Duna-Földvár nagyközség érdemteljes polgárai ezen tervet a feledékenység által nem engednék elmúlni. E helyett ápolják gondosan és igyekezzenek a begyőző érvek ne­­f­mes fegyverével minél több párthíveket tobor­­zani össze. Czélirányos volna, ha a község kiválóbbjai közül többen ezen eszme tisztázására nézve a sajtó utján is mérlegbe vetnék képességüket és befolyásukat. Tárgyalják higgadt tárgyilagossággal, hogy melyik igazgatási rendszer volna előnyösebb a lakosságra nézve. Ne féltsék népszerű­­ségeket feltenni a község anyagi és szellemi fel­virágoztatása érdekében. Mert most valóban nyí­lott tér bebizonyítani, hogy ki a lakosoknak a valódi igaz barátjuk. Nem kell elcsüggedni, ha törekvéseiket gyors siker nem követné — hisz megvan írva, „hogy ahány fő, annyi vélemény“ uralkodik az embe­reknél. De a valódi igazügy mégis diadalra fog jutni, csak nem szabad elcsüggedni és kitartó­­lag munkálkodni kell előmozdításán. Ha valamely tervhez, úgy a jelenleginél fő­­képen kívánatos a hosszas és kitartó munkásság. Azért tehát munkára fel polgártársak és bontsuk ki a haladás zászlaját, melyre ezen sza­vak vannak írva: „Győzzön a jobb!!!“ Brutus. 1. Első bíró évi illetménye 200 frt. 2. Másodbiró „ „ 100 I 3. 12 esküdt (20 frttal szá­mitva fejenkint) . . . 240 „ 4. Közig. jegyző . . . 900 „ 5. Adó és telekk. jegyző . 6. 5 irnok (400 frt szá-700 „ mitva fejenkint) . . . 2000 „ 7. Pénztárnok . . . . 700 „ 8. Közgyám­­..... 600 „ 9. Pénztári ellenőr . . . 500 „ 10. Községi orvos . . . 400 „ 11. Két városi szülésznő . 12. Őrkáplár évi fizetése 40 •10Q_., frt ruhailletmén­nyel 13. 7 városi szolga (kisbiró) 00 00­0 évi illetménye­­ 14. 12 éjjeli őr évi illetme­ 1456 „ nye ■. . . . . . 2496 1 15. Gyepmester évi illet­ménye........................... 107 „ 16. Dobosfiu évi illetménye 25 „ 17. Állatorvos évi „ 200­1 18. Mezei gazda évi fizetése 19. A városrészére 4 lovat 125­­ tartó ordonanc illetmé­nye árlejtés szerint 534 „ 20. Községi fogyasztási adó kezelő évi illetménye . 00 év 21. Fogyasztási adó pénztár­nok évi illetménye . 22. Fogyasztási adóhivatali 500 „ szolga évi illetménye . 23. Önkénytes tűzoltó-egylet 365 „ segélyezésére .... 600 „ Vidéki levelek. Paks, 1883. márczius 27-én.*) Tisztelt szerkesztő ur! Az általános lelkesültség, mivel a csángó magya­rok ügyét országszerte fölkarolják, arra buzdította a paksi ifjúságot, hogy e valóban nemes czélra közreműködjék. A tervezést csakhamar tett követte, mert az ifjúság fo­lyó hó 26 án — miként az már becses lapjában említve is volt — egy valóban sikerült zártkörű tánczestélyt rendezett, minek tiszta jövedelme a csángómagyarok hazatelepitésére fordittatott. Valóban ritka szép közön­séget láttunk együtt, kik hogy mindannyian jól mulat­tak, bizonyítja az, hogy még reggeli 5 órakor is ugyan­csak jó kedvel járták a csárdást. A négyeseket 24 pár tánczolta. Ott voltak hölgyeink közül: Br. Rudnyánszky Istvánná, Daróczy Tamásné, Kolozsváryné, Csuklyné, Késmárkyné, Flórián Istvánné, Dr. Nagy Miklósné, Tóth Pálné, Szentpéteryné, Bergmanné, Pleszkyné (Földesről) Linkáné; továbbá dr. Horváth Etelka (Duna-Szent- Györgyről), Döry Olga, Mészáros Mariska, Bán Anna, Fetter Anna, Wittyindisch Anna (Budapestről), Girk Mariska, Petrich nővérek, Schmidt Lenke, Szabó Örzsike (Szent­ Ivánról), Vigyázó nővérek, Eggerer Jenő, Novák Szidi, Ambróczy Katinka, stb urhölgyek. De nemcsak a közönség mulatott jól, hanem sike­rült a rendezőségnek a másik czélt is elérni, hogy ugyanis a csángók számára is juttatott 50 irtot. Felülfizettek: Egy vig­asztal társaság 3 frt 90 kr, dr. Varga Pál 2 frt 50 kr, Molnár Antal 2 frt, Berg­mann Emil 2 frt, Kovordányi János 2 frt, Br. Rud­nyánszky István 2 frt, Özv. Fetter Györgyné 2 frt, Stella *) Elkésve érkezvén, múlt számunkból kimaradt. A szerk. A szép leányok. (Életkép.) Szépek voltak és szegények; — kétszeres csapás azokra, kiket a balsors leányokká lenni kényszerített. Ilyen szomorú igazságot vontak le a kritikusok a legújabb „Szép leányok“ melodramikus történetéből. Az öreg Eszti néninek — kiket Mari és Csémi anyjuknak vallottak — nagyon viharos múltja volt. Ar­­czának dúlt vonásaiból a figyelmes vizsgáló maga elé varázsolhatta a múltat, mely miatt Eszti nénénk olyan ideges és zsémbes öreg asszon­nyá változott. Hát még a ki — szerencsétlenségére — gyak­rabban kényszerült társaságában unatkozni, az aztán könnyen megtudta érteni, hogy miért olyan szótalan kedvetlen az a két szép leány, ha anyjukkal együtt ül­dögélve böködték az annyira türelmes és ingnek ké­szülő vászondarabokat. Ott csüngött a kopott bútorzatú szoba színtelen falán egy szilárd jellemre és erős lélekre valló férfi olajfestményű arczképe, s amint Eszti nénénk reá ve­tette mindig nyugtalan s már elhomályosult nagy fe­kete szemeit, nehéz sóhaj szállt ki aszott ajakon s meg­zavarta a szomorú társaság keserves nyugalmát. A lányok rózsás ujjai egyszerre gyorsabban mo­zogtak, vésztjósló pillantást vetettek anyjukra, majd egy­másra néztek s ismét szótlanul, gépiesen folytatták köny­­áztatta munkájokat. Eszti nénénk félredobta a varrást, hirtelen ott hagyta az ablakmélyedést s kiment a kony­hába, — mert valami dolga volt! A lányok zsebken­dőikkel törölték forró könnyeiket, hisz Eszti nénénknek ugyanily dolga akadt a konyhában. Egyhangúan múltak a napok; vig­arczot nem igen láthattunk, akkor is egyik szemök sírt, a másik neve­tett. Nem is igen mertük vigasztalni őket, — pedig szí­vesen gyönyörködtünk annak a két ritka szép rózsabim­bónak a szemléletében, — mert tudtuk, hogy vigaszta­lásunk csak a múlt fájó emlékeit tépi föl szivekben. Bohóskodásaink közben gyakran kitört Eszti né­­nénkből a keserűség s visszaborzasztó életelveket kel­let hallanunk az ő gyászos múltjának tapasztalásából. Sokszor el-elgondolkodtam rajta, hogy ugyan mi lesz ebből a két ártatlan angyalarczu leányból ily sötét világnézlet és rideg világgyülölet folytonos hallatára. Eszti nénénk pesszimisztikus szenteneziái közben a szép két gyermek arcza mindig lázasan kipirult s mély tüzü bogár szemeiket néha-néha ránk vetették. Gyakran megrettentem tekintetöktől, mely lelkek szen­vedélyének bosszúját jósolta az emberek ellen szeren­­csétlenségek miatt. Egy borús őszi estén a megszokott egyhangú tár­saság helyett még szomorúbb látvány tárult elénk. Szegény Eszti nénénk szívgörcsei miatt a halállal küzködött, a két szép leány pedig kétségbeesetten tör­delte kezeit. Harmadnap egyszerű temetés s aztán ismét a régi csöndes szomorúság töltötte be a két szép leány egy­hangú hajlékát. Most már boldogtalan Eszti nénénk is ott nyugo­dott, hova boldogult Zsigáját idejekorán elűzte a be­csület. Nem hagyott hátra mást, mint két gyönyörű szép leányt, kiknek egyedüli támaszuk a két kezök, vagy szépségük lehetett. Egyiknek — ki az erős jellemet szerencsétlen ap­jától örökölte — a két dolgos keze és becsülete­len tá­masza ; a másiknak, — ki anyjától a nagyravágyást és kényelműséget tartotta meg örökségképen — szépsége szerezte meg a gondtalan jólétet — de a becsület árán ! A „Szép leányok“ előadásán láttam Marit a har­madik erkélyen férjével, a­mint szemeiből egy érzékeny jelenet alkalmával kényeket törölt; Clémit pedig egy földszinti páholyban egyedül, a­mint a tükörben igaz­gatta a hajába tűzött szép kaméliát! Ferkó­) 1 frt, Bán Gusztáv 1 frt, Keck­ János 1 frt, Petrich Ferencz 1 frt, Lenkey Ferencz 1 frt 20 kr, dr. Nagy Miklósné 1 frt, Szabó Gyula 1 frt, Mészáros Mihály százados 1 frt, Zavaros Gyula 1 frt, Frank Gyula 1 frt, özv. Demerátz Józsefné 1 frt, Girk Mariska 1 frt, Vi­zsoly Ákos 1 frt, ifj. Fuchs Mihály 1 frt, Girst Ádám 50 kr, Daróczy Ilona 50 kr, Rézmann János 40 kr, Bene Ferencz 20 kr, Győrfy István 20 kr, Frank Al­bert­ 45 kr, Kornis Róza 2 frt, özv. Kornis Pálné 1 frt, Linka Kálmán 20 frt Összesen 36 frt 5 kr, ehhez a bál tiszta jövedelme 13 frt 95 kr, összesen 50 frt. Fogadják úgy a nagylelkű adakozók, mint a nagy­érdemű közönség, mely szives pártolásával elősegítette a rendezőséget kettős czélját elérhetni, legforróbb kö­­szönetünket s engedjék reménylenünk, hogy pártfogásu­kat a jövőben sem fogják megtagadni tőlünk , mert csak­is szíves közreműködésekkel érhetünk el oly sikert, mint most. Tekintetes szerkesztő urnak pedig köszönetet mond­va szívességéért, hogy e soroknak becses lapjában he­lyet adni kegyeskedett, maradunk kiváló tisztelettel: a rendezőség. Némedi, 1883. évi márczius 30. Tisztelt szerkesztő ur! Szíveskedjék kérem következő levelemnek becses lapjának hasábjai közt helyt adni. Furcsa tenta a méltányosság tentája; egyszer epe­zöld színűnek, másszor meg rózsaszínűnek látjuk és mig a méltányos dorgálást, mint valami keserű pirulát fájlalva, — addig a semmivel sem méltányosabb dicsé­retet, mint kedvelt czukorkát élvezettel vesszük. Mert nem akarom, hogy szavaim örökké, mint egy soha meg nem elégedő criticus epébe mártott tollából folyóknak látszassanak, mert százszorta kedvesebb előt­tem a jónak magasztalása a rész megrovásánál, végre mert egyszóval: méltányos akarok maradni, kedves kö­telességemnek tartom t. szerkesztő urat megkérni, mi­szerint következő, a Görbőn folyó hó 26-án tartott jótó­­l konyczélu és tánczvigalommal egybekötött műkedvelői szinielőadásról szóló tudósításomnak helyt adni szives legyen. Az előadott darab — „Nők az alkotmányban“ czimű Tóth Kálmán 3 felvonásos vigjátéka — elejétől végig kellő gördülékenységgel és a műkedvelőknél nem mindennapi, tökél­lyel játszatott el. Az egyes műked­velők, mint Zsigmond Gyula ur „Bánfalvi“, Töröcsikné urhölgy „Krisztina“, Kelemen Szerén k. a. „Cselemé“, Jücker Lina k. a. „Borbocs“ és Zsigmond Erzsiké k. a. „Ilka“ szerepeikben kitüntetett szép alakító tehetsége a meglehetős nagyszámú és szép közönségnek méltányos dicsérete és tapsai által tüntettetett ki.­­ Jövedelem is lehetett szépecskén; a tiszta jövedelem egy állandó mű­kedvelői társaság felszerelési költségeinek fedezésére, részben a görbe-pinczehelyi nőegylet javára fordittatik. A táncz reggeli négy órakor végződött tüzes csárdá­sokban. Ha a t. műkedvelők e gyarló szavaim fonta dics­­koszoruval még kellőkép kitüntetve nincsenek, úgy azt csak sajnálhatom, de b .... d az, ki valamit jobban tesz, mint ahogy tudja. Én még csak a közönséghez akarok néhány szót intézni. Ismerjünk kérem határt a koszorúk dobálásában, mert a feles dobálásnak nemcsak hogy értelme nincs, de elveszti érdekét is és alkalmatlanná lesz a szereplőkre nézve. Fejezzük ki tetszésünket a szokásos tapssal és tartsuk fenn a koszorúkat a legmeghatóbb jelenetekre, a legjobban játszóknak; készítessünk kevesebb, de díszes koszorúkat! Levelem zárván, maradtam a t. szerkesztő urnák alázatos szolgája: Nobl Illés. Különfélék. — A szegzárdi kir. törvényszék márczius 31-én tartott teljes ülésében Székhelyi özv. Majláth Györgyné ő nagyméltóságához a következő részvétiratot intézte: Kegyelmes asszonyunk! A mély őszinte fájdalom s a nagy catastropha teljes horderejének felfogásából származó kínos levertség érzelmei közt értesültünk a ha­zánk történelmében páratlan eseményről, hogy az ország első bírája, a catói jellemű férfiú, a magyar igazságszol­gáltatás világló oszlopa s a bírói kar legfőbb támasza orgyilkos kezek gaz támadásának esett áldozatául. — Az iszonyú csapás közvetlen fájdalma Nagyméltóságodé, de osztozik abban e hazának minden polgára s különösen a magyar bírói kar, mely elveszti azt, ki a magyar igaz­ságszolgáltatás lelkiismeretét, erkölcsi fenségét s sok ol­dalról ostromolt tekintélyét oly híven, oly kiváló elősze­retettel és annyi eredménnyel másfél évtizeden át kép­viselte. Tudjuk jól, hogy a megrendítő esemény behatása alatt sikertelen lenne vigasztaló szavakkal fordulni Nagy­méltóságodhoz ; e részben utalnunk kell csupán az időre, mely az örök fájdalmu sebeket, ha meg nem gyógyítja is, de legalább behegeszti, enyhiti. — A megmérhetlen utu gondviselés, mely e nagy csapást mérte Nagymél­­tóságodra, bizonyára gondoskodni fog ellensúlyozó örö­mökről. Mi, a­mint tán elsők voltunk, kik fájdalmunk­nak és részvétünknek ez egyszerű sorok által adtunk ki­fejezést, úgy utolsók fogunk lenni azok között, kik az ország nagy halottja emlékét az idők hosszú során át megőrizni fogják. Szegzárdon, kir. törvényszéknek 1883. márczius 31-én tartott teljes üléséből. Palugyay Gusztáv kir. törvényszéki elnök. Dr. Szendrődy Szilárd kir. tör­vényszéki jegyző. — Requiem. Tolnamegye székvárosa méltó kegye­lettel ülte meg Majláth Györgyért tartott requiemet a múlt kedden. A belvárosi nagytemplom tornyából bekö­tött harangok mélabus zokogása jelzi az ünnepélyes gyászm­ise kezdetét, melyen Bocsor Antal helybeli pró­i post celebrált fényes segédlet mellett. Jelen volt az öss­­­szes tisztviselői kar, az itt állomásozó huszár század tiszt­jei, a tanítói kar növendékeikkel s a nagy közönség. A gyászmise alatt a szegzárdi dalárda néhány tagja Léner János hatásos compositiójú négyesszólamú gyászmiséjét énekelt igazi bravourral, a „liberát“ és még két más gyászéneket pedig az összes dalárda mély érzéssel adta elő. A requiem alatt a hallgatóság arczain meglátszott a kegyeletes fájdalom bus kinyomata, melylyel szomorú kegyeletét rótta le a nagy hazafi, a kitűnő bíró, a minta ember iránt. — Kegyeletes emlékű nap. Ma 23 éve annak, hogy gr. Széchenyi István, a legnagyobb magyar, a nemzet leg­mélyebb fájdalmára meghalt. — Eljegyzés: Dr. Banthler Ödön pécsi főorvos le­ányát Angyalkát eljegyezte Augustin Ágoston kaposvári gyógyszerész. Az eljegyzési ünnepély Báttaszéken Ponin­­ger Márton urnál, a menyasszony nagyatyjánál tartatott meg. .­­.- Áthelyezés. A vallás közoktatás-ügyi minister a szegzárdi alapítványi számtartósághoz Steinecker Fe­rencz lakócsai tiszttartót helyezte át hason ranggal. — Egyleti élet. A szegzárdi korcsolyázó-egylet múlt vasárnap tartott közgyűlésén végleg határozott a korcsolyacsarnok ügyében. Ugyanis mindaddig, míg leg­alább 600 frt készpénze nem lesz az egyletnek, addig semmiféle építkezésekbe nem bocsátkozik. — Ártatlanul gyanúsított kereskedő, Vértesi Mór duna­földvári kereskedő éppen azon időben volt fent Bu­­­dapesten, midőn Majláth György országbírót meggyil­kolták. Időközben táviratot kapott hazulról, hogy keres­kedésében tűz támadt, siessen haza. Sietett is mindjárt a hajó­állomásra, de a hajó akkor már elindult s így kénytelen volt Budán nagy gyorsan fiakkert fogadni s az indulást sürgetni. Ez feltűnt az ottlevő többi fiúk ke­­resnek, kik a rendőrséget nyomban értesítették ezen ro­hamos elutazásról. Három rendőr rögtön útnak indult utána, de még az után kitűnt Vértesi ártatlansága, hogy ki ő stb. A rendőrség ezen incidens után még az­nap visszatért a fővárosba. — Bonyhádon Lenszky Mari leánynevelő intézeté­nek növendékeivel folyó évi április 14-én jótékonyczélú szinielőadást fog adni az „arany oroszlánhoz“ czimzett vendéglő dísztermében. A szinielőadást táncz fogja követi. — Megjött a tavasz. Fönt és alant mosoly és derű. Örül a lélek és fellélegzik a tüdő, hogy végre valahára megérkezett a rég várt tavasz. Minden bimbó a sövényen, minden rügy az aláhajló ágon, minden zöld fűszál a le­tarolt mezőn egy-egy örvendetes felfedezés s mintha meg­­ifjodnánk a természettel mi is, mintha csak a mienk egészen a mienk lennének: valóságos diadalul számítjuk össze az egyes nyomokat, melyek a tavasz lépteit jelzik. És méltán! Az uj sétatért is most gondozzák ujult erő­vel, a kerteket rendezik mindenhol nemes ambitióval, a tavaszi munkák is uj stádiumba léptek stb. stb. Szóval minden uj életet nyer. S örülünk valamennyien, hogy a hónapokig elhagyott, puszta gyep tekervényes utain ké­­nyünk-kedvünk szerint bolyonghatunk, és a­mi a leg­­fönségesebb, mindannyian osztozunk e lelkesedésben! — A szegzárdi alapnevelési­ egyesület márczius 31-én tartá folyó évi rendes közgyűlését, melyre, noha másodízben hirdettetett 160 tag közül alig jelent meg 20. Elnök megnyitván a gyűlést, fölolvastatik és hitele­síttetik a múlt ülés jegyzőkönyve. Pénztárnok benyújtja a múlt évi számadást és a folyó évi költségvetést. Az 1882-iki számadás föltüntet 1719 frt 95 kr vagyont. Be­vétel volt 1185 frt 94 kr; kiadás 1256 frt 95 kr, tehát több kiadás 71 frt 1 kr. A folyó évi költségvetés szerint 849 frt 50 kr fedezet mellett van 947 frt 52 kr kiadás. Mutatkozik 98 frt 2 kr hiány. Miután az egyesület az utóbbi taggyűjtés alkalmával is tapasztalt nagymérvű tár­sadalmi támogatás daczára­ sem képes az évenkint fölme­rülő hiányt pótolni, elhatározta a közgyűlés, hogy mind a vallás és közoktatási ministeriumhoz, mind a városi képviselőtestülethez folyamodványt intéz állandó segély kieszközlése czéljából. A számadások fölülvizsgálására ki­küldettek : Módly László, Totth Ödön és Goldberger Mór tagok. Elnök saját és tiszttársai nevében beadja lemon­dását, mire Totth István korelnök és dr. Pirnitzer Béla ad hoc jegyző vezetése mellett a tisztújítás következőleg ejtetik meg. Megválasztattak: elnökké Sass Istvánné, al­­elnökké Mikó György; választmányi tagokká: Borsody Lajosné, Länderer Arthurné, Oszoly Károlyné, Palugyay Gusztáné, Totth Istvánné, Albaniek György, Bocsor An­tal, dr. Augusz Imre, Leopold Sándor, Totth István és dr. Sass István. — Igazgató tanács tagjaivá: Ágoston Károlyné, Bati Jánosné, Hangei Ignáczné, Simon Laura és Steiner Adolfné, Goldberger Mór, Pap Lajos, Totth Ödön, Módly László és dr. Braun Bernát. Igazgató tit­károkká: Krammer János és Gál Kálmán. Ügyvéddé: Dr. Pirnitzer Béla, pénztárnokká: Háry Ede, gondnokká: Steinsdörfer József. A választás megejtetvén korelnöknek köszönet szavaztatik s a gyűlés bezáratik. — A „Paksi Közlöny“ czimébe fölvette a „kalo­csai“ nevet is; igy tehát ezentúl mint „Paks-Kalocsai Közlöny“ Paks és Kalocsa érdekeit és helyi viszonyait fogja különösen szolgálni. — Halálozás. Özvegy Szabó Gyuláné szül. Szen­­tessy Jusztin asszony, Szentessy Márton veterán városi jegyzőnk leánya, folyó hó 4-én hosszas szenvedés után elhunyt. — Elvesztette pénzét. Hauszknecht János szeg­­zárd­ halálus, múlt csütörtökön a felső piaczon elvesz­tette 25 frtot tartalmazó tárczáját. A becsületes megta­láló kéretik illő jutalom mellett neki az elveszett pénzt visszaadni. — Egyleti gyűlés. A „szegzárd­ központi tanítóegy­­let“ ma délelőtt 10 órakor a polgári iskola tanácstermé­ben választmányi gyűlést tart, melyen a jövő hóban meg­tartandó közgyűlés helye és egyéb módozatai lesznek megállapítva.

Next