Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-01-01 / 1. szám
I TOLNAMEGYEI TJJSAG 848 Hol biztosítsunk ? fl fontiére Ált. Biztosító Intézetnél egyik legnagyobb, legrégibb és legelőzékenyebb magyar biztositó társaságnál, amely minden ágazatbeli elemi és életbiztosítást legelőnyösebben köt. Tolnamegyei fő ügynökségek: Szekszárdi Népbank, Szekszárd Dunaföldvári Népbank, Dunaföldvár és fiókjai Simontornyai Takarékpénztár, Simontornya és fiókjai Pécsi Takarékpénztár bonyhádi fiókintérzete, Bonyhád Paksi Közgazdasági Bank, Paks Pincehely Vörbin Takarékpénztár, Pincehely tövébeni ország egyik legnagyobb és legtökéletesebb új kórháza, a Horthy Miklós kórhás. De nemcsak vármegyéjének Ügyei és nagy kérdései foglalkoztatták elméjét és dobogtatták meg, most már örökké elcsendesedett nevét dr Éry Mártonnak. Szekuárd város ügyei nála mindig meleg megértésben és hathatós támogatásban részesültek. Előtte bizonyos meg nem értéssel bélelték az elmaradt Ssekasárd ügyeit azok, akik a felsőbb hatóságot képviselő vármegye irányítói voltak. Dr Éry Márton megértette azt, hogy Ssekasárd Tolna vármegye székhelye és kötelességet érzett, mint alispán, hogy ennek a megyének székhelyét elmaradottságából kiemelje. Megyéje áldozatkészségével, de legtöbbször hathatós erkölcsi támogatásával segítő kezet nyújtott a város polgármesterének, hogy középületek emelésével és közintézmények létesítésével a megye székhelye városi jelleget öltsön. Voltak, akik görbe szemmel nésték ezt a vármegye közönsége részéről, de ő mindig megtalálta az utat és módot arra, hogy akaratát a város megsegítésében érvényesíthesse. Szekasárd város közönsége megértette és értékelte is a vármegye alispánjának ezt a szeretetét. 1927 júniusában a képviselőtestület dr Pesthy Pállal, Virág Ferenccel és drörffy Imrével együtt, akkor tehát, amidőn már nem ült az alispáni székben és így minden szolgalelküség gyanúja nélkül róhatta le háláját iránta, a város disspolgárai sorába válaszotta. A vármegye közönsége sem nézte közömbösen és megértés nélkül dr Éry Márton alispánjának lelkes munkáját. — Midőn elérkezett ahhoz az időponthoz, hogy megvolt a teljes 35 évi szolgálata és igy a 7000 es M. E. rendelet értelmében nyugdíjasása vált aktuálissá. Tolna vármegye közönsége nagy lelkesedéssel sorakozott fel 1926 január 12 én tartott közgyűlésén dr Éri Márton mellett és kérte, hogy a vármegye érdekében a kormányait hagyja meg tovább is alispáni állásában, mert az ő kezében látja nyugodtan a vármegye vezetését, és ő munkaereje, közigazgatási tapasztalatai, bölcs és gyors intézkedései biztosítják feltétlenül a vármegye békéjét és konszolid acióját. Emlékemben élnek azok a szavak, amidőn a vármegyének est ss állásfoglalását megköszönte. Harmincnégy évi munkásságomat essel — mondotta —» oly gazd«gon jutái— mosta meg a Törvényhatósági Bizottság, amely fölér minden kinccsel, mert azt a tolvaj el nem rabolhatja, rossza meg nem emésztheti és életem fogytáig enyém marad. Nem sokáig élt azonban assal a kedvezménnyel, hogy az ő további szolgálatát a vármegye határozata alapján, a miniszter megengedte. Meg kellett ugyan érnie e rövid idő alatt, hogy apró trissurásokkal keserítsék meg alispánságának utolsó hónapjait, de a lappangó gyanúsításokkal bátran szállt szembe. És idegen törvényhatóság állította ki a legfényesebb bisooyítékot arról, hogy mér csak talárul hagyja az alkotni széket utódjára. Nem értek célt a támadással azok, akik a nyugdíjbavonulását siettetni akarták. De engedett szülőföldjének, a dombóvári választókerület hívásának, az 1926. év novemberében nyugdíjazását kérte és elvállalta a dombóvári választókerület jelöltségét egységes párti programmal. Hogy mennyire szerette őt a vármegyének különösen gazdatársadalma, s annak legfényesebb bizonyítéka, hogy az 1926. évi december 11-én lefolyt választási küzdelemben az eddigi képviselővel Pallavicini György őrgróffal szemben 4300 szótöbbséggel országgyűlési képviselővé választotta. A vármegye 1926 december 31-én tartott kösgyűléset buvavatatta és Jankó Ágoston, akkori főispán bucsúbeszédében kiemelte határozott férfias fellépését, meleg emberszeretetét, nagy közigazgatási tudását és szociális megértését. A törvényhatósági bizottság a főispán indítványára kimondotta, hogy nyugalmazott alispánjának 34 évi kösszolgálata alatt szerzett maradandó érdemeiért jegyzőkönyi elismerését, háláját és szeretetét fejeli ki. A vármegye községei is nagyra értékelték ügyeiket mindig melegen felkaroló alispánjuk munkásságát. Egymásután választotta Böcske, Dombóvár, Döbrökön, Dunaföldvár, Gyutaj, Nagykónyi és Saakcs díszpolgárévá. A vármegye közönsége 1929 november 20 án, tehát nyugalomba vonulása után 3 évre azzal is elismerte a vármegye vezetésében kifejtett értékes munkáját, hogy ezen napon tartott köz gyűlésén egyhangúlag örökös tagjai sorába választotta be. Dr Éry Márton, mint országgyűlési képviselő is megállotta helyét. Urügyi és más közigazgatási kérdésekben való felszólalása mindig értékes volt és nagy elismerést váltott ki. Az 1931. évi júliusi képviselőválasztások alkalmával, bár kerülete ragaszkodott hozzá, már nem lépett fel. Új emberekkel kísérletezett az Egységes Párt és e kísérletezésnek eredménye az lett, hogy Pallavicini György őrgrófot, akit dr Éry Márton oly fényesen győzött le, Kállay Miklós államtitkárral szemben, pártonkívüli programmal, igen nagy szótöbbséggel választották meg dr Éry Márton örökébe. Dr Éry Márton ezután teljen visszavonult a politikától és csak családjának élt. Tíz éve, hogy dr Éry Márton elkerült Szekszárdról. A vármegye közönsége sajnálattal látta az ő távozását. Ember lévén és igy neki is voltak — mint mondotta a bucsuztató főispán — gyengéi, de gyors és bátor intézkedései biztosították a vármegye békéjét és azt, hogy a nehéz időkön minden zökkenés nélkül átvezette e vármegye lakóit. Az elismerés és köszönet szavaival búcsúztak el tőle és most, amikor minden földi hatalom nélkül, néma ajakkal, sok szenvedés után meghidegült saivvei porhüvelye visszaérkezett hozzánk, szeretettel emlékezünk róla. Értem gyarlóságomat, minden dr Éry Mártonról e sorokat írom, mert tudom, hogy az emlékezés csak akkor igazi kép. Csak akkor hűséges tükrözés, ha annak képét és egész valóját, akiről emlékezünk, úgy varázsoljuk vissza, hogy szeretetünk, hálánk és tiszteletünk megnyilatkozásából megértsék lelkét, gondokolását és érzéseit azok is, akik életében nem ismerték. Lehet, hogy amidőn a belvárosi templomban emelkedő ravatala előtt állunk, még könnyes a szemünk és a tíz év közelsége miatt nem látjuk tisztán az erőskezű, de melegszívű alispán alakját a maga valóságában. De hisszük, hogy a jövő, amely mindenek fölé helyezi a becsületes törekvést, a fáradhatatlan munkát, a meg nem alkuvó elhatározást, a veszélytől és támadástól vissza nem riadó cselekvési készedet, megismeri dr Éry Mártont munkáiból és cselekedeteiből és meg fogja állpitani, hogy a szegény sorsból az alispáni székbe emelkedett férfid méltóan állotta meg helyét Tolna vármegye kiváló alispánjai sorában. S. Életrajza Dr Éry Mártón az 1865. évi október hó 10 én született Döbrökösön, ahol édesatyja takácsmester volt. Elemi iskoláit is ugyanott végezte. Tanítójának feltűnt a fogékony eszü gyermek és az ő ajánlatára szülei iskoláztatták. Középiskoláit a pécsi ciszterci rendű főgimnásiumban fejezte be. Jogi tanúliányait ugyancsak Pécsett, az ottani püspöki joglíceumban folytatta, míg az államtudományi doktorátust az 1892. évben a kolozsvári egyetemen szerezte meg. Ugyanezen év február 5 én gróf Széchenyi Sándor főispán Tolna vármegyeház közigazgatási gyakornokká nevezte ki, ilyen minőségben szolgált Szekszárdon júnus hó 11-ig. Ekkor Marosvásárhely város törvényhatósága városi aljegyzővé választotta. Már itt felismerték benne a kiváló értékű közigazgatási férfit és Maros-Torda vármegye 1892 évi december hó 13 án III. aljegyzővé választotta. Itt szolgált az 1895. évi április hó 19 ig. Szive azonban visszavágyódott szülővármegyéjébe és 1895 évi április hó 19 én helyettes árvaszéki jegyzővé nevezték ki. Végre itthon is elismeréssel vannak iránta és Simontsits Béla akkori alispán egyenes kívánságára az 1895. évi október hó 15-én tartott közgyűlésen egyszerre IIod aljegyzővé választották. Hogy mit jelentett is abban az időben, cask *udják értékelni, akik az akkori viszonyokat ismerik. Ezután a»ár tehetsége révén hamarosan halad előre a ranglétrán. Az 1907. évi december hó 30 án I. aljegyző és tb. főjegyző, 1912 november hó 7-én már vármegyei főjegyző, 1922 március hó 14 én a vármegye egyhangú lelkesedéssel alispánjává választotta. Az 1926. évben érdemei méltánylásaképpen vármegyéje a további szolgálatban való visszatartását kívánta, amit a minisztertanács akceptált is. Az 1926. évben nyugdíjazását kérte, mert a dombóvári választókerületben képviselőjelöltnek kérték fel. Az 1926 évi decemberi általános választások a klímával egységes párti programmal óriási többségű mandátumot kapott Pallavicini György őrgróffal szemben. • A képviselőházban igen értékes tevékenységet fejtett ki és különösen közigazgatási kérdésekben szólalt fel több ízben. Az 1931. évi általános választások alkalmával nem vállalt jelöltséget és igy Pallavicini György ellenzéki programmal visszahóditotta a kerületet. Szekszárd megyei város képviselőtestülete a város fejlesztése körül szerzett nagy érdemei elismeréseképpen Virág Ferenc pécsi püspökkel, dr Pesthy Pál ny. igazságügy miniszterrel és drörffy Imre országgyűlési képviselővel együtt a város díszpolgárává választotta. Képviselői mandátuma megszűntével a politikától visszavonult és mint a Városok és Vármegyék Országos Mentőegyesületének ügyvezető alelnöke fejtett ki értékes tevékenységet. Az 1929. évi november hó 20 án tartott vármegyei közgyűlés a törvényhatósági bizottság örökös tagságával tisztelte meg. A csupán csak nagy családjának élő dr Éry Mártont az utóbbi időben hosszas, kínzó betegség gyötörte, de szívós szervezete és nagy akarat •s ereje soká birkózott a gyógyíthatatlan bajjal, míg a könyörületes Isten vissza nem hívta lelket sokat tűrő és szenvedő porhüvelyéből. A temetés Dr Éry Márton holttestét a budapesti Kerepesi temető ravatalozó termében a család kívánságára vitéz Makray Lajos tolnai préposi plébános, országgyűlési képviselő szentelte be, majd vasúton Szekszárdra szállították és kedden délben helyezték ravatalra a belvárosi római katolikus plébániatemplomban, mint a szekszárdi római katolikus egyházközptsségnek hosszú időn keresztül volt elnökét, akinek ehhez a működéséhez számtalan igen értékes intézkedés fűződik. Délután két órakor kezdődött a templomban a temetetési szertartás. Ezt a megboldogult régi jóbarátja, Virág Ferenc pécsi megyéspüspök végezte, aki dr loányi János a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem theologiai fakulásának tanára kíséretében autón érkezett Szekszárdra. A szertartásnál a püspöknek a szekszárdi és a környékbeli katolikus papság segédkezett. templomból az impozáns halotti menetet a papság élén Kiss Lajos szekszárdi apátplébános, felsőházi tag vezette az alsóvárosi temetőbe, amelynek a város által adományozott díszsírhelyén a szekszárdi és a megyebeli községek közönségének mély részvételével helyezték nyugalomra.. A temetésen megjelent a külötísége valamennyi községnek, melynek dr Éry Márton disspolgára volt. Uradalmak figyelmébe! 808 Dorogi szénsavas takarmányrész minden menoyiségben raktárról kapható Singer* Viktor vas- és műszaki kereskedőnél, Szekszárdon. l £ 981r jemArtf. i ® I v