Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1921-11-26 / 49. szám

2 TOLNA MEGYEI ÚJSÁG Mindenféle mérlegek és vas­sulyok pontos kijavítását hitelesítva vállaljuk. Szekér- és marhamérlegek a helyszínen javíttatnak. Uj mérlegek gyártása. Title Testvérek Szekszárd, Imre utca 624 Telefon 91. szám. A polgári leányiskola mögöttt. BilIBBILLI FEKETE HUGÓ SZEKSZÁRD Kaszinó-bazár épület Telefon 60. Karácsonyi játékáruk nagy választékban. ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] 1921 november 29. cikk feletti bírálatot a t. közönség ízlésére bízom. Megjegyezni kívánom azonban még azt, hogy a tanács más egyéb temérdek elfoglaltsága folytán maga mmi akarta a lakásügyek to­vábbvitelét és épen ezért kérte egy hangulag legutóbb a város közóhajá­nak egyedüli hű és ily kérdésekben illetékes kifejezője, a képviselőtes­tület, a népjóléti minisztériumtól a szintén független lakásügyi hatóság felállítását. . Tekintettel a fentiekre, végül ki­jelentem, hogy a „Tolnamegyei Nem­zedék “-nek a városi ügyvitel, támadó cikkeire a jövőben többé nem nyi­latkozom. Szekazárd, 1921 november 24. A városi tanács nevében: Vendl István, h. polgármester. kész Sági György házának és a vezetőség a báró Auguaz-utciban lévő Simon-féle vendéglő helyiségeit bérelte ki a kör számára. A kér lelke. E­bben az időben került Szek­­szárára hittanárnak Szabó Géza a nemrég elhunyt szászvári esperes­­plébános, akinek lelkes buzgalmát, kiváló akaraterejét és szervező ké­pességét azonnal felismerték és az innen eltávozott Virág Ferenc helyébe őt állították a kör élére. A lángoló hazafias érzésű fiatal pap nagy el­foglaltsága mellett is csodálatos munkabírással dolgozott a kör fel­lendítésén és szinte csodálatra méltóan rövid idő alatt saját hajlékot szer­zett a körnek. A régi „Oroszlán vendéglő” helyén épült helyiség eleinte szerény volt, de Szabó Géza nem állt meg félúton. Addig buzgól­­kodott, addig lelkesítette a tagokat, amíg hamarosan meg nem építtette­­ a Katholikus Körnek mostani pom­pás székházát, amely nemcsak a tagok szórakoztatását és a művelt­ség terjesztését mozdítja elő, hanem Szekszárd városának is egyik ékessége.­­Szabó Géza papi és tanári hivatá­sának példás teljesítése mellett rajongó szeretettel vitte a kör ügyeit. "Tisztelet parancsoló egyénisége le­bilincselő szeretetteljességgel párosult és az ő agilitása olyan életet terem­tett a körben, amilyenre példát más­hol alig találhatunk. Akkoriban ez volt a legkedveltebb szórakozó­hely, ahol nemcsak a katholikusok­­ jöttek össze, hanem szép számmal láttunk a tagok között protestáns vallásun­kat is. Bár Szabó Gézát a pécsi püspök kegye érdemeiért magasabb állásba emelte, a kör az 5 eltávo­zása után is tovább virágzott az istenfélelem és a hazaszeretet je­gyében. A háború alatt. Az 1914. év nyarán kiütött a há­ború. A kör 746 tagja közül több mint a fele bevonult katonának és mint minden társas egyesületben, itt is vége szakadt a gondtalan, derűs szórakozásoknak, mert az ország sor­ainak mindennél fontosabb gondja foglalt le mindenkit. A kör helyisé­geit átengedték a katonaság céljaira­­ és elmaradtak a kedélyes összejöve­telek, megszűntek a vetítőgép képei­vel tarkított ismeretterjesztő előadá­sok és nem ismétlődtek a messze földön híres műkedvelői előadások. A színjátékok hősei a hullarabló osztrák szövetséges határait védve áldozták fel fiatal életüket és a szép­ségükről híres szekszárdi leányok,­­itthon búsultak azok után, akikkel együtt aratták a tapsokat a katholi­kus kör színpadán. A kör hősi halottai*. A kör tagjai közül Bóváry János Takler, Bencsik Kálmán, ifj. Fergel Mátyás, Főglein János Nyéki, Gróf József Gyüszti István Horváth, Szabó Imre Klézli, Kzlstecker János Török, Klézli József Bóvári, Kardos Ferenc Zemán, Kovács József Takács, Kol­­deisz György, László Ferenc Takler, Marktr­art János Steiner, Német Já­nos, Nagy János Bóvári, Nagy Já­nos Kecskés, Posta István, Prantner Ferenc, ifj. Preimajer József, Rábel­­hoff­er Géza, Kibling József Frei, Sági György, Steiner Mihály Tatai, ifj. Sinorovics József, Simon János Nedák, Stein­ József, ifj. Török Jó­zsef, Till Mihály, Ujkéry Antal, Márkus István és Lendvai György A négy éves háború alatt hősi halált haltak az orosz, az olasz, a román­­ és a francia frontokon és a hazáért egykor oly forrón dobogó szivük most távol a magyar hontól idegen földben pihen. A vörös uralom alatt Az októberi forradalom után a kör még mindig m m tndja eredeti ren­deltetését szolgálni, mert a proletár­­diktatúra kikiáltása után a földmive­­sek szakszervezetének helyisége gya­nánt elrekvirálták. A vörös uralom alatt azonban ez a szakszervezet csak névleges volt és az iskolákból kitil­tott hittanárok a kör nagytermében gyűjtötték össze a katholikus gyer­mekeket, akiket a vallás tanaira itt oktattak. Itt gyűltek össze a kom­mün alatt Szekszárd hithű emberei, akik egyházuk fentartása végett ön­ként vállaltak magukra terheket. A katholikus körből indult el a kom­mün bukásakor az a lelkes csapat, amely a vármegyeházán gazdálkodó kommunista vezéreket letartóztatta és ártalmatlanná tette. A felszabadulás után a Nemzeti Hadsereg foglalta le tiszti étkezde céljaira a kör helyiségeit. A fokozatos leszereléssel kapcsolat­ban végül ez az épület is szabaddá lett és visszaadatott eredeti rendelte­tésének. Lassan-lassan visszatér a pompás falak közé az élet és az új vezetők lelkes vezetésével ismét meg­indul a munka a Keresztény Magyar­­ország újjáépítésére. A Jubileumi ünnepségek. A huszonötéves jubileum alkalmá­ból vasárnap reggel fél 10 órakor a kör tagjai zászló alatt ünnepi me­netben vonultak a belvárosi róm. kath. templomba hálaadó istentiszte­letre. A misét dr. Fent Ferenc apát celebrálta. A tagok azután a tem­plomból a körbe mentek, ahol dr. Fent Ferenc apát, a kör egyházi el­nöke tartott ünnepi beszédet, vissza­pillantást vetve azokra az esemé­nyekre, amelyek a katholikus körök alapítását szükségessé tették és ame­lyek ezeket az egyesületeket meg­erősítették. Az apátuk gyönyörű be­széde végén további megértő és össze­tartó munkára buzdította a tagokat, majd a díszközgyűlés táviratilag üd­vözölte gróf Zichy Gyula pécsi püspököt, a kör védnökét, gróf Apponyi Géza díszelnököt, Dőry Pálné zászlóanyát és Virág Feren­cet, a kör első ügyvezetőjét. Hor­váth Károly szekszárd-belvárosi se­gédlelkész ismertette ezután a kör 25 éves múltját minden eseményre kiterjedő részletességgel. Az ő pom­pás előadása nyomán ismerteti cik­künk is a kör történetét. A hallga­tóság a hálás megemlékezés jóleső érzésével vett tudomást Horváth ügy­vezető­ elnök előadásából arról is, hogy Szabó Géza emlékét a kör helyiségében márványtáblán fogják megörökíteni. A műsoros estély. Este 8 órakor műsoros táncestély volt a kör dísztermében. Az estély a pápai himnusz eléneklésével kez­dődött. Bencze János és Taksonyi János a „Két vitéz“ című hazafias drámai jelenetet adták elő nagy ha­tással, majd dr. Vértessy Frigyes főgimnáziumi hittanár tartott pom­pás előadást a keresztény világné­zetről és a hitnek az emberiségre gyakorolt üdvös hatásairól. A Di­­centy Gyula lelkész vezetése alatt álló vegyeskar gyönyörű énekeket adott elő, Polgár István vármegyei ■ ■ [UNK] aljegyző pedig frenetikus hatással szavalta el Végvárinak „Eredj — ha tudsz“ című­ költeményét. Föglein József gyönyörű hangján nagy tet­széssel fogadott irredenta­ dalokat adott elő, majd a „Magyar anya“ című színművet adták elő az ügyes műkedvelők a körben már hagyo­mányos művészettel. A kör helyisé­geit zsúfolásig megtöltötte a lelkes ünneplő közönség, amely tanúságot tett arról, hogy ez az egyesülés nagyra hivatott és hogy az elmúlt negyedszázad eredménye csak kez­dete annak a hatalmas munkának, amelyet a Szekszárdi Katholikus Kör a jövőben végezni kíván. Harc a laká­shivatalért. Felkérettünk a következő nyilat­kozat közzétételére: A „Tolnamegyei Nemzedék“ 1921. november 23-iki számában „Harc a lakáshivatalért“ cím alatt megjelent közleménnyel kapcsolatosan a városi polgárság tájékoztatása végett kije­lentem, hogy a nevezett lapnak a városi adminisztrációt kritizáló, ed­dig megjelent összes közleményei a valóságot a legcsekélyebb mértékben sem fedik. A fenti közleménynek ez a kité­tele pedig „amely egyik határozatát azzal a tréfával indokolta meg, hogy nevezettnek a négy szobás lakást ki kellett utalni már csak azért is, mert legalább 5 szoba bútora van, a va­lóságot teljesen arcul üti. Teszi ezt a cikkíró egy olyan eset firtatásánál, ahol Schneider Gábor kúriai bíró, nyugalmazott soproni törvényszéki elnök lakásigénylővel szemben álló feleknek Bándi Lipót és Kramer József helybéli kereskedőknek épen dr. Dulin Jenő ügyvéd, a „Tolna­­megyei Nemzedék” felelős szerkesz­tője volt a képviselője. A lakásigény­esi ügyben hozott és a „valóságot“ feltüntető határozat így szól: „Szekszárd r. t. város la­kásügyi hatósága a folyó évi június hó 18-án tartott tárgyalás alapján Kramer József háztulajdonosnak Séd­patak mellett levő megüresedő laká­sát Schneider Gábor nyug. kúriai bíró, Tolnamegyei Takarék és Hitel­bank igazgatója részére utalja ki azzal a kötelezettséggel, hogy igénylő tartozik az udvari szobát és al­oveut a lakásügyi hatóság által kijelölendő családnak (egyénnek) hútározottan albérletbe kiadni stb.“ „Indokolás: Kötelezni kellett Schneider Gábor igénylőt arra, hogy a részére kiutalt lakásból az udvari szobát és al­ovent albérletbe adja ki, mert családja 2 tagból áll és társadalmi állásánál fogva 2300/1921. M. E. számú kor­mányrendelet 14. §-a alapján csak 3 lakószobára és hozzátartozó mel­lékhelyiségekre lehet igénye. Neve­zettnek 5 szobás lakás berendezése van , ezért kellett részére a fenti kötelezettséggel a lakást kiutalni.“ A határozat vonatkozó részének szó szerinti ismétlése után a közölt ■ [UNK] Hírek-Emlékezzünk... Egy, a háborúban mindkét lábát és kezét vesztett nagy családdal biró rokkant hős: Gerencsér János Maj­­samiklósvárról, egy piciny kunyhót akar magának építeni, hogy a világ zajától elvonultan keresse meg saját otthonában háborgó lelkének nyugal­mát. Mindnyájunk otthonáért adta oda mindenét s most szerényen kér magának is otthont. Azt írja . . . „most már én is alamizsnáért kö­­nyörgök nem magamnak, hisz nekem már semmire sincs szükségem, hanem árva családom részére . . .“ A kegyetlen végzet szörnyű bor­zalmai ! Az építés körülbelül 40—50 ezer koronába kerülne, melynek költsé­geit igen csekély részben a felsőb­b hadigondozó szerv is biztosította, töb­bet a­­ legnagyobb méltánylás mellett sem tehet, tekintve azt, hogy szám­talan rokkant igénylő van. A szekszárdi hadigondozó népiroda bizalommal fordul Szekszárd váro­s és Tolna vármegye közönségéhez: ada­kozzék mindenki tehetségéhez képest, ki többet, ki kevesebbet e valóban nemes célhoz. Az egyéni önzés még nem dermeszthette meg a lelkiisme­­ret és a magyar szív parancsoló kö­telmeit. Szives adományok a Szekszárdi Népbankhoz küldendők, melyeket a­ hadigondozó népiroda mindenkor nyilvánosan fog nyugtázni. „ . . . adjatok, adjátok, mit Isten adott.“ Erre a célra adakoztak: Egy rok­kant 20 K, N. N* 20 K. — Halálozás. Perlaki Perlaky József okl. mérnök, nyug. M. A. V. felügyelő e hó 23-án hosszas beteg­ség után 68 éve*­s korában Szakszár­­dón meghalt. Az elhunyt a zürichi műegyetemet végezve, a magyar ki­rályi államvasutak szolgálatába lé­pett és részt vett a budapest—­győr— brucki, a csúcsa—kolozsvár—brassói és a sunja—doberlini vasutak épí­tésénél. Azután a zágrábi üzletveze­­tőség építési osztályában és a kar­­lovaci osztálymérnökségnél teljesített szolgálatot. Egy ideig a rétszilas— szekszárdi osztálymérnökségnek volt a főnöke, majd ennek megszüntetése után éveket töltött az államvasutak igazgatóságának építési és pályafen­­tartási főosztályában Budapesten. Mikor a szekszárd—bátaszéki helyi­érdekű vasutat kiépítették és a rét­­szilas—szekszárd —bátaszék—dom­bóvári vonalakat egyesítve ismét fel­állították a szekszárdi osztály mér­nökséget. 1897-ben újból Perlaky került a hivatal élére. Az ő vezetése alatt elsőrangusították az ujdombó­­vár—bátaszéki vonalat, amely évekre terjedő hatalmas munkát a forgalom minden zavara nélkül hajtotta végre. Az 19 ü. évben saját kérelmére nyugdíjazták. Perlaky fiatalabb évei­ben a szekszárdi kaszinónak is igaz­gatója volt és élénk részt vett a vá­ros közéletében. Halálát özvegye és műegyetemi hallgató fia gyászolják.

Next