Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)

1918-09-29 / 39. szám

tolnamegyei közlöny — Katonai kitüntetés. Őfelsége Cservényi Gyula 51. cs. és kir. gy. e. tart. hadapródot ez ellenség előtt tanúsított vitéz és bátor magatartásáért az ezüst vitézség éremmel tüntette ki. — Kerékjártó Gyula hangversenye kedden este folyt le a Világ Mozgó helyiségében előkelő közönség részvételével. A világhírű csodagyerekből, fél év előtti Kerékjártó Duciból, ime 17 éves korára világhirü hegedű virtuóz, mester lett, — nem járt úgy, mint oly sok u. n. csodagyerek — akikről az élelmes impresszáriók haszonvágya pár év alatt lekoptatja a korai művészség csoda hamvát s amint ifjúvá serdül a művészgyermek, korán megvénült primadonnák sorsára jut a korán fakadt csodarügy : beszerződhet valamelyik zenekarba szakmunkásnak kotta széklábat faragcsálni karmesteri dirigálásra. Kerékjártó Gyula ifjú korára hőtt a művészetben. Természetes modorú, közvetlen játéka a legművészibb muzsika plasztikai megérzékítése. Benne van, benne érez a hegedűjében, ott rezeg egész lénye a vonó és hurok szeretkezésében, ahonnan úgy támadnak leheletszerűen a legcsodásabb bangok, érzéssel telítik a sziget lelket és viszik magukkal a rithmus csodás szárnyain föl, a muzsika harmonikus szférájába. A közönség sokszor lélekzetét visszafojtva adta át magát annak a legritkább zenei élvezetnek, mit csak Isten adta művészek képesek nyújtani. Szűnni nem akaró tapsvihar fejezte ki minden műsorszáma után a közönség elismerését. Az estély jövedelméből 1000 korona jutott a tüdőbeteg szanatórium és 500 korona a Hadigondozó céljaira. Felülfizettek : Dr. Apponyi Rezső gróf 100, Goldgruber László Nagydorog 100, dr. Leopold Kornél 60, Kontsits Elemér 50, özv. Kunffy Károlyné Fácánkert 50, Wolf Henrik 50, Leopold Mihály 30, Ganzer Adám 30, Grünwald Géza Bikács 40, Forster Zoltán 22, Müller Testvérek 20, Majtány József 20, Janovszky N. 20, dr. Hagymássy Zoltán 20, Honvédhadnagy 14, Tóth Henrik 12, Kurz Vilmos 12, dr. Drágíts Imre 12, Gödé Lajos 10, Lemle Irén Györköny 10, dr. Pesthy Pál 14, dr. Rubinstein Mátyás 10, Rácz József 6, N. N. 2 Kt. — Jegymegváltások: Báró Schell József Katalinpuszta 100, Sztankovánszky János Kajdacs 100, dr. Gőzsy Tibor Alsóhencse 50, Paáif (Dombóvár) 30, Molnár Mór 25, özv. br. Jeszenszky Istvánná 20, Csapó Vilmos Tengelic 20, Schlesinger Ignác 20, Magyar Zsigmond esperes-plébános Koppánymegyer 20, Garay-drogéria 20 koronát. A szekszárdi főgimnáziumban a fellépett járványos betegség miatt október hó 7-ig, vagyis egy hétig az előadások szünetelnek. Ha azután szükségesnek mutatkoznék az előadások további szüneteltetése, úgy 6—7 én az igazgatóság értesíteni fogja az érdekelteket. — Még egy néhány szó a spanyol betegségről. Ezen betegség, mely közel két hónap óta grasszál városunkban, még mindezideig jól érzi magát körünkben. Valószínűleg az egész szüreti idő alatt is itt lesz, mindaddig míg a hideg és esős idő be nem következik. Ebből azon valószínű tényállást lehet megállapítani, hogy a száraz és a meleg idő az egyik terjesztője. Ha már itt van és hogy a betegség ne terjedjen, a hatóságok a maguk részéről a kellő lépéseket megtették. (Iskolabezárás stb.) Én, mint a városnak főorvosa, élénk figyelemmel kisérem Budapest székesfővárosunknak a lapjait, ahol hasonlókép a járvány fennáll, hogy mivel próbálják és miféle eszközöket használnak a járvány elfojtására. Megnyugtatásul jelzem, hogy a járvány lefolyása a lehető legenyhébb, mert városunkban közel 300 eset közül csak 3 végződött halálozással. Hogy miért végződött halállal, megpróbálom az okot felderíteni. Mint városi orvosnak naponta 5—7 új betegem van, akikhez elmenve valamennyit dunnával (tollal bélelt paplannal) betakarva, a beteget teljesen kiszadva találom. Sok közülök félrebeszél, (delirál) ájuldozik, az ágyból ki akar ugrani és ezt mind a láz és a nagy meleg okozza. A középkorban az olaszok minden betegséget érvágással gyógyítottak, Szekszárdon minden néven nevezendő heveny fertőző lázas betegséget dunnával, izzasztással gyógyítanak. Azon hiszemben volt a szekszárdi publikum, hogy az izzadsággal minden betegség kijön. Persze, akik meggyógyulnak, azok dicsérik ezen kúrát, de aki meghal, az nem tud beszélni. Hogy elkerüljük ezen betegséget, tanácslom a közönségnek, hogy nyilvános helyekre ne járkáljon, mert a kilincs, a piszkos pénz, a barátságos kézszorítás,ezek mind terjesztői a betegségnek. De ha már elkerülhetetlen az érintkezés, a közönség állandólag nagyon gyakran mossa a kezét, mert a tisztátalan kézzel való étkezés a baktériumot a szájba viszi. Ha pedig netán megkapná a betegséget, ha nagyon rosszul érzi magát, feküdjék ágyba és könnyű lepedővel takaródzék, engedje a magas lázat a testből elpárologni. A spanyolbetegségnek itt Szekszárdon 3 válfaját konstatáltam. Egyiknél a torokfáj, ami alig 1—2 napig tartó £ *?foknál tüdőt támadja meg, köhög és melltáji fájdalmai vannak; a lefolyás 5—6 nap, feltéve ha tüdőgyuladássá nem fajul a magas aztó; végül pedig gyomor és hastáji fájdalmas tünetekkel lép fel, amely typhushoz hasonló, szintén 5—6 nap alatt enyhülni szokott. Mindezeket összegezve a félelemre ok nincs, annál is inkább mert az ijedség és félelem az ellenálló képességet csökkenti. Nyugodt lehet a közönség, a vasúton sokkal nagyobb baleset és halálozással szokott járni, mint a spanyol betegségnek az elfajulása és végzetes kimenetele. Dr. Nesztor Emil, városi tiszti főorvos. A Bikó község hálája kántortanítója irántalter Ádám cikói kántortanító folyó hó 19 én töltötte be 25 ik működési évét Cikó községben, ahol hosszú eredményes működéséért nagy tiszteletben és becsülésben áll, aminek nyilvános tanújelét adta a község képviselőtestülete és az iskolaszék azzal, hogy népszerű kántor tanítójának 2000 koronával megjavította évi fizetését. Malt vasárnap a község képviselőtestülete Gebauer József jegyző, az iskolaszék pedig Galambos Kálmán káplán vezetése alatt jelentek meg az ünnepelt előtt és meleg szavakban emelték ki a község és az iskola ügyek körül szerzett elévülhetetlen érdemeit. Waller Ádám hálás köszönetet mondott a nem remélt kitüntetésért. — A szekszárdi nagy trafik ellen a háborús dohánymizériák keletkezése óta állandó az elégedetlenség úgy Szekszárdon, mint az ellátási körletbe tartozó községekben. Több feljelentés, gazdátlan híresztelések, lelkiismeretes csendőrségünk részéről tettenérés alapján tett feljelentések igyekeztek hivatalos eljárás tárgyává tenni a dohányellátás körül tapasztalt elégedetlenségek okait, de eddig semmi pozitív eredményre nem vezettek ezek a panaszok. Most, hogy a gabona kontigens biztosítása érdekében időző katonai és detektív kirendeltségek váró utthunkban működnek, a jellemző és a trafikellátás kulisszái mögé bevilágító eredményről értesültünk. Legutóbb az elmúlt hét (szeptember hó 18.) keddjén kapott a nagy tőzsde dohányszállítmányt és mint rendesen, pár órai kiárusítás után, a szegény dohányéhes publikum azt a választ kapta dohány helyett, hogy nincs elfogyott. És a szigorú erkölcsű nagy trafik ugyanezzel a válasszal elégítette ki a közélelmezési minisztérium által ide kirendelt katonatiszteket és detektíveket is. Ezeknek azonban meg volt az a jó tulajdonságuk, hogy a nagy trafikosi válaszra nem voltak hajlandók a fogukat szívni, hanem barátságos kutatást rendeztek a nagy trafikban. Finánc részen azt mondják, hogy ehhez nem volt joguk. Mi, őszintén megvallva, nem a jogosságát keressük ennek az eljárásnak, hanem az eredményét. Ez az eredmény pedig legalább is kielégítő. Az üres nagy trafikban ugyanis találtak katonáék a 960 pakli katona-dohányon fölül 1950 drb. hölgy, 12,292 drb. duna, 400 drb. király cigarettát, 1446 pakli kapadohányt, 12 csomag hercegovinai, 14 csomag török, 12 csomag dráma cigaretta dohányt és 615 drb. különféle szivart. Erre a készletre mondta a nagy trafikos, hogy nincs egy szem sem, egy kis söpredék sem. Igaz, — amint a kutatási jegyzékből kitűnik — ezek a készletek már tulajdonjogilag át voltak telekkönyvezve 12, szóval is tizenkettő boldog halandóra. Ez a tizenkét jó dohányos maga a nagy trafikos, aztán olyanok, akikkel jó hivatalosan és privátim is jóba lenni a nagy trafikosnak is. így képviselve volt egyebek között az érdekes vignettákon a malomipar, az erdészet, a mészárosipar, egy nagykereskedő és egy pár közeli nagybirtok, jóllehet ez utóbbiaknak pedig a pénzügyminiszter jóvoltából éppen most másodízben oszt szét a vármegyei Gazdasági Egyesület jelentékeny mennyiségű mezőgazdasági munkásdohányt. Mint értesülünk, a szekszárdi nagy trafik elleni panaszok ezzel meglehetős megerősítést nyertek és mert a mostani razziát vezető katonatisztek illetékes és legfelsőbb helyre is előterjesztették észleleteiket, reméljük, hogy a pénzügyminiszter az itteni trafik üzletben is rendet fog teremteni és ha máskép nem, a dohányjegyrendszer behozatalával elejét fogja venni annak a sok elégedetlenségnek, amely az ilyen razziával mintegy megerősítést és tápot látszik nyerni. Elmentek a Károly-gyermekek. Gyönkről írják: Vasárnap délután elmentek tőlünk a nyaraló bécsi gyermekek. Egy órakor gyülekeztek a Kossuth Lajos téren, ahová hét héttel azelőtt megérkeztek. De mekkora különbség: Akkor sovány, sápadt, szomorú alakok szálltak le a kocsikról, most kövérek, napbarnítottak, de most is szomorúak voltak, mert várni kellett. Különösen a leánykák mind kisírt szemekkel jöttek a találkozó helyre és mikor Reich Oszkár főszolgabíró feltűzte nekik a búcsúra készült szalagcsokrokat és mindegyiknek egy pár tréfás szót mondott, újra rákezdték a sírást. A kisérő vendéglátók közül, sőt a nagyszámú nézőközönség sorában is könnyeztek, mikor a kocsisor elindult és az apróságok könnyek közt mosolyogva integettek a virágcsokrokkal díszített zászlócskákkal. Minden gyermek széles nemzetiszinü szalagból nagy csokrot kapott emlékül ily német felirattal: „1918. nyara Gyönkön. A viszontlátásra !“ A zászlókon is nagy betűkkel „Gyönk“, de bizonyára a gyermekek szívében is, mert ekkora szeretetet sehol sem tapasztalhattak. Az állomásra kikísérték az elutazókat sokan a vendéglátók közül, az úri társaságból Óváry Ferenc és családja, Dr. Keck László leányai, valamint hivatalból Reich Oszkár főszolgabíró és Várkonyi Imre főjegyző. Óváry Ferencné ott kint minden gyermeknek egy az általuk rendezett bucsuünnepélyen készült fényképet adott emlékül. Végre berobogott a különvonat, melyből már integettek a duzsi, hőgyészi és szárazdi gyermekek a gyönkieknek és hidegkútiaknak. A beszállás nagyon nehezen ment, mert a gyermekek nem bírták el a rengeteg mennyiségű szeretetadományt, volt olyan, aki még élő házinyulakat is vitt ketrecben. A súlyos podgyász gondja aztán elrontotta a bucsuzást és mikor már bent voltak a kocsikban, akkor kiabálták ki, hogy Ruf’ die Gretl, ruf’ den Heim!“ mert el sem búcsúzhattak a régi testvérektől. Azután elindult a vonat, melynek ablakaiból zugó „Éljen Magyarország !” hangzott a visszamaradok felé. Kincs többé a kis színésznő Poldy, a jó hangú Annie, elment a Stefi, kinek négyese volt az énekből, a jó tercelő Martin, grófos Bertold meg a többi, kiket úgy megszoktunk és megszerettünk. A kisérő társaság aztán bánatában egy kis torta letért a gerenyási malomba és mikor este berobogtak Gyönkre, akkor is azt énekelték: „In der Heimat, in der Heimat da gibt’s ein Wiedersehen !“ — Tojás-tánc az idei rekvirálás körül. A közélelmezési m. kir. miniszter 5000 vasúti kocsi rakomány gabonát vetett ki Tolna vármegyére, mint amely mennyiség közélelmezési célra a termelők által beszolgáltatandó. Az önkéntes felajánlás ezen mennyiségnek mintegy háromnegyed részét tudta csak a helyhatóságok leglelkiimeretesebb közremunkálásával összehozni, és helyi ismeretesek szerint a közélelmezési miniszter követelését alig is lehet teljesíteni az idei termés mellett a termelők saját szükségletének és a jövő évi vetésmennyiség sérelme és az ebből származható szomorú következmények nélkül. Most aztán kémpróbák eszközlése céljából katonai kirendeltségek szállották meg vármegyénket és a megejtett próbméréseknél több helyen többletet találtak. Erre építve a közélelmezési miniszter nem enged az 5000 vagyonból. Most újból megkísérlik a hiányzó mennyiségnek önkéntes felajánlás útján való összehozását, ami ha sikerre nem vezet, jön a legszigorúbb katonai rekvirálás. Mi őszintén megvallva, nem értjük ezt a gabonasrórot. Vagy van, vagy nincs! És szerintünk egyáltalán nem lehet fenyegető mumusként kezelni a rekvirálást. Tessék rekvirálni, és minden szemfölösleget a közfogyasztás részére biztosítani, érzésre nem lehet itt építeni, a rekvirálással nem szabad ijesztgetni. Legfeljebb arról lehet szó, de erről aztán aláhúzva lehet beszélni, hogy a mi nagyon is mintaszerűen apportírozó közigazgatásunkat polgárságunk előtt ne igyekezzenek a közélelmezési miniszter katonái dezavnálni. Mert ebből bizony igen súlyos utókövetkezmények születsenek meg. — Egy nap alatt gyógyítható a spanyol nátha« Miután megtalálták a spanyolnátha bacillusát, sikerült megtalálni a betegség szérumát is. A felfedezés dicsősége egy magyar orvos nevéhez fűződik. Metkovits dr., Bártfa fürdő tiszti üdülőjének főorvosa a Wiener Klinische Wochenschrift című orvosi szaklapban közli, hogy sikerült neki a spanyol influenzát minden esetben huszonnégy óra alatt meggyógyítani, amit úgy ért el, hogy a betegnek a láz fellépése után nyomban nagy adag káromért (0.3—0.6 gramm), négy öt órával későbben pedig félgramm aspirint egy decigramm koffeinnal keverve adott. Az így kezelt betegek Írja dr. Metkovics — kivétel nélkül lázmentesek lettek és minden komplikációtól megszabadultak, míg a kálómél nélkül kezelt betegek gyógyítása hat napig is eltartott. A kálómél tulajdonképen higanysó, ami a gyógyszertárban, mint erős gyomortisztító és béldezinficiálószer ismeretes. Adagolása nagy elővigyázatot igényel, miért is csak orvosi rendelésre és utasítás szerintzabad bevenni annál is inkább, mert lehetnek esetek, midőn a kálóméi használata veszélyessé lehet. — Jótékonycélú estély Bátaszéken. Mait hó 28-án egy pár szabadságos tiszt kezdeményezésével és a bátaszéki ifjúság támogatásával egy jótékonycélú estélyt rendeztek, melyre az alábbi adakozások történtek. Dr. Báró Mirbach Antal 100, Elter János 100, Gehring Tamás 100, Ro-