Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)

1942-12-12 / 93. szám

XXIV. Motora. bekötni, 1942 december 12. (SzomlmO 83. Ulm TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: ■ ZKK SZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZ­áll: 20—85 Előfizetési díj: 12 (cigi || Filén* .........................* pe»g* | Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden iaerdán és monbaton. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. ■ fA*. évre Hirdetések Alatt | Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasébmm 10 fillér* A reklám, eljegyzési, családi bir nyilajtór sora 1 P, minimum 4 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghivói, mérlegek mm sora 25 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. , Köszönetnyilvánítás mm-ként 15 fillér, minimum 5 pengő. .orlást keresőknek 50 százalék engedmény. közös magyarság erős érzése és felemelő tudata egyesítsen vala­mennyiünket a haza szolgálatá­ban és az erettünk küzdő hős honvédeink megbecsülésében és szeretetében. Szomorú szívvel és megille­tődött lélekkel kell jelenteni, hogy az Isteni Gondviselés vár­megyénk hős fiaiban is számot­tevő hősi áldozatot kívánt s meg­indult érzésekkel állunk vitéz katonáink emléke előtt, példájuk legyen áldott s önfeláldozásuk hozza meg mielőbb a boldog magyar jövőt. Ezeket irta bevezetőül Szon­­gott Edvin alispán, vármegyénk törvényhatósági bizottsága jövő heti közgyűléséhez terjesztendő időszaki jelentése elé. Sorsdöntő nehéz időket élünk és élethalál­harcot vívunk. Immár második esztendeje annak, hogy szövet­ségeseink oldalán nagy önfelál­dozással és áldozatkészséggel küzdünk legszentebb emberi jo­gainkért, ezeréves magyar ha­zánkért, vallásunkért, családunk­ért, a magyar jövő reménysé­geiért, gyermekeinkért. S ebben a szörnyű küzdelemben, törté­nelmi hivatását teljesítve hon­védségünk, a magyar katona jár elöl s a drága és szeretett hazá­tól, aggódó szívü hozzátartozók­­tól igen távol állja azt az ember­­feletti nehéz harcot, melynek végső kimenetele hazánk sorsát is meg fogja pecsételni. Rendületlenül bízunk és hi­szünk abban, hogy az európai kultúra fennmaradásáért s az emberiség legszentebb eszméiért vívott gigászi harcunkban a győ­zelem velünk lesz, ennek eléré­séig azonban talán még hosszú és nagyon tövises utat kell meg­járnunk. Áldozat nélkül azon­ban nincs feltámadás, a harc ál­dozatot kíván, de annak súlyát enyhíti a nemzet sorsáért való aggódó szeretetünk. A megpró­báltatás izzó tüzében lesz edzett és fényes az az ezeréves ma­gyar kard, mely hős honvédeink kezében oly keményen járja a magyar kötelességteljesítés ra­gyogó útját. Féltő lélekkel vár­juk a híreket drága magyar test­véreink önfeláldozó küzdelmei­ről és próbatételeiről és örömteli büszkeséggel fogadjuk azokat a jelentéseket, melyek az ezeréves magyar harci szellem csodálatos teljesítményé­ről számolnak be. Soha el nem múló hálával gon­dolunk azokra, akik az ember­­feletti küzdelmekben legdrágább kincsüket életüket, egészségüket áldozzák hazájukért és mindnyá­junkért. Éppen ezért mi, akik a pokol tüzétől távol, még mindig pol­gári kényelemben és biztonság­ban éljük napjainkat, legyünk türelemmel az itthoni, az övé­kéhez képest igazán jelentékte­len és szóra sem érdemes áldo­zatkészség teljesítésében, az ön­­feláldozás viselésében, ne nyíl­jon ajkunk panaszra mindaddig, míg magyar vér folyik értünk, itthonmaradottakért, hanem a A képviselőház appropriációs vi­tájának végén Kállay Miklós minisz­terelnök leszögezte kormányának álláspontját az általános politikai kérdésekben. Hangoztatta, hogy a Magyar Élet Pártja programjával és elődeinek célkitűzéseit folytatva indult el. Nem új és új programot adni a lényeg, hanem megvizsgálni a tervek sokaságát és megállapí­tani, mi valósítható meg, mi­­ a reális, mit nem lehet, vagy pút káros meg­csinálni. A világtörténelem minden forradalma kudarcba fulladt, pusz­tított, semmit sem valósított meg, legfeljebb az valósult meg, amit ál­­modozóktól átvett de később azt is helyreállította. Két kivétel van: a fasiszta és a nemzeti szocialista forradalom. Ezek nem is voltak for­radalmak , ellenforradalmak voltak. Első feladatuk a rend helyreállítása volt, aminek biztosítása után jött az eredmények és alkotások csodála­tos korszaka. Az ellenforradalmat Magyarorszá­gon több, mint húsz évvel ezelőtt megcsináltuk. A magyar nép lelki erején nyugvó rend fennáll az or­szágban és bízhatunk benne, hogy mindig meg is marad. Ha tehát az alapfeltételek megvannak az ország­ban, csak a teendők feltárása a fon­tos : megállapítani és kimondani, mit lehet és mit szabad megcsinálni. Az önálló, öncélú, minél erősebb és magyarabb Magyarországot kell az új Európában kialakítani. Ki kell fejleszteni és megteremteni azt, ami erősebbé, felkészültebbé tesz, euró­pai szövetségeseink számára pedig fontosabbá tesz bennünket. Ez had­seregünk, ősi alkotmányunk sza­badságjogainak és belső rendünk megtartásának biztosítása, aminek velejárói, sőt elkerülhetetlen kelléke az összes belső erőnk fenntartása, fel­­­­használása, erkölcsi erőnk mozgó­­­­sítása, ami végeredményben kultu­rális és szociális haladást jelent. A minisztereln­ök ezután rámuta­tott arra, hogy mindig világosan meghatározta álláspontját a háború szövetségesi kötelezettségeinek és belső ügyeinek alapvető kérdései­ben. A magyar erő, akarat és érték feltárásával egyesüljünk — úgy­mond — és ha ezt megtesszük, mindnyájan megtettük kötelessé­günket. A pártok közötti együttműködés kérdésével foglalkozva, rámutatott arra, hogy az a párt, amelyik nem hajlandó a nemzeti célok érdeké­ben együttműködni és kinő a ma­gyar nemzet testéből, az már nem párt. Ilyen volt mindig a szociál­demokrata párt. A jövő fejlődése csakis a szociális kiegyenlítődésben található meg. A világ ebben az irányban fog haladni. A magyar népet Középeurópa vezető népének — ami ezer év óta mindig volt — továbbra is csak úgy tarthatjuk meg, ha tovább fejlődünk ezen a téren. — A nemzeti fellendülésnek vannak materiális alapfeltételei, de naggyá egy nemzetet csak a fiai­nak kiválósága teheti. Ezért fel kell tárni, ki kell termelni az értékeket. A miniszterelnök a továbbiakban rámutatott az utóbbi 20 év alatt vég­zett szociális munkásságra. Hangoz­tatta, hogy a tőlünk keletre és délre fekvő, a Rajnától nyugatra fekvő országok munkáját, Angliát is be­leértve, messze túlszárnyaltuk. Ta­lán nincs még egy nép és nemzet, amely olyan tetterős kifejtést muta­­tott volna, mint amit mi tettünk a legnehezebb helyzetben az elmúlt években. Statisztikai adatok igazol­ják, hogy Erdélyben és különösen a Délvidéken mennyire elmaradott állapotokat találtunk az anyaorszá­giakhoz képest. Ezután a miniszterelnök a magyar föld és a magyar föld népének pro­blémáival foglalkozott. — Magyar­­országot általában a nagybirtok ha­zájának tartják — mondotta. Hang­súlyozta, hogy ez teljesen téves, mert ha csak szántóföldet tekintve, nagy- és középbirtokok, meg kis­­birtokok arányát nézzük, nálunk ma is nagyobb a kisbirtokosok ke­zében levő föld területe, mint pél­dául Németországban, vagy Olasz­országban. Az egészséges földbir­­tokpolitikai megosztás megfelelő ütemű programot kell, hogy vegyen. Agrárnépességünk helyzetén való segítés legfontosabb módja a ház­helyakció. E téren nyugodt önér­zettel számolhat be a múlt évi ered­ményekről és ezt az akciót a jövő­ben még jobban kifejleszteni, kor­mányzata legelső kötelességének tekinti. A szociális jólét megteremtése terén követi a házhelyakciót, a mező­­gazdasági munkabérek szabályo­zása és ezzel együtt olyan mező­­gazdasági árpolitika létesítése, amely megfelelő megélhetést biztosít. To­vábbá a mezőgazdasági munkásság biztosításának olyan megalkotása, amilyen az iparban is van. Mind­ezek mellett szükséges a nagybir­tok és kisbirtok termelési intenzi­­zitásnak fokozása, nemcsak terme­lési szempontból, de népfeleslege­ink elhelyezése szempontjából is. Agrárfeudalizmusról beszélni furcsa a nagytőke uralmának idején. Hol van a magyar nagybirtokok uralma és vezető szerepe ahhoz képest, amilyen uralom bizonyos és velünk ellenséges országokban a nagy­tőkének volt és van? A miniszterelnök ezután rámu­tatott arra, hogy a kisgazdák min­dig jelentős mértékben voltak kép­viselve a parlamentben is és csak olyan országokban terjesztenek el felfogásokat a magyar nagybirtoko­sok uralmáról, akiknek fáj, hogy Kállay Miklós miniszterelnök beszéde az öncélú Magyarországról Egyes szám­ára 12 fillér

Next