Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-01-03 / 1. szám

XVI. évfolyam. Szekszárdi 1934 január 3. 11. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: I Főszerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS Felelős sz­erkesztő: BLÁZSIK FERENC Előfizetési dí­j A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Hirdetések árait | A legkisebb hirdetés díja 1 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milliméter soronként 10 fillér. Állást keresőknek 60 százalék kedvezmény. p„1„, A.tra 10 nantrA N­ ! ! Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetői A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a Egész evre _ íz pengő || retevre — — G pengős közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I nyllttér Soronként 60 fillérbe kerül. * Újévi ének. £ fita: Babay Géza. Idő fájáról végképp Egy év megint lepergett. Elhervadt, bús levélként — 5 utána néma csend lett. Uj év mutatja arcát. Mely ránk ragyog virulva, 5 az élet szörnyű, harcát Elölről kezdjük újra. Lelkünk egy perc szünetnek ölén ma el-elréved: Óh rendre úgy születnek És szállnak itt az évek. Mind-mind vidáman indul, De végül egy se hoz mást, Csak folytatást a kinbul És bánatos csalódást. V 5 jaj, egyre szörnyűbb itten Harcunk a földi­ léttel Vitára kél a hittel Gyakorta már a kétely. De csüggedéssel mivel Ki gondol itt ma másra, Mint út tavaszi fényre És új lombfakaddásra ? Szebb élet boldog álma Ismét ragyogva biztat S őrizzük féltve, áldva Sugaras áll­ainkat. Ma még erős a vállunk, Szivünkben új remény kél S kemény derékkal állunk Az új év küszöbénél Itt állok én is újra. Kezembe gyönge hárfa. Fölajzott régi húrja Fölzeng az éjszakába. S lángolva ősi hévtől Száll, száll a tiszta ének, Míg trónjához nem ér föl Magyarok Istenének. Úgy érzem, benne ott vív Sok százezernyi drága, Bilincses, ha magyar szív Epedő, földi vágya. A felhős égi boltot így ostromlom ma dallal: Köszöntsön már egy boldog Új év, mint tiszta hajnal, m­i mHazánkra diadallal l 3Sm Porladó évek. Irta: Taksonyi József. Tegnap, ma, mindörökké ... Ha­talmas szavak, amelyekkel átöleljük a történések végtelen sorozatát, föl­mérjük velük a múltat, határok közé vesszük, korlátozzuk az izgalmas je­lent és pontot teszünk az idők vé­gezetének ismeretlen fináléjára. Tán soha-soha nem ragadtak oly mélyre az ember agyában e szavak, mint az újesztendő küszöbén. Az átélés ví­ziókkal zsúfolt pillanatában egyszerre rohant le előttünk hosszú, megfeszí­tett munkával kivert esztendő min­den eseménye, egyszerre láttunk egy­beforrni nagy, nehéz, szép napokat, megszólalt minden fájdalma, még­­egyszer a lélekbe zsongott minden öröme, kínjait minden seb, új csen­gést kapott az elmúlt harc, dongő ütemekbe kezdett a régi erőfeszíté­sek ritmusa, célok, amiket megvaló­­sítottunk, boldogan pihentek lábunk mellett és csendben búcsúztunk a­­­ soha meg nem valósított álmok szí­nes világától. Az ujesztendő kapujában újra a pillanatnak éltünk és szerettünk volna belemélyedni e felmérhetlen parányi időérzék világába, melyben megszü­lettek vágyaink, gondolataink és amelyben minden egyszerre kiesett a valóságból: a pillanat az idő­ böl­csője s egyúttal az idő halála lett; mielőtt ütött volna a tizenkettedik óra, beletemettük a múltat, az élet egy-egy darabját, beletemettünk egy egész­­ világot. Szilveszteri haran­gok zúgtak e temetéshez, az idő, az évek porbahullásához, csendítettek a múltnak, de szüntelen verték a me­­mentót a gondolataiban, alkotásai­ban, lelkében örökké élő emberiség­nek. Mert az idő csak keret számunkra, keret, amely korhad, pusztul, bomlik mögöttünk és vele együtt pusztul minden, ami csak a percnek, órák­nak, éveknek volt eljegyezve. Célok, amelyek csak a pillanatnyi sikerért születtek, harcok, amelyek csak egy­napos diadalokért harcolnak, alkotá­sok, amelyeket csak a papirdíszletek csillogó hatásaiért emelték, f eltűn­nek az idő romboló, porlasztó vihar­­járásában, csak egyedül az örök ér­tékek : a lélek, igazság, erkölcsi szép­ség maradnak örök, megsemmisithe­tetlen plasztikákon. Ember — a lélek erejének szárnyalása nélkül, ország határok, amelyek nem az igazság sziklatalpán állnak, népek, nemzetek, kik nem az erkölcsi elvek sarkcsil­laga szerint igazodnak, — belevesz­nek az elmúlás névtelen, sötét éjsza­kájába, mert a csak idegrendszer­­embert felőröli a munka, az élet, — Trianon felrobban az igazság vulka­nikusan feszülő erejében, a kérész belepusztul egy csókba, de az örök értékek beleragyognak a világba akkor is, ha alattuk pusztul minden: törhet a kéreg, mozdulhatnak a he­gyek, apokaliptikus zendülésbe csap­hat össze az egész élet, de a nagy lélek, igazság, erkölcsi erők történe­lem- s idő feletti magasságban állnak, nem lehet őket eltörülni s mint a napot, nem lehet leakasztani az égről. Minden időket álló nagyhatalmak . A szentimentális emlékezés renuie­met sirt a mu­ ó esztendők felett, mert bennük reméltek, bíztak, gyűjtöttek, mulattak, égtek, ígértek .... és el­múlott minden. Pedig nincs megállási Uj évek, uj napok pattannak be éle­tünkbe, uj, porlódásra szánt alkotá­sokba kezdünk, ha ..., hacsak nem igényeljük a halhatatlanság nimbuszát Lapunk barátjának­ és a Holt-Duna 1 kérdése alapos is­merőjének, Tolna soviniszta­­ szülöttén­ek, dr Gyöngyös Bélának cikét készséggel közöltük le múlt számun­kban, mert abban valóban igen életrevaló eszmét ve­tett fel. Ismerjük földmivelésügyi minisz­tériumnak azt az álláspontját, hogy a tolnai Holt-Duna kérdését csakis úgy és akkor lehet megoldani, ha egy nagy vidéknek érdekei teszik azt indokolttá és aktuálissá. Nem tagadjuk, hogy bennünket közelebbi kötelékek fűznek Szekszárdhoz, mint Tolnához, ámde úgy véljük, hogy oly idea mellett foglalunk állást, amely Szekszárdnak és Tolnának érdekeit egyformán szolgálja és emellett az érdekkörbe egy oly hatalmas vidéket­­ kapcsolna be, amely untig elég alá­­­­támasztást adna arra, hogy a kor­homlokunkra és műveinkre. Több lélek ragyogjon az életünkben, ma­­gasabbrendű erkölcs a családokban, több hit, ez a nem­ gyárkohókban, hanem lelkek­ kohójában izzó kultúra, hit, amely nem a pénz és ágyú ere­jével, hanem a gondolat, vallás, morál és szeretet lebírthatatlan erejével tudja lefegyverezni az emberben a zsar­nokot, hiénát, leninfiút, liliomtiprót... egyszóval több, mélyebb keresztény­séget kérünk az új esztendőre. Ebből a kereszténységből fakad a boldo­gabb társadalom, a boldogabb jövő, a nem porladó, de halhatatlan ember­ mány és a földművelésügyi minisz­térium a legkomolyabban foglalkoz­zék e kérdés mielőbbi megoldásával. A mi elgondolásunk nem az, hogy Dombodnál folyjék bele a Sió-Sárvíz a Dunába, hanem amellett a terv mellett foglalunk állást, amely úgy látszik, a földmivelésügyi minisz­térium vízrajzi osztályának is kiindu­lási pontja volt, hogy a Sió-Sárvíz dunai betorkolása továbbra is Gemenc maradjon. Mi úgy látjuk, hogy ezzel a tervvel megoldható lesz a tolnai Holt-Duna kérdése is és Tolna alól éppoly vígan úszhatnának ezen terv mellett is a terményt szállító hajók, mint a szekszárdi vámhíd alatt. Úgy tudjuk, hogy a Sió medrének szabályozása igen nagy lépésekben halad előre. Ha a Sió hajózhatóvá tételét kormányunk az eddiginél gyorsabb tempóban hajtaná végre, úgy az 1935-ik esztendőben már igen hatalmas vidék a termését vizi­­úton szállíthatná el. Ugyanis a Sió állandó hajóshajóvá tétele csakis úgy oldható meg, ha a Balatonból egy kilépő, a Dunába Gimenőnél egy belépő és közben körülbelül 8 hajózó zsilip épül. A zsilipépítések sorrend­jére nézve legfontosabb a balatoni kilépő hajósé zsilip és ezzel egy­idejűleg a gémenci és taplóéi zsilip megépítése. Ez a két utóbbi Zsilip­­építóB tudomásunk szerint, ha vala­mely non putarem nem jön közbe, nem nagyon távoli. Ennek a két zsilipnek a megépítésével állandóan hajózhatóvá válnék a Sió Gemenctől felfelé körü­lbelől 40 km hosszúság­ban, időszakonként pedig, amikor a a balatoni idény elmúlik, — tehát éppen terményszállítások időpontjában, amikor a Balaton vize a közép via­­szin biztosítása céljából leeresztésre kerül, — az egész Balaton vidéke a kiépült kikötőkkel, a Sió vidéke Sió­foktól Gemencig a hajózási forga­lomba bevonható. Mondanunk sem kell, hogy ez a hajózás megyénkből: Ozora, Simon­­tornya, Paifa, Sárszentlőrinc, Uzd­­borjád, Kötesd, Medina, Harc, Sió­­agárd és Szekszárd közvetlen érinté­sével és mindezen községek hatalmas vidékének a vis­szártitánba való be­kapcsolásával mit jelentene Tolna vármegye gazdasági életében, épp­úgy, mint a Siómenti községek köz­egészségére is, mert a zsilipeken át­bukó víz a Sió vizét felfrissítené, a fertőző bacillusokat elpusztítaná és ezzel a Siónak igen kiváló minőségű halállományát is jelentősen szaporí­taná. Tovább megyünk, a hajósóasili­­pekkel kapcsolatos duzzasztóművek segélyével, a Sióvölgy öntözési pro­­grammja is a megvalósítás stádiu­mába kerül, ott kiválkosik a vele párhuzamos Sárvis- csatorna mint le­csapoló csatorna a vízlépcsőkben rejlő viaserő és Tolna vármegye tejjel- mézzel folyó Kánaánná varázsolható. Ajánlják az illetékes szakközegek­nek, a Gazdasági Egyesületnek figyel­mébe az előadottakat, illesszék az öntözési programmba a Sió völgyé­nek öntözését is. Visszatérve a Sió vízfolyás hajóz­hatóvá tételére mi úgy tudjuk, hogy a tapló és zsilip megépítése a tolnai Holt­ Duna visszintjét is körülbelül 2 méter magasságban megduzzasztaná és alig számbavehető kotrási művelet után a tolnai Holt-Dunaág is hajóz­hatóvá válnék. így képzeljük mi a Holt Dunaág kérdését teljesen meg­oldhatónak anélkül, hogy az az állami hasznos beruházásokat lényegesen fokozná. Valószínű, hogy a föld­művelésügyi minisztérium vízrajzi szakosztályának szakemberei előtt ez az elgondolás lebegett, amikor Kállay minisztert úgy tájékoztatták, hogy a Holt-Duna kérdését összefüggésbe­­ kell hozni egy nagy gazdasági terü­­­­let érdekeivel. Hozzászólás­ a tolnai Holt-Duna kérdéséhez. Egyes szám­ára 10 ffillérs

Next