Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)

1918-09-19 / 38. szám

lanságot, gyülölséget szitának szö­vetségeseink ellen a legádázabb el­­ségeink számára őrzik meg rokon­­szenvü­ket. Ezek nem belpolitikai ellenfelek, akiktől véleménykülönbség választ el bennünket, hanem — akarva nem akarva — a létünkre törő külellen­­ség segítőtársai. Háborúban vagyunk , mindenünk kockán forog. Aki ilyen pillanatban zsibbasztja meg a nemzet karját, lankasztja kardot forgató jobbunkat, az ellenség, akivel mint ilyennel kell szembe szállania minden becsü­letes magyar embernek. Sertéshizlalás közszük­ségleti célokra. Szeptember 20-ig le kell kötni a sertéseket. A sertés és zsírellátás szervezési munkája, mely a hadsereg és az ország zsírszükségletének kielégítéséről van hivatva gondoskodni, lázas buzgalom­mal folyik az egész országban, a leg­szebb siker reményével. Az organi­zációs munkálatok végrehajtására a kormány az Országos Sertésforgalmi Irodát létesítette, mely a földmivelés­­ügyi és közélelmezési minisztériumok sertés és zsírellátási hivatala ; tisztán és komolyan altruista alapon működő intézmény, mely minden nyerészke­dési célzat nélkül dolgozik, miután minden nyereség és veszteség kizá­rólag a kormányt illeti. Az Országos Sertésforgalmi Iroda kiterjedt bizo­mányi hálózatával és ellenőri karával gondoskodik a fronton levő hadsereg és a front mögötti katonaság zsír­szükségletének kielégítéséről, továbbá az ország polgári lakosságának a zsír­­ellátásáról is. Az iroda fontos feladatainak csak úgy felelhet meg, ha jó kormányren­deletek és azoknak pontos betartása támogatják. Ami az idei sertésellá­tásra vonatkozó kormányrendeleteket illeti, azok amellett, hogy az egyes­sel szemben liberálisak és méltányo­sak, intézményesen kívánnak gondos­kodni a zsírellátás biztosításáról, így az új hizlalási rendelet lehe­tővé teszi, hogy minden háztartás a maga házi szükségletére sertést hiz­lalhasson a községi elöljáróság en­gedélyével. Ugyancsak ez a rendelet gondoskodik a gazdasági szükségletre való hizlalás lehetőségéről is. Az ilyen tenyésztő és hizlaló egyaránt megtalálja számítását és bőséges el­lenértékét kapja meg munkájának. Teljes is az intéző körök bizalma, hogy minden sertéstartó haladékta­lanul és pontosan eleget tesz a kor­mányrendeletben előírt kötelezettsé­gének és sertéseit — különös tekin­tettel a szeptember 20 iki közeli ter­minusra —a legsürgősebben leköti közfogyasztási célra való hizlalásra. Ez annál fontosabb, mert ezután úgyis minden sertésről számot kell adni, milyen alapon és milyen jog­címen van hizába állítva. A rende­leteket senki nem fogja tudni kiját­szani, viszont azoknak betartása igen nagy anyagi előnyökkel kecsegtet amellett, hogy a hadsereg és az or­szág nagy ügyét szolgálja. Minden­kinek odaadó komolysággal kell tehát teljesíteni a közellátás iránt tartozó kötelességét, hogy kellő végezettség­gel küzdhessük meg az ötödik hábo­rús esztendő közélelmezési nehézsé­geit. Az érdekelt felek ez ügyben forduljanak a Székesfehérvári Taka­rékpénztárhoz, mint az Országos Sertésforgalmi Iroda tolna megyei fő­bí­zamán vasas hoz falut, itt vagyok én is ! —­ folytatta Csap András. — Hát biz a főszolgabiró ur ilyes­félét akar. Azért írja a levélben, hogy , ami felesleg van, önként adjuk össze. Még ingyen se kívánják. Minden­kinek azt adnak érte, ami kell. Ki­nek petróleum, kinek — dohány ... — Dohány? De már akkor magam is beadok vagy ötven kilót! — kur­jantott Makk András Vakota. — Nálam is akad vagy — nyolc­van kiló... Nagylelküsködött Széles Ádám.­­ — Én is majd megkérdezem az asszonyt, köhögött közbe az öreg Sróf János. — De addig is legcél­­arányosabb volna, ha nyakunkba szednénk a lábunkat és beházalnánk a falut . . . . . . Kapva kaptak rajta. Közös buzgalommal neki estek az össze­írásnak. S másnap a jegyző vígan jelentette a főszolgabírónak, hogy együtt van már vagy — száz mázsa zsir. De lesz még több is . . . A biró ur azonban egy kicsit megszontyorodva topogott közl­lte: — Egyet azonban ki ne feledjen a jegyző ur, abbul az iratbul. Tes­sen megírni a felségének illő tisz­telettel .... — Mi ? — Hát csak azt, hogy nagyon, de nagyon sajnálja a falu és erősen röstelli, hogy izé . . . király létb­e — libazsírra szorult ... De hát a néma­­ gyereknek anyja se érti a szavát . . . Miért is nem szólt már előbb is a figyelme?! Védekezés a spanyolnátha ellen. Városunkban a spanyolnátha, ille­tőleg influenza teljes erővel fellépett. Ezen betegség ellen a következő ja­vaslattal fordulok a nagyközönség­­séghez: A betegség rendes körülmé­nyek közt 3 napi rosszullét és 3—4 napi lábbadozás után gyógyulni szo­kott. Az influenzának egy veszélyes tüneménye szokott csatlakozni hozzá és pedig: a tüdőgyulladás. Hogy ezt elkerüljük, a következőképpen visel­kedjék a beteg : Feküdjék le azonnal s hivasson orvost, vagy ha könnyű a betegség lefolyása, igyék egy kis teát vagy forralt bort, ami megiz­­zasztja. A saját jószántából orvossá­got, aspirint, antypirint vagy pyra­­midont ne szedjen, mert ezek kátrány­­készítmények. Szívgyengeséget, szív­­bénulást idézhetnek elő, amihez tüdő­gyulladás csatlakozhatik és könnyen végzetessé válhat.­­ Hasonlóképpen köhögés ellen ne szedjenek semmi­féle bódítószereket, mert szintén szív­gyengeséget idéznek elő. A nagy­közönségnek figyelmét felhívom a tisztaságra, a betegek látogatásának beszüntetésére, mert ez utóbbi csak a járványt terjeszti. Egyébként ve­szély nincs és m­aga a belügyminisz­ter úr sem tartotta szükségesnek az óvóintézkedések megtételét, dacára annak, hogy országosan terjed az influenza. Mindazonáltal, hogy most az őszi idő beállott, a közönség jól öltözködjék, ügyeljen magára, nehogy meghűljön, mert ez egyik legfőbb előidéző oka a spanyolnáthának. Dr Nesztor Emil városi főorvos. Kerékjártó-hansverseny. „Le a kalappal, uraim, ez egy láng­ész!“ Ezekkel a bevezető szavakkal üdvözölte Kerékjártó Ducit egyik nagynevű kritikusa, amikor a göndör­­hajú kisfiú először jelent meg bársony­ruhájában a budapesti nagyvigadó dobogóján. A legszebb reményekre jogosító hegedűzseni nevét csakhamar egész Európa megtanulta és a világ­sajtó egyszerre tele lett a legújabb magyar fenomén dicsőítésével. Azóta elmúlt 6—7 esztendő, a kis Duciból, a babaarcu csodagyermek­ből Gyula lett és régi csodalói, kik a gyermekművészben a bájos gyer­meket becézgették, immár a megille­­tődés érzésével tekintenek az elegáns fiatalemberre, kit azóta a legszigo­rúbb német kritika is a hegedű leg­első mesterévé léptetett elő. Amíg ez a metamorfózis tartott, Kerékjártó bejárta Angliát, Francia­­országot, Belgiumot, Hollandiát, Né­metország egy részét és a balkáni országokat.­­ Megfordult uralkodó­­házadnál, a fejedelmek ajándékokkal és kitüntetésekkel halmozták el, a közönség pedig, minden országban egyformán, tom­bolva ünnepelte a cso­da hegedűst. Kerékjártó október elején ismét nagy külföldi körútra indul. Mielőtt azonban útra kelne, hozzánk is el­látogat, hogy egy esténket széppé, élvezetessé tegye. — Hisszük tehát, hogy folyó hó 24-én, a Világ­ mozgó nagyterme e zenei és társadalmi ese­mény alkalmából kicsinynek fog bi­zonyulni a zenéért és kultúráért lel­kesedő közönség befogadására.­­ A tolnamegyei tüdőbeteg katonák gyógyítására és üdülésére szánt alap javára újabban a következő adomá­nyok folytak be a Tolnamegyei Taka­rék és Hitelbankhoz: összes gyűjtés: 36569 82 K mely adományokért hálás köszönete­t mond gróf Apponyi Rezsőné. Fleischmann Adolf, Hőgyész 200— K Dr. Kramplin Gyula, Szekszárd 100­— K összesen : 300— K eddigi gyűjtés: 36269 82 K szemben, akiknek az akcióba való belevonása lehetetlen és akik különben is a helybeli kereske­dők és bizományosok, sokszor pedig a termelőknek jogos érde­keit sértik, hatósági beavatko­zást fog kérni a bizottság. A vidéki bornagykereskedő cégek megnyerésére is ki fog terjedni a bizottság figyelme. A szek­szárdi borkereskedők és bizomá­nyosok egységes állásfoglalása a vármegye egyéb részeiben lakó kereskedőket is bizonyára ha­sonló magatartásra fogja kész­tetni. A készpénzbeni adományok ugyancsak nagyobb tételekben folynak be, amint azt lapunk más helyén közöljük. Legújabban Spitzer Gyula zombai nagybirtokos jelentette be az 1%-os hozzájárulását." A kegyes adakozóknak őszinte köszön­netét nyilvánítja Apponyi Rezső gró­­főispán, a végrehajtó bizottság elnöke. Minden századik liter. A létesítendő tüdőbeteg sza­natórium- és népsegítő-alap ja­­vára megindult mozgalom — a minden századik liter­ bornak felajánlása az egész vármegyé­ben tért hódit és nap-nap után érkeznek a bizottsághoz bejelen­tések, amelyek legalább a szá­zadik liter bort, illetve annak ellenértékét ajánlják fel a nemes célra. A szekszárdi borkereske­dőket és borbizományosokat f. hó 12-re értekezletre hívta össze Apponyi Rezső gróf főispán, mint a központi bizottság elnöke és lelkes szavakban kifejtvén a mozgalom nagy emberbaráti je­lentőségét, a megjelenteket az ügy érdekében való támogatásra és buzgó közreműködésre hívta fel. Leopold Kornél dr. ügyvivő alelnök annak az erkölcsi köte­lességnek propagálására hívta fel a megjelentek figyelmét, hogy amikor kizárólag a háború idézte elő a bornak soha nem sejtett, soha nem álmodott, szédülete­sen magas árát, a háború által okozott szenvedések és nyomor enyhítésére a háborús konjunk­túra óriási anyagi előnyeinek egy csekély töredékét átengedni elemi kötelesség. Meg van róla győződve, hogy a borkereske­dők és bizományosok a terme­lőkre ebben az értelemben tud­nak majd hatni és a borvásár­­lások alkalmával a minimális 1­0­ C-ot ezen az alapon tudják majd biztosítani. A termelők mellett azonban belevonandók a bor­­kereskedők is, akik ugyancsak a háborús konjunktúrának rend­kívüli anyagi előnyöket köszön­hetnek. A megjelentek nevében Schnei­der János, a Mezőgazdasági— Kereskedelmi r­­t. vezérigazga­tója jelentette ki, hogy valamen­­­nyien készséggel karolják fel a fölvetett eszmét és egyöntetűen megállapodtak abban, hogy egy­séges szövegű körlevél­ alkalma­zásával fogják majd a termelő polgárságnál a vételár 1%-át biztosítani. Egyúttal az idegenből beözön­lő és megbízhatatlan elemekkel — A Tolnamegyei Tüdőbeteg Sza­natórium és Népsegélyző Alap javára a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank­hoz : gr. Széchenyi Domonkos Nagydorog Erdélyi Aladár, Mária 50.000­— K telep, 800 — K Gyérei Richárd, Ozora 500‘— ,, ifj. Kovács-Sebestény Endre, Gyapa 1.300'— K Kramer József, Szek­­szk­­szárd 5.000'—* K összesen : 57.600­— K HÍREK­ — A honvédelmi miniszter Szek­­szárdon. Báró Szurmay Sándor hon­védelmi miniszter folyó hó 9-én, az esti vonattal Szekszárdra érkezett és Keselyűsön több napon át szarva­sokra vadászott az érsekuradalmi erdőben. — Vaskorona-rend egy 4- es fő­hadnagynak. A király Bakay Zsig­­m­ond 4- es főhadnagynak az ellen­séggel szemben tanúsított vitéz és eredményes magatartásárt a vas­korona-rend 3. osztályát adományozta a hadiékitménnyel és kardokkal. — Felmentett tábori lelkész. A hadügyminiszter Mayer Lajos tábori lelkészt felmentette és így a szek­szárdi főgimnáziumban viselt hittanári állását elfoglalta. — Kápláni kinevezések. A pécsi megyéspüspök dr. Piliván Mihály szekszárdi hittanárt Szekszárdra. — Fehérvcíry József káplánt pedig Duna­­földvárra káplánokká nevezte ki. — Előléptetés: A király Eisler Hugót, a pécsi 19. honvéd gyalog­ezred tartalékos zászlósát, hadnaggyá léptette elő. — Negyven éves házasság. Dr. Szilassy Aladár v. b. t. t. és neje Vizsoly Mária folyó évi szeptember hó 12-én töltötték be boldog házas­életük 40 ik esztendejét. A Tátrában üdülőket sokan keresték fel ez al­kalomból kifolyólag szerencsekivána­­taikkal. — Erzsébet-rend. Szép és meg­érdemelt kitüntetésben részesült Hu­szár Aladárné, a kaposvári hadi­konyhák tevékeny elnöknője. A ki­rályné a köztéren szerzett érdemeiért a II. osztályú Erzsébet rendet ado­mányozta neki. — Kinevezések. A pénzügyminiszter Farkas Mihály szekszárdi, Salamon Géza gyönki és Kusztos Lajos paksi dijnokokat ideiglenes minőségű keze­lőkké nevezte ki. — Uj hadnagyok. A király Ligeti József bátaszéki lakost és Beirut György csibráki kántortanitót, cs. és kir. 68 gyalogezredbeli zászlóst

Next