Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1920-01-03 / 1. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG * kérdést inteste­kosiam, hogy kinek a nevében követelem a lemondásukat. Erre kijelentenem, hogy az egyesült ellenforradalmi pártok nevé­ben. Azt kérdezte még, hogy minő jogon. Erre kijelentettem, hogy az erősebb jogán. E­rre egy hosszabb kettedbe kezdett, amely­ben figyelmeztetett engem, hogy tudom e a tör­ténelem előtt, milyen felelősséget vállalok e tet­temért, milyen helyzetbe sodrom az országot azzal, hogy őket helyükből elmozdítom. Azt mondtam reá, hogy amennyire önök tudták, hogy mit csinálnak és hogy mily felelősséget vállalnak, mikor szovjetet csináltak, annyira vállalom én is a történelem ítélő­széke előtt a felelős­séget és tudom mit csinálok. — Peidl azt kér­dezte : Mi lesz velünk ? Megnyugtattam : Mi nem vagyunk szovjet, életükért a fejemmel felelek. Ők kérték, hogy fél óráig hadd tanácskozzanak. A kérelmet Csilléryvel egyetértőleg teljesítettük. A ton közben hazamentem, egyenruhát húztam. Fél ér* múlva visszajővén felkértek, hogy egy jegyző­­könyvet írjak velük együtt alá, amelyben leszö­­gezik azt, hogy csak az erőszaknak engednek és így hagyják el helyüket. Kijelentettem, hogy én velük egy lapra a nevemet nem írom, hanem ezt a jegyzőkönyvet közöljék kisérő levéllel velem, én egy másik levélben nyugtázom azt és kijelentem, hogy az események hüta vannak benne leírva, így is történt. A levél a miniszterelnökségen kell, hogy feküdjék. A Peidl minisztérium tagjai közül kettő kérte, hogy hazamehessen lakására, én két detektívet adtam melléjük, hogy bántódá­­suk ne legyen. A többiek ott maradtak. Az egész puoos teljesen vértelenül folyt le — hála a meg­lepetésnek. Csupán 40 lovasrendőr volt mozgósítva. * A külföldi sajtóra óriási hatással volt a hír. Az egész európai politikának más irányt adtunk. Egész Európában a királyság visszaállítását vár­­ták. A puccs után a szocialisták és a régi libe­rális párt teljesen elvesztették lélekjelenlétüket (fejetlenek lettek), látták, hogy kezükből minden hatalom kicsúszott. Csak azután, mikor a számot­tevő régi politikusok (akik valamennyien távol voltak Pesttől, megmentették magukat) most min­denféle eszközzel visszajöttek Budapestre, mikor ezeknek aknamunkája megkezdődött és kezdtek a szocialistáknak, liberálisoknak mindenféle ígéretet tenni, változott meg a helyzet. Szomorú volt látni, hogy amikor a puccs ál­tal a magyarság kezébe visszaadtuk a hatalmat, egy egységes állásfoglalás helyett a régi politiku­sok tülekedve iparkodtak érvényesülni a az en­tente­ban azt a hitet keltették, hogy Magyar­­ország a személyi érvényesülés hazája, az em­berek az ország megmentésére mit sem tesznek. Volt idő, amikor az entente­nál 25 minisz­­teri liszta forgott köskézen ! — „Erdélyi“ haza­áruló zugügyvéd, aki főtámaszává szegődött a románoknak, azt a kijelentést tette, hogy a poli­tikusok sorfalat állanak Hungária szállóbeli szo­bájában, hogy miniszterek lehessenek . A koncentráció folytán mi ellenforradalmár miniszterek, kik a legerősebben voltunk exponálva, kénytelenek voltunk kiválni, hogy a koncentráció megtörténhessen az ország érdekében. Mindezt annak a történelmi pillanatnak a »hőse« oly közvetlenül és annyi szerénység­gel mondotta el, mintha ez az egész „puccs“, amely a kibontakozás vágányára állította szeren­csétlen hazánkat, semmi egyéb nem lett volna, mint egy becsületes magyar embernek egyszerű kötelességteljesítése. Éreztük, hogy a kétség vergődésében meg­gyengült hitünk mint nő, amint hangját hall­juk, szemünkben hogy fakad fel, nem a bánat, az öröm könnye; amíg Magyarországnak S­ch­net­zer tábornokhoz hasonló fiai vannak, addig nem hagyott még el bennünket az Isten, mélységes aggodalommal vett tudomást arról is, hogy a Nagyméltóságod vezetése alatt álló kor­mány, ahelyet, hogy ezen követeléseket leghatáro­zottabban visszautasította volna, tárgyalásokba bo­csátkozott a nemzet és hazaellenes irányzat kép­viselőivel, sőt bizonyos engedményekre is hajlan­dónak mutatkozott velük szemben. Fadd nagyközség lakossága, első­sorban kis­gazdái, mint akik a kommunizmus legvéresebb napjaiban is a keresztény nemzeti irány mellett tettek törleetetlen tanúságot, nyomatékkal kérik és­­ elvárja Nagyméltóságodtól és a vezetése alatt­­ álló, túlnyomó többségben keresztény nemzeti ala­­­­pon álló kormánytól, hogy a szocialisták fent rész­­­letezett követeléseit, melyek a nagynehezen helyre­állított rend, személy- és vagyonbiztonság újólagos felforgatását célozzák, a legkíméletlenebb vissza­utasításban fogja részesíteni. Különösen követeli a község lakossága, hogy a kommunizmus gyanúja alatt álló egyének, kik nagyrészt ma is teljes szabadságot élveznek, illetve ismét szabadlábra helyeztettek, haladéktalanul hivatalból letartóztas­salak és internáltassanak, követeli, hogy a nem­zetietlen irányú sajtó, nemcsak a legszigorúbb elő­zetes cenzúra alá helyeztessék, de annak a haza­fias magyarság előtt leggyűlöltebb termékei, így első­sorban a „Népszava“ olyan újság, mely ma is a bolsevismms szolgálatában áll, haladéktalanul és véglegesen beültessék és követeli végül, hogy a jelenlegi karhatalom, mint a rend és közbizton­ság fen­tartásának biztosítéka, teljes egészében fentartassék, sőt megerősittessék, a munkásezredek felállítása pedig, melyek csak egy uj bolsevista vörös rsilócsapatnak képeznék kezdetét, semmi símn alatt se engedélyeztessék. Abban a reményben, hogy Nagyméltóságod ezon kívánalmainkat, melyek hazánk és nemze­­tünk létérdekeivel azonosak, minden befolyásával és hivatalos hatalmával érvényesíteni fogja, üdvö­zöljük és biztosítjuk Nagymáltóságodat és a veze­tése alatt­­ álló kormányt további bizalmunkról és támogatásunkról." Azonos tartalmú táviratot intézett Fadd nagy­község lakossága Horthy Miklós fővezérünkhöz is, felkérve őt befolyásának a kormánynál való teljes latbavetésére a szocialisták követeléseinek ellensúlyozására, kiegészítve Fővezérünk szem­élye és nemzetmentő munkája iránti rendütletlen bizo­­dalom és ragaszkodás kifejezésével, továbbá azzal a követeléssel, hogy a nemzeti hadsereg, mely Magyarország helyreállításának és fennmaradásá­nak egyetlen biztos támasza és reménysége, ki­építtessék és a lehető legerősebb, legegységesebb erődrtalmi tényezővé fejlesztessék. Ezen utóbbi nagy cél érdekében Fadd nagyközség lakossága, elsősorban kisgazdái, mint a múltban, úgy a jö­vőben is minden lehető áldozatot hazafias készség­gel fognak meghozni. Midőn Fadd nagyközség lakossága ezen ál­lásfoglalását az erdeig magyar érzésű közönségé­nek tudomására hozza, felhívja az összes közsé­geket, városokat, intézményeket és testületeket, hogy foglaljanak haladéktalanul hasonló értelem­ben állást és juttassák elhatározásukat a Miniszter­elnök és a Fővezér elé. Sok mulatságaink közepette ne feledkezzünk el az otthon nélküli menekültekről. — A gyűjtést lapunk folytatja s várja az adományokat mind­azoktól, akik adhatnak.­rületében fog időzni, hogy minden választó köz­­ségét felkeresse. Támogatására le fognak­ utazni Friedrich István hadü­gy, Bleyer Jakab német nemzetiségi és sokoroptikai Szabó István kis­­gazda miniszterek. Schnetzer Ferenc és az ellenforradalomban leginkább exponált politikusok valamennyien vi­déken lépnek fel, mert mint Schnetzer tábornok kijelentette: „Mi a vidékkel akarjuk a jövendő Magyarországot felépíteni, az ország súlypont­ját­ Budapestről a vidékre óhajtjuk áthelyezni, mert ezeket a nemzetfentartó pilléreket, a föl­det szerető magyar polgárokat nem képes el­csábítani semmiféle hatalom, semmiféle anyagi ígéret, ások magyarok maradnak mindenkor, mint ahogy nem ingathatta meg őket a vörös uralom minden politikai kínzása sem." Mi a gyönki kerület választó­polgárainak csak igaz örömmel gratulálni tudnak, adná » Isten, hogy sok ely képviselő kerülhetne be a nemzetgyűlésbe, mint Schnetzer tábornok, mert nálánál senki férfiasabban és magyarabban nem tudja ezekben a sorsdöntő órákban az egész ma­gyarság érdekeit képviselni, mint ő. ^r»r>ri ~i ~ ifüikrvVVh^iinirnrw^vr^ü- rr -11^*1 '“n^y^y­­irnry~üV*Mi m A vidék szava. A szociáldemokraták követelő fellépése az egész országban kellemetlen érzést váltott ki. Ilyei érzelmek hatása alatt Fadd nagyközség lakossága múlt hó 21-én megtartott népgyűlésében hozott határozatából kifolyólag a következő táviratot in­tézte Huszár Károly magyar miniszterelnökhöz: sorban „Fadd nagyközség hazafias lakossága, első kisgazdái, felháborodással értesültek a kormányban helyet foglaló képviselet útján tá­masztott ama vakmerő követelésről, hogy a kom­munisták internálására vonatkozó kormányrendelet hatályon kívül helyeztessék, a nemzetietlen sajtó cenzúrája megszüntettessék és hogy az újonnan szervezett karhatalom feloszlattassék, illetve rész­ben munkásezredekkel helyettesíttessék. Ezen kö­vetelések célzata igen átlátszó és csak az lehet, hogy a Szocialisták, nemzetrontó, hazaáruló, kom­­munisztikus aknamunkáinkat újra és ismét a saját bőrük veszélyeztetése nélkül megkezdhessék és sokat szenvedett hazánkat újólag romlásba, rabló uralmuk igájába dönthessék. A község lakossága Schnetzer Ferenc tábornok a gyönki választókerület képviselőjelöltje. Lapunk más helyén megemlékeztünk, hogy Schnetzer Ferenc volt hadügyminiszter Szekszár­­don tartózkodott. — Szekszárdról múlt vasárnap Gyönkre utazott, ahol megtartotta program­mbeszé­­dét. Dacára, hogy a kerület választói egy része már Jessenszky, Haypál és Orbán eddigi jelöltek mellé sorakoztak, politikai és katonai életünk e kiválóságának­­ megjelenése és a magyarság nag­­­gyá tételére irányuló hatalmas programmja an­­­nyira megnyerték a választókat, hogy a győzelem legnagyobb reményével bocsájtkozhatik a válasz­tási küzdelembe. Schnetzer tábornok, aki Baja­i szülötte, megyei pártunknak „Egyesült Keresztény Nemzeti Kisgazda és Földmives párt" programul­­jával lép fel. Ellenjelöltjei közül báró Jeszenszky György kisgazdapárti, Haypál István nagyatádi kisgazdapárti programmal. Bennünket őszinte örömmel tölt el, hogy nemzeti újjászületésünk egyik legtiszteletremél­tóbb kiválósága megye­i pártunk programmját fo­gadta el és meg vagynak győződve arról, hogy ezt a programmot nemcsak becsületes hűséggel fogja mindenkor megtartani, de annak lelkes vezére és képviselője is lesz. Jövő héten a jelölt, aki iránt a választó­kerület polgárai társadalmi különbség nélkül mély tisztelettel és lelkesedéssel viseltetnek, ismét ke­ 1920 január 3. Adakozzunk a Nemzeti Hadsereg cél­jaira. Templomi zene. Németh Gyula ág. bt. és Gödő Lajos ref. lelkészek fáradtságot nem ismerő ügybuzgósággal toboroztak össze egy kisded művészi gárdát, mely december 28-án, vasárnap délután a helybei refor­mátus templomban mutatta be rátermettségét a templomi zene szolgálatában. Keresztényi kultur­­szükséglet volt ez, enyhítő balzsam sokat zaklatott lelkünkre, mely a zeneművészet csodás eszközei­vel juttatott minket a nagy mindenség teremtő Urának színe elé. A templom zsúfolásig megtelt áhitatos hall­gatókkal. Kezdő számul átérzett előadásban egy orgona­­szóló volt a Megváltó születését kifejező örvendő, ujjongó keleties hangulat motívumokkal. Követte ezt egy férfiú-, majd női énekkar, melyek 16. szá­zadbeli ájtatos karácsonyi éneket mutattak be. Megható volt a „Stille Nacht, ruhige Nacht . . Egy ártatlan parányi szív imája az Úrhoz Kará­csony alkalmából. Gyermeki előadói képességének teljességével, közvetlen hangon szólott az Úrhoz. Igen jó volt a hegedűszóló zongorakísérettel. Elő­adó határozottan jó hegedűjátékos, finom játékával excellált. A templomi ünnepély a Himnus­­szal nyert befejezést, melyet az egész közönség együtt énekelt. Minden jól sikerült s emelkedett lélekkel hagytuk el a templomot. Igen sikeres ötlete volt ez a rendezőknek úgy erkölcsiekben, mint anyagiakban s reméljük, sőt elvárjuk is, hogy gyakran lesz benne részünk. E helyen tartom érdemesnek megkérdezni azt, hogy ott, hol oly sok zeneértő és kedvelő intelligens közönség van, miért nincs itt még egy zeneclub sem? Hisz ez a kultúrához tartozik, ön­magunkat pedig naggyá tenni hazafias kötelesség most. Mi veljük a klasszikus zenét s ne elégedjünk meg Zerkovitz könnyű muzsikájával. Melodikus ez is, de nem lelki táplálék, kulturembernek más igényei is vannak ! Alakítsuk meg tehát a zeneklubot 1 *y. fl nemzetgyűlési választások előkészítése egyre nagyobb hullámokat ver vár­megyénkben. Az összes jelöltek megkezdték már körútjaikat, sőt egyik-másik már be is fejezte, így a központi kerület jelöltje dr. őrffy Imre kerülete összes községeiben megtartotta már pro­­grammbeszédjét s mindenütt egyenlő lelkes fogad­­tatásban részesült. Az idők fordulásának jellemző tünete, hogy nem a jelölt etet és irat, hanem for­dítva, a választó­polgárság fogadja őt s kíséretét mindenütt a leggavallérosabb vendégszeretettel, így december hó 25-én Sárpilisen a Szőke és Dávid, január 1-én pedig Várdombon a Schmidt és Willi családok látták vendégül a népszerű je­löltet. Még­sem volt választás ebben a kerületben, melynél ily egyhangú bizalom nyilvánult volna meg jelölttel szemben. Egyébként ugyanez a helyzet Dombóváron, ahol Pallavicini György s Pakson, ahol dr. Er­délyi Aladár jelöltek egyhangú választására szá­míthatunk. Utóbbi december 28-án tartotta meg Pakson a választók impozáns tömege előtt pro­­grammbeszédét, amelyben a birtokpolitikai reform és a szövetkezeti eszme rendütletlen hívének val­lotta magát s fogadalmat tett, hogy minden ren­delkezésére álló idejét a választókerület közérdekű ügyének előbbrevitelére fogja fordítani. Beszéde

Next