Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1925-04-11 / 14. szám

1925 április 11. TOLNA MEGYEI ÚJSÁG kúrák otthon. — Hosszú élet — jó kedély !­ munkakedv szoros összefüggésben áll a zavartalan anyagcserével. Emésztési hiányoknál IBQQBlildS előtt fél pohár SCHMIDTHAUER (élő Igmándi keserűviz a gyomor és belek működésének biztos és természetes szabályozója. (Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is.) — Kapható minden gyógyszertárban és jobb fűszerü­zletben. Az Igmándi nem tévesztendő össze másfajta keserűvizekkel. volt azzal, hogy az ősnépnek minden egyes tagja összes közhasználati és vallási tárgyait maga faragcsálta, szí­­nes festékekkel mázolta, szóval iz­­lése szerint faragással és festéssel dí­szítette s igy művészkedett. Amidőn a művelődés fejlődésével a kézmű­ipar vette át a közhasználati tárgyak készítését, a művészet is magasabb fejlődésnek indult s a szobrászművé­szet a szoros értelemben vett ipar­tól már az ógörögöknél külön vált. Az olasz nagymesterek utján pedig a festőművészet különült el az ipar­tól s így ez a két képzőművészet ezentúl közhasználati tárgyak készí­tésével nem foglalkozván, tisztán csak lelket gyönyörködtető művészetté lett, így azután a közhasználati tárgyak ízléses és művészi előállítása, díszí­tése a kézműipar kezében maradt mindaddig, míg az úgynevezett „céh­rendszer“ fennállott. Ennek megszűn­ővel megkezdődött egy további kü­lönválás, melynek eredménye a ma már magasra fejlődött művészi ipar vagy iparművészet. Ez a művészet az iparral ugyan kapcsolatban áll, de az általa készített közhasználatra való tárgyak már díszművek, melyek köz­használatuk mellett egyúttal szintén az emberi lélek gyönyörködtetésére valók. A képző- és iparművészet csak a látó érzéken, a szemeken át érintke­zik az emberi lélekkel s íme ezek körébe is belopódzott a szemfény­vesztés mestersége. Az iparművészet­nél ugyan tovább nem tud jutni, mint hogy a régi, úgynevezett antik műremekeket ravasz eljárásokkal úgy utánozza, hogy a hamisítványt felette nehéz megkülönböztetni az antik ké­szítménytől. A festőművészetben azon­ban elég buján tenyészik. Ennek sokféle módja közül egyikkel csak nemrég ismerkedett meg Szekszárd műpártoló közönsége, amidőn értékes festmények helyett inkább igen szép, de értéktelen képkereteket vásárolt össze. Igen hosszúra terjedne a külön­féle szemfényvesztő eljárások felsoro­lása és elmagyarázása s itt csak annyit, hogy műpártoló közönségünk nézzen és igyekezzen látni tudni azoknak a festőművészeknek alkotá­sain, akiket vagy személyesen ismer, vagy akiknek nevei közismertek és eredeti alkotásaikból néhányat leg­alább látott s így festési modorukat, irányukat, képességüket stb. némileg már megismerte. A mostani képző- és iparművészeti kiállítás is rendkívül tanulságos a közönség számára. Az igazi festő­művész, aki akár a tájképen, akár az alakokon a természet szépségeit vonalakkal és színekkel igyekszik vásznon vagy papírján megörökíteni, Istentől áldott saját megértő lelkén keresztül szűrve viszi át a természet­nek mindazon szépségeit, melyek méltók arra, hogy az emberi lélek bennük saját csendes otthonában is gyönyörködhessen. Az eredeti fest­mények vagy rajzok csak egyetlen­egyek, mert azok a művész lelkén szűrődtek át, a művész lelki megér­zését tükrözik vissza. Ez az, ami az eredetit megkülönbözteti a nem ere­detitől, amely lélek nélkül való. Még csak röviden a kiállításról, mert hiszen, aki látni szeret, kíván és akar, az láthat. Miklósi Ödön hangulatteljes remek tájképeit pom­pás távlataik és színfoltjaikkal, za­vartalan összhangjukkal gyönyörköd­tetve hatnak lelkünkre. Viszont ta­nulmányfejei már kész arcképfestő mesterré avatják. — Szabó Dezső olajfestményeire a művészi készség és eredeti alkotó erő tükröződik pom­pás ecsetkezeléssel, a természetes vo­nalak és színfoltok erőteljesen mély és mégis diszkrét megérzésével. — Jankó Ágoston főispán ur őméltó­sága is, mint amatőr festőművész szerepel a kiállításon finoman disz­krét apróbb aquarellekkel, egy na­gyobb kitünően sikerült pasztell­képpel és két szintén pompás olaj­festménnyel. — Zsombori József iparművész pedig egyenesen szen­záció­számba menő szebbnél szebb, gyönyörűbbnél­ gyönyörűbb tárgyak­kal lepte meg közönségünket. Ez az első eset, hogy a közös­ség egy cso­­móban annyi eredeti és zamatos ma­gyar ízlésű iparművészeti tárgyat lát­hat és megismerheti, hogy mi az iparművészet. — Végül Rökk Ká­roly festőművésznek is jutott hely, ki főkép orosz fogsága alatt készí­tett szibériai téli tájképeket állított ki. Közönségünknek úgy látszik igen tetszettek, mert a kiállítás első nap­jaiban már jóformán valamennyit meg­vették.. Húsvéti vers. Hát Istennek! Vége minden téli rossznak — Itt a gólya, fecske s ezek tavaszt hoznak: Tél-farkast az erdő ibolyás határán Felfalta szelíden a húsvéti bárány. Utcán leselkedő, sóvár Satyr-szemnek Újból részegítő örömök teremnek: Előbújnak a sok prém közül a hölgyek Nyakán-kebelén a rózsás dombok, völgyek; Bomfordi hócipő nem csúfít kis lábat S az irigy barátnő szinte belesápad. Feltámad a kert is: van saláta, paraj — Lesz — talán — kenyér is, selymes bélü karaj S akinek nem is jut, lesz »választó­joga* 5 jelölt­ húson élhet honpolgári foga. De e csemegét csak »nyíltan* élvezheti És bizony »titkosan* csupán kereseti Adója alapját halmozhatja össze. Csak élet-standardja vissza ne tükrözze! — Kikelt, kivirágzóit már a »szőlő-hitel*­­ — Tahy megígérte - lesz nagy »borkivitel*. Épül a »Nemzeti Bank* szép palotája S leszámítolatlan váltók raja várja, De ha »épitési kölcsönre* vagy éhes Reményed még sincs, hogy ehhez hozzá­d férhess! Ám azért a tavasz, husvét mégis itt van — Láthatod a kedvenc kirakataidban, Hol nyüzsögve termel a sok kis nyulacska — Kár azonban, hogy az a rút adó­ macska Megeszi a legszebb pirostojásokat S tavaszi kabátot is őszre halogat! A kereskedelem — ez a szegény Lázár — Feltámadásra vár, de nincs pénz, nincs vásár, Mi a szegényt újból talpraállíthatná S még sincs szive hozzá, hogy olcsóbban [adná!? No, de ne tréfáljunk! — Van egy komoly [vigasz, Amely — ha csupán a naptárban is — igaz: Most, a szép tavaszban, ölelkezik ismét Legalább a zsidó­ és keresztény húsvét— Ez az ölelkezés közös múlt emléke — Szülessék hát abból — társadalmi béke! —n 3 hatjuk. Művészi ízléssel készült ked­ves dolgokat állít ki. Magyaros egyéni felfogással van tervezve a legtöbbje. Nagyon szép iparművészeti darabok : intarsiás asztalkái, szivarkazettái, fa­­faragásos, faégetéses különféle tár­gyai, bonbonierjei, ékszertartói stb. Batikolt s egyszerűbb ízléses lámpa­ernyői. A bőrmunkák közül h­ómap­­pás, a remekbe készült batikos s vasalással domborított könyvkötő dol­gok, névjegytárcák, retikülök, tükör­­keretek, apróbb-nagyobb pénztárcák stb Pompás alkalmi meglepetés tár­gyak a gyönyörűbbnél­ gyönyörűbb, fából való piros húsvéti tojások, mind­egyike külön-külön más-más és nem gyári, egyforma ráfestéssel. Igazán csodálnánk közönségünket, ha az ugyan­­ megehető, de talán még drágább csokoládé tojások helyett nem ily örökre tartó, művészi értékű apróságokkal szerezné meg kicsinyei­nek s felnőtteinek a húsvéti örömet. A kiállított tárgyak közt méltán örvendenek élénk keresletnek Kurdy Józsa párisi divatos horgolt brossai is. ízléses, szépen stilizált apróságok. B. I. A húsvéti képkiállitás. HÍREK. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. — Munkatársainknak és olvasói közönségünknek örömteli húsvéti ün­nepeket kivánunk. — Borostyán Sándor dr. kitüntetése. A kormányzó a pénzügyminiszter elő­terjesztésére Borostyán Sándor dr. szekszárdi pénzügyi főtanácsosnak, aki közel három évtizedig szolgált a szekszárdi pénzügyigazgatóságnál, 115 évi hivataloskodás után saját kérel­mére történő nyugalombahelyezése alkalmából sok évi buzgó szolgálata elismeréséül a miniszteri tanácsosi cí­met adományozta. Ez alkalomból a pénzügyigazgatóság fogalmazói kara melegen ünnepelte a kiváló tisztvise­lőt, akitől a pénzügyi palota tanács­termében összegyűlt jogásztisztviselők nevében Kenézy Endre pénzügyigaz­gatóhelyettes szép beszéddel búcsú­zott. Borostyán dr. a kartársak figyel­méért meghatottan mondott köszöne­tet. Jakab László miniszteri tanácsos, pénzügyigazgató röviden méltatva a nyugalomba vonuló főtanácsos érde­meit, örömmel teli szívvel olvasta fel a miniszteri tanácsosi címadományo­zásról szóló kormányzói kéziratot, amelyet az egybegyült tisztviselői kar lelkes éljenzéssel vett tudomásul. — Dr. Borostyán őméltósága annak a hangoztatásával, hogy ő a címeknek ugyan sohasem volt barátja, megille­­tődötten köszönte meg a magas ki­tüntetést, valamint a kartársi szere­tetnek az ünnepély keretében történt nyilvánítását. Borostyán dr. jól meg­érdemelt kitüntetése bizonyára nagy örömet kelt számtalan tisztelői kö­rében is, akik hosszú hivatali műkö­dése alatt nemes és puritán egyéni­ségét megismerhették. Mi, a jog­kereső felek nevében őszinte sajnálat­tal látjuk dr. Borostyán Sándornak, a mindig figyelmes, előzékeny és pár­tatlan főtisztviselőnek szolgálatából való távozását, mert ő nemcsak fiskus érdekeit védte, de a jogorvoslatot SÍREMLÉKEK *. „aaabs. Mutschenb­i­digr Otfen fa Fin térnél Szemzárd nagy választékban raktáron Lapunk egy másik cikke inkább általánosságban foglalkozik a váro­sunkban most megnyílt kép- és ipar­művészeti kiállítással. E kis tárlat gazdagsága azonban megérdemli, hogy a részletekre is kitérjünk. Miklósi M. Ödön színejavát állí­totta ki a fővárosi, ezután következő tárlatokra festett képeinek. Jobbára pasztellek ezek. Legfeljebb talán egy olajképet látunk tőle, az Öregség címűt, amely az „1915 ben“ című kisebb képeivel együtt az országos képzőművészeti kiállítást is megjárta. Mint arcképfestő csak gyarapítja ed­digi sikereit. Hűbb, jellegzetesebb portrét kívánni sem lehet, mint főispánunké, (aki maga is szerepel a kiállításon egy két szép művészi kész­séggel festett képével). Bár ez az arckép még be sincs fejezve egészen. S mindjárt az első pillanatra frap­páns hatást vált ki a vármegyei őr­mesterről festett, továbbá a Neki búsulva, s B-listás címü portrészerü kép s Szmolenszky főispáni titkár kitünően sikerült arcképe. Nagy ambícióval s művészi tudással van­nak megfestve még az „öregek va­gyunk“, a „Menekülés“, a reális be­állítású „Hajóvontatók“, a „Becsü­letügy“ (Kentaurok), „Kirándulás a hegyekbe“, „Jön a vihar“, „Alko­nyat“, „őszi szél“, „Aszály“, „Kére­­getők“, a gondos kidolgozású „Műte­­remrészlet“ s a helyszűke miatt fel nem sorolható hangulatos többi képe. „A forgalmi akadály“ vagy az „Ej, haj, sose halunk meg“ című karri­­katúraszerű kép pedig nemcsak pom­pás humorával hat, de jó beállítású háttéri részével is. Mosolyt, derűt visz házába, ki e képet megveszi. Szabó Dezsőnek körülbelül nyolc képét számoltuk meg, amelyekkel fenn az országos kiállításokon is ta­lálkoztunk már. Ezek:­­ egyik önarcképe, Pirosruhás lány a szellővel, Reggeli csend, ősz, Csendélet, Bazsarózsák, Szüret után, Akt tanulmány, amelyek tehát már hivatásos művészbírálók által is értékelt dolgok. A most kiállított újabb képek közül főkép szembeöt­­lik a nagyobb önarcképe, amely a levegős háttérből plasztikus hatással néz szemünkbe. Nagyon kedves a Nagyanyánál című lámpavilágítású kép, a „Szobasarok“, a kitűnő távla­tos „Szöllői út“, az „Orgonák“, „Sötét szoba“, „Eső után“, „Kézimunkázó“ b két kis igénytelennek látszó tanyai képe. Sarlatánoskodás nélkül való becsületes művészi munka mind. A harmadik kiállítóban, Rökk Károlyban kevesebb az egyéniség, a művészi meglátás és inváció. A kétségtelenül nagy szorgalommal, sőt pepecselő gonddal kidolgozott orosz­országi akvarelljei emlékezetesek le­hetnek azoknak, akik átélték az ottani sok szenvedést. A kiállító művésznek azonban még meg kell találnia a magyar földet is, ek­kor egyénibbé, bensőségteljesebbé válhatik. Már most is van azonban egy-két képe amely figyelmet érde­mel. Sikerültebb egy-két havas táj­képe, a legjobb azonban a Fenyő címü. A kalocsai vásár színével s magyarosságával vázlatszerű volta mellett is jól hat. Zsombory József iparművészeti kiállításáról csak a legszebbet mond­

Next