Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-02-10 / 7. szám

1895. február 10. TOLNAVÁRMEGYE. 5. — Bankett. Lelkes ovációkban részesült Fink Kálmán kir. pénzügyigazgató a tiszteletére folyó hó 6-án a „Szegzárd Szálló“ egyik termében rendezett banketten. Pont 8 órakor egy küldöttség ment az ünnepeltért, ki csakhamar megjelent a teremben, hol együtt voltak a pénzügyi tisztviselők teljes számban. Jelen voltak a szegzárdi kir. pénzügy­­igazgatóság tisztikara, élen Szilágyi Gyula igaz­gatóhelyettessel, Freitag József adótárnok és Györke Mór a dunaföldvári adóhivatal, Fercsák József adó­tárnok a bonyhádi, Skultéty Miksa ellenőr és Hende Ferenc adótiszt a hőgyészi kir. adóhivatal képvise­letében ; a m. kir. pénzügyőrséget Smerál Fábián tolnai pénzügyőri biztos képviselte, jelen volt to­vábbá a szegzárdi kir. adóhivatal egész tisztikara. A pecsenyénél felállott Szilágyi Gyula pénzügyig, helyettes és meleg szavakban üdvözölte az uj igaz­gatót, utána dr. Wodiáner Sándor toasztirozott, ki az ünnepelt igazgatót, családját és Szilágyi igaz­gatóhelyettest éltette. A számvevőség nevében Tóth József üdvözölte az uj főnököt; ezek után Fink igazgató meghatottan mondott köszönetet az őt ért ovációkért. Fél köszöntőket mondottak még: Tekus Vilmos titkár Szilágyi Gyulára, Kaszás Kálmán az igazgatóra,­ Smerál tolnai biztos a pénzügyőrség nevében az uj főnökre, Haris Ferenc ellenőr a bonyhádi, Kemény Adolf ellenőr a szegzárdi, Skul­téty Miksa ellenőr pedig a hőgyészi adóhivatal ne­vében köszöntötték fel az ünnepeltet. Az ünnepély, melyen mindvégig kitűnő volt a hangulat, másnap reggelig tartott. — Lemondott főszolgabíró, Orosz­­ Endre, a dunaföldvári járás főszolgabirája, Wgwngaíi’if dhUapoiára való tekin­tettel, beadta főbírói állásáról való­ idűmon­­dását. A lemondott járási főtisztviselőben vármegyei közigazgatásunk egyik kiváló képzettségű és munkaerejű, nagy szorgalmú és lelkiismeretes tisztviselőjét veszti el. — Áthelyezés: Metzner József primigyei adó­hivatali ellenőr saját kérelmére, hason minőségben a szegzárdi adóhivatalhoz tétetett át. — A belügyminister párbaja. Ismeretes, hogy az egyházpolitikai viták során Perczel Dezsőnek pár­baja volt gróf Szapáry Lászlóval. A budapesti tör­vényszék párviadal vétsége miatt vád alá helyezte őket. Múlt szerdán kellett volna ez ügyben Tóth Gyula táblai bíró elnöklete alatt a végtárgyalást megtartani. Történt azonban, hogy néhány nap előtt az igazságügyminiszter azzal a megkereséssel fordult a törvényszékhez, hogy terjesztené fel hozzá a bűn­­per iratait. Az ok nem volt megemlítve, de való­színű, hogy az igazságügyminiszter az abolitio oká­ból kérte magához az aktákat, vagyis a pertörlésre akar a királynak indítványt tenni, nehogy megtör­ténjék az az eset, hogy egy miniszter a vádlottak padján ül. Mindjárt az iratok felküldése után dr. Halász Lajos alügyész, arra való tekintettel, hogy azok visszaérkezését az­napra várni nem lehetett, a vádhatóság nevében a végtárgyalás elhalasztását indítványozta. A bíróság az indítványt magáévá te­vén, elhalasztó határozatot hozott. — Pályázatok: A pécsi kir. ítélőtábla elnöke a kir. tábla területén üresedésben levő hat joggya­kornoki állásra 2 heti lejárattal pályázatot hirdet. A szegzárdi kir. törvényszéknél előléptetés folytán megüresedett bírói állásra 2 heti lejárattal pályá­zat hirdettetek. — Újabb adakozások a r. k. óvodára és nép­konyhára. A tolnamegyei takarék és hitelbank a r. k. óvodának 20 frtot, a népkonyhának 10 frtot, Abaffy Gyula a népkonyhának 5 frtot. Mely ne­mes adományokért köszönetét fejezi ki Simontsits Béláné elnök. — Halálozás. E hó 1-én hunyt el Gajdossik János mözsi aranymisés esperes-plébános, életének 80-ik évében. A boldogult csak rövid ideig bete­geskedett s halála előtti napon magához kérette Péchy József tolnai prépost-plébánost, kinek meg­gyónt s másnap azután hajnalban meghalt. — Vonatkésések. Az elmúlt napokban az esti 8 órai vonat legtöbb esetben késéssel érkezett be Szegzárdra, — aminek az volt az oka, hogy a Fiume felől érkező vonatok a nagy hófúvások miatt csak késéssel érkezhettek meg. — Hangverseny és bál. A szegzárdi róm­. kath. óvoda és gyermekrendek javára múlt szom­baton megtartott hangversen­nyel egybekötött tánc­vigalom minden tekintetben fényesen sikerült, a­mi az egyesület fáradhatatlan elnökének, Sim­ontsits Béláné úrnőnek az érdeme. A hangverseny na­gyon érdekes volt, a közreműködők egytől-egyig kitettek magukért. Első itteni fellépésük alkalmá­val részletesen foglalkoztunk a Káldy-féle zenetör­ténelmi hangversen­nyel; most ugyanazon érdekes és élvezetes előadásban volt részünk. A nagy ter­met szorongásig megtöltötte­­ a közönség, a­mely igen nagy számban jelent meg a vidékről. Már nagyon régen volt, a­mikor ennyien és ilyen szép közön­ség táncolt a teremben. Az első négyest nyolcvan pár táncolta. Jelen voltak leányok: Bencsik Irén, Börzsönyi Irén, Börzsönyi Sárika, Diczenty Paula, Dömötör Mariska, Dömötör Ilona, Döry Erzsike, Döry Alice, Eichardt Ilona, Fejős Emma, Fetter Mariska, Fördős Emma, Fördős Kata, Garay Jolán, Garay Margit, Garay Erzsike, Grosch Karola, Gru­ber Flóra, Halász Emília, Hauke Elvira, Hauke Edith, Halasy Gizella, Horváth Györgyike, Herczeg Misi, Kocsis Kata, Kocsis Jolán, Komáromy Ma­riska, Kontsics Irén, Kurcz Irén, Kurcz Margit, Laky Vilma, Lestyán Mariska, Madarász Mici, Mayer Meláni, Mayer Mariska, Mayer Olga, Mar­tin Szidi, Martin Olga, Módly Sarolta, Pesthy Ma­riska, Pichler Gizella, Répásy Sára, Szendrődy Sa­rolta, Szigeth Alice, Treiber Ilona, Vargha Margit, Weber Malvin, dr. Wimmersperg Flóra, Wilczek Ilona Asszonyok: Antal Pálné, Boda Olou­­d, Bod­nár Istvánná, Döry Dénesné, Döry Viktorné, Di­czenty Gyuláné, Döry Lászlóné, Dömök Péterné, Eichardt Józsefné, Fejős Károlyné, Fördős Vil­.Garay Antalné, Geng Józsefné, Hanger Ig­­nácné, Halasy Sám­ány­, Hilbert Istvánná, Horváth Ignácné, Horváth Gyuláné, Hagymási Károlyné, Komáromy Gyuláné, Kontsics Jánosné, Korforgáts Dezsőné, Kramolin Emilné, Laskó Gyuláné, Leo­pold Lajosné, Leopold Sándorné, Lévay Ignácné, Madarász Elemérné, Mayer Károlyné, Martin Fe­­rencné, Mattani Gyuláné, Molnár Istvánná, Nagy Lászlóné, Nits Istvánná, Oszolyi Károlyné, Papp Józsefné, Pesthy Elekné, Rácz Józsefné, Reisz Jó­zsefné, Sass Lászlóné, Simontsits Béláné, Szeigeth Gáborné, Selcz Józsefné, Seiner Lipótné, Szeghy Sándorné, Szentpétery Józsefné, Tóth Károlyné, Weber Jánosné, Wilczek Józsefné. Felülfizettek: dr. Hangei Ignác 1 frt, Kramolin Emil 1 frt, Leo­pold Károly 5 frt, Leopold Lajos 8 frt, Leopold Sándor 2 frt, Selcz József 1 frt, Simontsits Béláné 3 frt, Simontsits Elemér 1 frt, Wosinsky Mór 2 frt. Jegyeiket megváltották: Abaffy Gyula 5 frt, Hanny Gábor 2 frt, dr. Leopold Kornél 5 frt, Ras­­sovszky Julián 4 frt. — Esküvő: Éliás Ármin mérnök Szegzárdon e hó 17-én vezeti oltárhoz menyasszonyát, Pimitzer Ella kisasszonyt. — Áthelyezés. A megyés püspök Kopári Gyula, a sajtóperéről ismert báttaszéki káplánt Zombára helyezte át helyettes lelkésznek. — A szegzárdi r. k. hitközségi tanács- és iskolaszék választása. E hó 4-én ment végbe a helybeli rom. kath. hitközség tanács- és iskolaszék választása, mely alkalomból a n­á­l­u­n­k is most jelentkező néppárt lett a győztes. — Kibuk­tatta Boda Vilmos orsz. képviselőt, a hitköz­ség volt világi elnökét azért, mert az országgyű­lésen megszavazta a polgári házasságit; kibuktat­ok még: dr. Kramplin Emilt, Mehrwerth Ferencet, Adler Jánost, Udvardy Sándort, Takler József és Főglein János volt községi bírákat, — Sipos Már­ton, Mészáros Károly, Orbán József, Vesztergombi Ferenc községi elöljárókat. Megválasztottak: Vesztergombi György (285), Grószbauer Ferenc (284), Ferger Mihály (280), dr. Szigeth Gábor (254), dr. Haidekker Béla (253), Dorogi István (240), dr. Morvay István (211), Tatai Mihály (204), Nagy György Hangonyi (200), Balázs János (197), Berta Ferenc (197), Czéh István (187) Farkas Imre (169), Hayt Gábor (166) Orffy Lajos (158), Nagy József Tar. (148), id. Steiner Ignác (143), Mirth József (181). A régiek közül a néppárt csak Orffy Lajos, dr. Szigeth Gábor, dr. Haidekker Béla s Grószbauer Ferencet vették be lisztájukba — akik pedig éppen nem tartoznak a néppárt kötelékébe, s valószínűleg őket is azért tartották meg, hogy a régi gárdából maradjon néhány intelligens elem a tanácsban. A­mint halljuk, formahibák miatt a választást meg fogják támadni az illetékes körök. A Dunaföldvárott nagy közérdeklődés mel­lett folyt le a képviselő-testületi ülés. Az adony­­szabolcs-paksi vasút engedélyese, Szeniczey Ödön és társai ugyanis a már megszavazott 60000 frthoz még 40000 frtot kívántak a várostól, hogy a tervbe vett vonal Dunaföldvár állomással létesülhessen. Hosszabb vita után, melyben Ragályi Lajos orszgg. képviselő, Szeniczey Ödön, Rátkay László, Hirsch Henrik, Bencze apát s még többen vettek részt, leszavazták 35 szóval 10 ellenében Szeniczey kérel­mét a 40000 frtot illetőleg. A közvélemény ugyanis nem akarja megbocsátani Szeniczey s társainak, hogy már évek óta függőben tartják a vasutkérdést s nem viszik dűlőre. De azonkívül egy másik, élet­revalóbb terv is merült fel, t. i. a sárbogárd-duna­­földvári vasút, mely Dunaföldvár érdekeinek sok­kal inkább felelne meg s melyre az előmunkálati engedélyt többen is szeretnék, de a miniszter nem adja meg addig, míg az adony-szabolcs-paksi vonal terve végleg nem estetett el. Kérdés már most, várjon Szeniczey és társainak sikerülni fog-e már­cius 1-ig — mert addig van idejük — a megfe­lelő törzsrészvényeket jegyeztetni. Ha ez nem fog sikerülni, úgy — ha csak a minisztérium nem fogja megakadályozni — a sárbogárd-dunaföldvári terv kerül felszínre. — Halálozás: Alsóborsai Csorba Györgyné, szül. Dúzs Mariska, élte virágjában, 18-ik évében Ó-Bányán elhunyt. — Csőd: Takler József Vesztergombi szeg­zárdi lakos, földmives, Szegzárdnak pár hét előtt lemondott községi bírája ellen a szegzárdi kir. tör­vényszék elrendelte a csődöt. Csődbiztos: ifj Závody Albin kir. törv. biró. Tömeggondnok: dr. Müller Ferenc ügyvéd. Helyettes tömeggondnok : dr. Fehér Dezső ügyvéd. — Templombetörő. A faddi rom. kath. temp­lomban valaki nemrég leütötte a perselyek lakat­jai, s azokból a benne talált pénzt, mintegy 15—20 frtot ellopta. Sokáig keresték a tolvajt, de nem ta­lálták. Végre a hit egy szomszéd község korcsmá­­rosának is a füléhez jutott, kinek a felesége eszébe juttatta, hogy ép a lopás napjának estéjén Horo­­nyányi József, faddi lakos náluk cigányzene mellett mulatott, a­mi magában véve lényegtelen dolog­­ volna, de már akkor is feltűnt nekik, hogy úgy őket, min­t jt.A zenészeket aprópénzzel, csupa kraj­cárokkal fizette ki. Rögtön jelentést tettek a dologról, de a tettest nem kellett sokáig­ keresni, mert az már 2 hete a paksi járásbíróság benkében ül, mivel azután, hogy a perselypénz elfogyott, egy újabb betörést követett el valamely magánháznál, a­hol azonban szerencsésen elcsípték. Most tehát ebben az ügyben is folytatják ellene a vizsgálatot. — Jól őrzött község. Kocsola községben a múlt héten a marhák közt a száj- és körömfájás járványosan lépett fel. Ezt az elöljáróság a tamásii főszolgabírói hivatalnál azonnal bejelentette, mire Freund Lajos tamásii állatorvos a helyszínen meg­jelent s a ragály tovább hurcolását megakadályo­zandó, elrendelte, hogy a község főbejárataihoz meg­felelő számú őröket állítsanak.­­ Az elöljáróság az őrséget azonnal meg is alkotta. Tagjai lettek: Jankó Imre, Schulzbach György, Schmidt Péter, Schmidt János, Fetter József, Eckert János, Stocker György és Keszte Ferenc, kiknek szigorúan lel­kükre köttetett az őrködés, hogy se ki, se be ne eresszenek egyetlen darab szarvasmarhát. Harmad­nap a csendőrök, ezeket ellenőrizendő, kimentek Kocsolára, de egyetlen őrt sem találtak a község bejáratánál. A hanyag őröket feljelentették a ta­másii főszolgabírói hivatalnál. — Térj meg János. Ez a cím sem nem tréfa, sem nem gúny, hanem egy becsületes s egy nem becsületes embernek a neve. A kettő közül a becsületes em­ber az apa, idősb Térjmeg János, ki fiában meg­bízott, a nem­ becsületes pedig a fia, ifj. Térjmeg János, ki apja bizalmával rutul visszaélt s kinek fülében hiába visszhangzott a saját neve: Térjmeg János! — ő nem tért meg, — hanem ment előre a bűn ösvényén, mígnem a nemezis végre utolérte. Az öreg Térjmeg János kis vagyonú, de szorgal­mas gazdaember Pálfán, ki, hogy sorsán valamit lendítsen, megtakarított pár száz írtját kukoricába fektette, úgy számítva, hogy tavas­szal jobb áron túl ad rajta. Fiát mindenbe beleavatva, minden utó­­gondolat nélkül rábízta a kulcsokat. Ezt fel is hasz­nálta az elvetemült lelkületű fiú, és egy cimborá­jával éjjelenkint, míg az öreg aludt, lehordták a kukoricát s zsákszára 40—50 lirórt eladogatták, a­mi apjának 2 szer annyinál is többe került. A na­pokban egyszer az öreg megtekintvén a kukoricát, rémülve vette észre, hogy alig van már belőle va­lami. Hogy fia legyen a tolvaj, azt legtávolabbról sem merte volna hinni, tehát kétszeresen megré­mült, midőn még azt is megtudta. Az ügy most a gyönki kir. járásbíróságnál folyik.

Next