Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-11-26 / 49. szám
2 TOLNA MEGYEI ÚJSÁG Mindenféle mérlegek és vassulyok pontos kijavítását hitelesítva vállaljuk. Szekér- és marhamérlegek a helyszínen javíttatnak. Uj mérlegek gyártása. Title Testvérek Szekszárd, Imre utca 624 Telefon 91. szám. A polgári leányiskola mögöttt. BilIBBILLI FEKETE HUGÓ SZEKSZÁRD Kaszinó-bazár épület Telefon 60. Karácsonyi játékáruk nagy választékban. ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] 1921 november 29. cikk feletti bírálatot a t. közönség ízlésére bízom. Megjegyezni kívánom azonban még azt, hogy a tanács más egyéb temérdek elfoglaltsága folytán maga mmi akarta a lakásügyek továbbvitelét és épen ezért kérte egy hangulag legutóbb a város közóhajának egyedüli hű és ily kérdésekben illetékes kifejezője, a képviselőtestület, a népjóléti minisztériumtól a szintén független lakásügyi hatóság felállítását. . Tekintettel a fentiekre, végül kijelentem, hogy a „Tolnamegyei Nemzedék “-nek a városi ügyvitel, támadó cikkeire a jövőben többé nem nyilatkozom. Szekazárd, 1921 november 24. A városi tanács nevében: Vendl István, h. polgármester. kész Sági György házának és a vezetőség a báró Auguaz-utciban lévő Simon-féle vendéglő helyiségeit bérelte ki a kör számára. A kér lelke. Ebben az időben került Szekszárára hittanárnak Szabó Géza a nemrég elhunyt szászvári esperesplébános, akinek lelkes buzgalmát, kiváló akaraterejét és szervező képességét azonnal felismerték és az innen eltávozott Virág Ferenc helyébe őt állították a kör élére. A lángoló hazafias érzésű fiatal pap nagy elfoglaltsága mellett is csodálatos munkabírással dolgozott a kör fellendítésén és szinte csodálatra méltóan rövid idő alatt saját hajlékot szerzett a körnek. A régi „Oroszlán vendéglő” helyén épült helyiség eleinte szerény volt, de Szabó Géza nem állt meg félúton. Addig buzgólkodott, addig lelkesítette a tagokat, amíg hamarosan meg nem építtette a Katholikus Körnek mostani pompás székházát, amely nemcsak a tagok szórakoztatását és a műveltség terjesztését mozdítja elő, hanem Szekszárd városának is egyik ékessége.Szabó Géza papi és tanári hivatásának példás teljesítése mellett rajongó szeretettel vitte a kör ügyeit. "Tisztelet parancsoló egyénisége lebilincselő szeretetteljességgel párosult és az ő agilitása olyan életet teremtett a körben, amilyenre példát máshol alig találhatunk. Akkoriban ez volt a legkedveltebb szórakozóhely, ahol nemcsak a katholikusok jöttek össze, hanem szép számmal láttunk a tagok között protestáns vallásunkat is. Bár Szabó Gézát a pécsi püspök kegye érdemeiért magasabb állásba emelte, a kör az 5 eltávozása után is tovább virágzott az istenfélelem és a hazaszeretet jegyében. A háború alatt. Az 1914. év nyarán kiütött a háború. A kör 746 tagja közül több mint a fele bevonult katonának és mint minden társas egyesületben, itt is vége szakadt a gondtalan, derűs szórakozásoknak, mert az ország sorainak mindennél fontosabb gondja foglalt le mindenkit. A kör helyiségeit átengedték a katonaság céljaira és elmaradtak a kedélyes összejövetelek, megszűntek a vetítőgép képeivel tarkított ismeretterjesztő előadások és nem ismétlődtek a messze földön híres műkedvelői előadások. A színjátékok hősei a hullarabló osztrák szövetséges határait védve áldozták fel fiatal életüket és a szépségükről híres szekszárdi leányok,itthon búsultak azok után, akikkel együtt aratták a tapsokat a katholikus kör színpadán. A kör hősi halottai*. A kör tagjai közül Bóváry János Takler, Bencsik Kálmán, ifj. Fergel Mátyás, Főglein János Nyéki, Gróf József Gyüszti István Horváth, Szabó Imre Klézli, Kzlstecker János Török, Klézli József Bóvári, Kardos Ferenc Zemán, Kovács József Takács, Koldeisz György, László Ferenc Takler, Marktrart János Steiner, Német János, Nagy János Bóvári, Nagy János Kecskés, Posta István, Prantner Ferenc, ifj. Preimajer József, Rábelhoffer Géza, Kibling József Frei, Sági György, Steiner Mihály Tatai, ifj. Sinorovics József, Simon János Nedák, Stein József, ifj. Török József, Till Mihály, Ujkéry Antal, Márkus István és Lendvai György A négy éves háború alatt hősi halált haltak az orosz, az olasz, a román és a francia frontokon és a hazáért egykor oly forrón dobogó szivük most távol a magyar hontól idegen földben pihen. A vörös uralom alatt Az októberi forradalom után a kör még mindig m m tndja eredeti rendeltetését szolgálni, mert a proletárdiktatúra kikiáltása után a földmivesek szakszervezetének helyisége gyanánt elrekvirálták. A vörös uralom alatt azonban ez a szakszervezet csak névleges volt és az iskolákból kitiltott hittanárok a kör nagytermében gyűjtötték össze a katholikus gyermekeket, akiket a vallás tanaira itt oktattak. Itt gyűltek össze a kommün alatt Szekszárd hithű emberei, akik egyházuk fentartása végett önként vállaltak magukra terheket. A katholikus körből indult el a kommün bukásakor az a lelkes csapat, amely a vármegyeházán gazdálkodó kommunista vezéreket letartóztatta és ártalmatlanná tette. A felszabadulás után a Nemzeti Hadsereg foglalta le tiszti étkezde céljaira a kör helyiségeit. A fokozatos leszereléssel kapcsolatban végül ez az épület is szabaddá lett és visszaadatott eredeti rendeltetésének. Lassan-lassan visszatér a pompás falak közé az élet és az új vezetők lelkes vezetésével ismét megindul a munka a Keresztény Magyarország újjáépítésére. A Jubileumi ünnepségek. A huszonötéves jubileum alkalmából vasárnap reggel fél 10 órakor a kör tagjai zászló alatt ünnepi menetben vonultak a belvárosi róm. kath. templomba hálaadó istentiszteletre. A misét dr. Fent Ferenc apát celebrálta. A tagok azután a templomból a körbe mentek, ahol dr. Fent Ferenc apát, a kör egyházi elnöke tartott ünnepi beszédet, visszapillantást vetve azokra az eseményekre, amelyek a katholikus körök alapítását szükségessé tették és amelyek ezeket az egyesületeket megerősítették. Az apátuk gyönyörű beszéde végén további megértő és összetartó munkára buzdította a tagokat, majd a díszközgyűlés táviratilag üdvözölte gróf Zichy Gyula pécsi püspököt, a kör védnökét, gróf Apponyi Géza díszelnököt, Dőry Pálné zászlóanyát és Virág Ferencet, a kör első ügyvezetőjét. Horváth Károly szekszárd-belvárosi segédlelkész ismertette ezután a kör 25 éves múltját minden eseményre kiterjedő részletességgel. Az ő pompás előadása nyomán ismerteti cikkünk is a kör történetét. A hallgatóság a hálás megemlékezés jóleső érzésével vett tudomást Horváth ügyvezető elnök előadásából arról is, hogy Szabó Géza emlékét a kör helyiségében márványtáblán fogják megörökíteni. A műsoros estély. Este 8 órakor műsoros táncestély volt a kör dísztermében. Az estély a pápai himnusz eléneklésével kezdődött. Bencze János és Taksonyi János a „Két vitéz“ című hazafias drámai jelenetet adták elő nagy hatással, majd dr. Vértessy Frigyes főgimnáziumi hittanár tartott pompás előadást a keresztény világnézetről és a hitnek az emberiségre gyakorolt üdvös hatásairól. A Dicenty Gyula lelkész vezetése alatt álló vegyeskar gyönyörű énekeket adott elő, Polgár István vármegyei ■ ■ [UNK] aljegyző pedig frenetikus hatással szavalta el Végvárinak „Eredj — ha tudsz“ című költeményét. Föglein József gyönyörű hangján nagy tetszéssel fogadott irredenta dalokat adott elő, majd a „Magyar anya“ című színművet adták elő az ügyes műkedvelők a körben már hagyományos művészettel. A kör helyiségeit zsúfolásig megtöltötte a lelkes ünneplő közönség, amely tanúságot tett arról, hogy ez az egyesülés nagyra hivatott és hogy az elmúlt negyedszázad eredménye csak kezdete annak a hatalmas munkának, amelyet a Szekszárdi Katholikus Kör a jövőben végezni kíván. Harc a lakáshivatalért. Felkérettünk a következő nyilatkozat közzétételére: A „Tolnamegyei Nemzedék“ 1921. november 23-iki számában „Harc a lakáshivatalért“ cím alatt megjelent közleménnyel kapcsolatosan a városi polgárság tájékoztatása végett kijelentem, hogy a nevezett lapnak a városi adminisztrációt kritizáló, eddig megjelent összes közleményei a valóságot a legcsekélyebb mértékben sem fedik. A fenti közleménynek ez a kitétele pedig „amely egyik határozatát azzal a tréfával indokolta meg, hogy nevezettnek a négy szobás lakást ki kellett utalni már csak azért is, mert legalább 5 szoba bútora van, a valóságot teljesen arcul üti. Teszi ezt a cikkíró egy olyan eset firtatásánál, ahol Schneider Gábor kúriai bíró, nyugalmazott soproni törvényszéki elnök lakásigénylővel szemben álló feleknek Bándi Lipót és Kramer József helybéli kereskedőknek épen dr. Dulin Jenő ügyvéd, a „Tolnamegyei Nemzedék” felelős szerkesztője volt a képviselője. A lakásigényesi ügyben hozott és a „valóságot“ feltüntető határozat így szól: „Szekszárd r. t. város lakásügyi hatósága a folyó évi június hó 18-án tartott tárgyalás alapján Kramer József háztulajdonosnak Sédpatak mellett levő megüresedő lakását Schneider Gábor nyug. kúriai bíró, Tolnamegyei Takarék és Hitelbank igazgatója részére utalja ki azzal a kötelezettséggel, hogy igénylő tartozik az udvari szobát és aloveut a lakásügyi hatóság által kijelölendő családnak (egyénnek) hútározottan albérletbe kiadni stb.“ „Indokolás: Kötelezni kellett Schneider Gábor igénylőt arra, hogy a részére kiutalt lakásból az udvari szobát és alovent albérletbe adja ki, mert családja 2 tagból áll és társadalmi állásánál fogva 2300/1921. M. E. számú kormányrendelet 14. §-a alapján csak 3 lakószobára és hozzátartozó mellékhelyiségekre lehet igénye. Nevezettnek 5 szobás lakás berendezése van , ezért kellett részére a fenti kötelezettséggel a lakást kiutalni.“ A határozat vonatkozó részének szó szerinti ismétlése után a közölt ■ [UNK] Hírek-Emlékezzünk... Egy, a háborúban mindkét lábát és kezét vesztett nagy családdal biró rokkant hős: Gerencsér János Majsamiklósvárról, egy piciny kunyhót akar magának építeni, hogy a világ zajától elvonultan keresse meg saját otthonában háborgó lelkének nyugalmát. Mindnyájunk otthonáért adta oda mindenét s most szerényen kér magának is otthont. Azt írja . . . „most már én is alamizsnáért könyörgök nem magamnak, hisz nekem már semmire sincs szükségem, hanem árva családom részére . . .“ A kegyetlen végzet szörnyű borzalmai ! Az építés körülbelül 40—50 ezer koronába kerülne, melynek költségeit igen csekély részben a felsőbb hadigondozó szerv is biztosította, többet a legnagyobb méltánylás mellett sem tehet, tekintve azt, hogy számtalan rokkant igénylő van. A szekszárdi hadigondozó népiroda bizalommal fordul Szekszárd város és Tolna vármegye közönségéhez: adakozzék mindenki tehetségéhez képest, ki többet, ki kevesebbet e valóban nemes célhoz. Az egyéni önzés még nem dermeszthette meg a lelkiismeret és a magyar szív parancsoló kötelmeit. Szives adományok a Szekszárdi Népbankhoz küldendők, melyeket a hadigondozó népiroda mindenkor nyilvánosan fog nyugtázni. „ . . . adjatok, adjátok, mit Isten adott.“ Erre a célra adakoztak: Egy rokkant 20 K, N. N* 20 K. — Halálozás. Perlaki Perlaky József okl. mérnök, nyug. M. A. V. felügyelő e hó 23-án hosszas betegség után 68 éve*s korában Szakszárdón meghalt. Az elhunyt a zürichi műegyetemet végezve, a magyar királyi államvasutak szolgálatába lépett és részt vett a budapest—győr— brucki, a csúcsa—kolozsvár—brassói és a sunja—doberlini vasutak építésénél. Azután a zágrábi üzletvezetőség építési osztályában és a karlovaci osztálymérnökségnél teljesített szolgálatot. Egy ideig a rétszilas— szekszárdi osztálymérnökségnek volt a főnöke, majd ennek megszüntetése után éveket töltött az államvasutak igazgatóságának építési és pályafentartási főosztályában Budapesten. Mikor a szekszárd—bátaszéki helyiérdekű vasutat kiépítették és a rétszilas—szekszárd —bátaszék—dombóvári vonalakat egyesítve ismét felállították a szekszárdi osztály mérnökséget. 1897-ben újból Perlaky került a hivatal élére. Az ő vezetése alatt elsőrangusították az ujdombóvár—bátaszéki vonalat, amely évekre terjedő hatalmas munkát a forgalom minden zavara nélkül hajtotta végre. Az 19 ü. évben saját kérelmére nyugdíjazták. Perlaky fiatalabb éveiben a szekszárdi kaszinónak is igazgatója volt és élénk részt vett a város közéletében. Halálát özvegye és műegyetemi hallgató fia gyászolják.