Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-02-10 / 7. szám
1895. február 10. TOLNAVÁRMEGYE. 5. — Bankett. Lelkes ovációkban részesült Fink Kálmán kir. pénzügyigazgató a tiszteletére folyó hó 6-án a „Szegzárd Szálló“ egyik termében rendezett banketten. Pont 8 órakor egy küldöttség ment az ünnepeltért, ki csakhamar megjelent a teremben, hol együtt voltak a pénzügyi tisztviselők teljes számban. Jelen voltak a szegzárdi kir. pénzügyigazgatóság tisztikara, élen Szilágyi Gyula igazgatóhelyettessel, Freitag József adótárnok és Györke Mór a dunaföldvári adóhivatal, Fercsák József adótárnok a bonyhádi, Skultéty Miksa ellenőr és Hende Ferenc adótiszt a hőgyészi kir. adóhivatal képviseletében ; a m. kir. pénzügyőrséget Smerál Fábián tolnai pénzügyőri biztos képviselte, jelen volt továbbá a szegzárdi kir. adóhivatal egész tisztikara. A pecsenyénél felállott Szilágyi Gyula pénzügyig, helyettes és meleg szavakban üdvözölte az uj igazgatót, utána dr. Wodiáner Sándor toasztirozott, ki az ünnepelt igazgatót, családját és Szilágyi igazgatóhelyettest éltette. A számvevőség nevében Tóth József üdvözölte az uj főnököt; ezek után Fink igazgató meghatottan mondott köszönetet az őt ért ovációkért. Fél köszöntőket mondottak még: Tekus Vilmos titkár Szilágyi Gyulára, Kaszás Kálmán az igazgatóra, Smerál tolnai biztos a pénzügyőrség nevében az uj főnökre, Haris Ferenc ellenőr a bonyhádi, Kemény Adolf ellenőr a szegzárdi, Skultéty Miksa ellenőr pedig a hőgyészi adóhivatal nevében köszöntötték fel az ünnepeltet. Az ünnepély, melyen mindvégig kitűnő volt a hangulat, másnap reggelig tartott. — Lemondott főszolgabíró, Orosz Endre, a dunaföldvári járás főszolgabirája, Wgwngaíi’if dhUapoiára való tekintettel, beadta főbírói állásáról való idűmondását. A lemondott járási főtisztviselőben vármegyei közigazgatásunk egyik kiváló képzettségű és munkaerejű, nagy szorgalmú és lelkiismeretes tisztviselőjét veszti el. — Áthelyezés: Metzner József primigyei adóhivatali ellenőr saját kérelmére, hason minőségben a szegzárdi adóhivatalhoz tétetett át. — A belügyminister párbaja. Ismeretes, hogy az egyházpolitikai viták során Perczel Dezsőnek párbaja volt gróf Szapáry Lászlóval. A budapesti törvényszék párviadal vétsége miatt vád alá helyezte őket. Múlt szerdán kellett volna ez ügyben Tóth Gyula táblai bíró elnöklete alatt a végtárgyalást megtartani. Történt azonban, hogy néhány nap előtt az igazságügyminiszter azzal a megkereséssel fordult a törvényszékhez, hogy terjesztené fel hozzá a bűnper iratait. Az ok nem volt megemlítve, de valószínű, hogy az igazságügyminiszter az abolitio okából kérte magához az aktákat, vagyis a pertörlésre akar a királynak indítványt tenni, nehogy megtörténjék az az eset, hogy egy miniszter a vádlottak padján ül. Mindjárt az iratok felküldése után dr. Halász Lajos alügyész, arra való tekintettel, hogy azok visszaérkezését aznapra várni nem lehetett, a vádhatóság nevében a végtárgyalás elhalasztását indítványozta. A bíróság az indítványt magáévá tevén, elhalasztó határozatot hozott. — Pályázatok: A pécsi kir. ítélőtábla elnöke a kir. tábla területén üresedésben levő hat joggyakornoki állásra 2 heti lejárattal pályázatot hirdet. A szegzárdi kir. törvényszéknél előléptetés folytán megüresedett bírói állásra 2 heti lejárattal pályázat hirdettetek. — Újabb adakozások a r. k. óvodára és népkonyhára. A tolnamegyei takarék és hitelbank a r. k. óvodának 20 frtot, a népkonyhának 10 frtot, Abaffy Gyula a népkonyhának 5 frtot. Mely nemes adományokért köszönetét fejezi ki Simontsits Béláné elnök. — Halálozás. E hó 1-én hunyt el Gajdossik János mözsi aranymisés esperes-plébános, életének 80-ik évében. A boldogult csak rövid ideig betegeskedett s halála előtti napon magához kérette Péchy József tolnai prépost-plébánost, kinek meggyónt s másnap azután hajnalban meghalt. — Vonatkésések. Az elmúlt napokban az esti 8 órai vonat legtöbb esetben késéssel érkezett be Szegzárdra, — aminek az volt az oka, hogy a Fiume felől érkező vonatok a nagy hófúvások miatt csak késéssel érkezhettek meg. — Hangverseny és bál. A szegzárdi róm. kath. óvoda és gyermekrendek javára múlt szombaton megtartott hangversennyel egybekötött táncvigalom minden tekintetben fényesen sikerült, ami az egyesület fáradhatatlan elnökének, Simontsits Béláné úrnőnek az érdeme. A hangverseny nagyon érdekes volt, a közreműködők egytől-egyig kitettek magukért. Első itteni fellépésük alkalmával részletesen foglalkoztunk a Káldy-féle zenetörténelmi hangversennyel; most ugyanazon érdekes és élvezetes előadásban volt részünk. A nagy termet szorongásig megtöltötte a közönség, amely igen nagy számban jelent meg a vidékről. Már nagyon régen volt, amikor ennyien és ilyen szép közönség táncolt a teremben. Az első négyest nyolcvan pár táncolta. Jelen voltak leányok: Bencsik Irén, Börzsönyi Irén, Börzsönyi Sárika, Diczenty Paula, Dömötör Mariska, Dömötör Ilona, Döry Erzsike, Döry Alice, Eichardt Ilona, Fejős Emma, Fetter Mariska, Fördős Emma, Fördős Kata, Garay Jolán, Garay Margit, Garay Erzsike, Grosch Karola, Gruber Flóra, Halász Emília, Hauke Elvira, Hauke Edith, Halasy Gizella, Horváth Györgyike, Herczeg Misi, Kocsis Kata, Kocsis Jolán, Komáromy Mariska, Kontsics Irén, Kurcz Irén, Kurcz Margit, Laky Vilma, Lestyán Mariska, Madarász Mici, Mayer Meláni, Mayer Mariska, Mayer Olga, Martin Szidi, Martin Olga, Módly Sarolta, Pesthy Mariska, Pichler Gizella, Répásy Sára, Szendrődy Sarolta, Szigeth Alice, Treiber Ilona, Vargha Margit, Weber Malvin, dr. Wimmersperg Flóra, Wilczek Ilona Asszonyok: Antal Pálné, Boda Oloud, Bodnár Istvánná, Döry Dénesné, Döry Viktorné, Diczenty Gyuláné, Döry Lászlóné, Dömök Péterné, Eichardt Józsefné, Fejős Károlyné, Fördős Vil.Garay Antalné, Geng Józsefné, Hanger Ignácné, Halasy Sámány, Hilbert Istvánná, Horváth Ignácné, Horváth Gyuláné, Hagymási Károlyné, Komáromy Gyuláné, Kontsics Jánosné, Korforgáts Dezsőné, Kramolin Emilné, Laskó Gyuláné, Leopold Lajosné, Leopold Sándorné, Lévay Ignácné, Madarász Elemérné, Mayer Károlyné, Martin Ferencné, Mattani Gyuláné, Molnár Istvánná, Nagy Lászlóné, Nits Istvánná, Oszolyi Károlyné, Papp Józsefné, Pesthy Elekné, Rácz Józsefné, Reisz Józsefné, Sass Lászlóné, Simontsits Béláné, Szeigeth Gáborné, Selcz Józsefné, Seiner Lipótné, Szeghy Sándorné, Szentpétery Józsefné, Tóth Károlyné, Weber Jánosné, Wilczek Józsefné. Felülfizettek: dr. Hangei Ignác 1 frt, Kramolin Emil 1 frt, Leopold Károly 5 frt, Leopold Lajos 8 frt, Leopold Sándor 2 frt, Selcz József 1 frt, Simontsits Béláné 3 frt, Simontsits Elemér 1 frt, Wosinsky Mór 2 frt. Jegyeiket megváltották: Abaffy Gyula 5 frt, Hanny Gábor 2 frt, dr. Leopold Kornél 5 frt, Rassovszky Julián 4 frt. — Esküvő: Éliás Ármin mérnök Szegzárdon e hó 17-én vezeti oltárhoz menyasszonyát, Pimitzer Ella kisasszonyt. — Áthelyezés. A megyés püspök Kopári Gyula, a sajtóperéről ismert báttaszéki káplánt Zombára helyezte át helyettes lelkésznek. — A szegzárdi r. k. hitközségi tanács- és iskolaszék választása. E hó 4-én ment végbe a helybeli rom. kath. hitközség tanács- és iskolaszék választása, mely alkalomból a nálunk is most jelentkező néppárt lett a győztes. — Kibuktatta Boda Vilmos orsz. képviselőt, a hitközség volt világi elnökét azért, mert az országgyűlésen megszavazta a polgári házasságit; kibuktatok még: dr. Kramplin Emilt, Mehrwerth Ferencet, Adler Jánost, Udvardy Sándort, Takler József és Főglein János volt községi bírákat, — Sipos Márton, Mészáros Károly, Orbán József, Vesztergombi Ferenc községi elöljárókat. Megválasztottak: Vesztergombi György (285), Grószbauer Ferenc (284), Ferger Mihály (280), dr. Szigeth Gábor (254), dr. Haidekker Béla (253), Dorogi István (240), dr. Morvay István (211), Tatai Mihály (204), Nagy György Hangonyi (200), Balázs János (197), Berta Ferenc (197), Czéh István (187) Farkas Imre (169), Hayt Gábor (166) Orffy Lajos (158), Nagy József Tar. (148), id. Steiner Ignác (143), Mirth József (181). A régiek közül a néppárt csak Orffy Lajos, dr. Szigeth Gábor, dr. Haidekker Béla s Grószbauer Ferencet vették be lisztájukba — akik pedig éppen nem tartoznak a néppárt kötelékébe, s valószínűleg őket is azért tartották meg, hogy a régi gárdából maradjon néhány intelligens elem a tanácsban. Amint halljuk, formahibák miatt a választást meg fogják támadni az illetékes körök. A Dunaföldvárott nagy közérdeklődés mellett folyt le a képviselő-testületi ülés. Az adonyszabolcs-paksi vasút engedélyese, Szeniczey Ödön és társai ugyanis a már megszavazott 60000 frthoz még 40000 frtot kívántak a várostól, hogy a tervbe vett vonal Dunaföldvár állomással létesülhessen. Hosszabb vita után, melyben Ragályi Lajos orszgg. képviselő, Szeniczey Ödön, Rátkay László, Hirsch Henrik, Bencze apát s még többen vettek részt, leszavazták 35 szóval 10 ellenében Szeniczey kérelmét a 40000 frtot illetőleg. A közvélemény ugyanis nem akarja megbocsátani Szeniczey s társainak, hogy már évek óta függőben tartják a vasutkérdést s nem viszik dűlőre. De azonkívül egy másik, életrevalóbb terv is merült fel, t. i. a sárbogárd-dunaföldvári vasút, mely Dunaföldvár érdekeinek sokkal inkább felelne meg s melyre az előmunkálati engedélyt többen is szeretnék, de a miniszter nem adja meg addig, míg az adony-szabolcs-paksi vonal terve végleg nem estetett el. Kérdés már most, várjon Szeniczey és társainak sikerülni fog-e március 1-ig — mert addig van idejük — a megfelelő törzsrészvényeket jegyeztetni. Ha ez nem fog sikerülni, úgy — ha csak a minisztérium nem fogja megakadályozni — a sárbogárd-dunaföldvári terv kerül felszínre. — Halálozás: Alsóborsai Csorba Györgyné, szül. Dúzs Mariska, élte virágjában, 18-ik évében Ó-Bányán elhunyt. — Csőd: Takler József Vesztergombi szegzárdi lakos, földmives, Szegzárdnak pár hét előtt lemondott községi bírája ellen a szegzárdi kir. törvényszék elrendelte a csődöt. Csődbiztos: ifj Závody Albin kir. törv. biró. Tömeggondnok: dr. Müller Ferenc ügyvéd. Helyettes tömeggondnok : dr. Fehér Dezső ügyvéd. — Templombetörő. A faddi rom. kath. templomban valaki nemrég leütötte a perselyek lakatjai, s azokból a benne talált pénzt, mintegy 15—20 frtot ellopta. Sokáig keresték a tolvajt, de nem találták. Végre a hit egy szomszéd község korcsmárosának is a füléhez jutott, kinek a felesége eszébe juttatta, hogy ép a lopás napjának estéjén Horonyányi József, faddi lakos náluk cigányzene mellett mulatott, ami magában véve lényegtelen dolog volna, de már akkor is feltűnt nekik, hogy úgy őket, mint jt.A zenészeket aprópénzzel, csupa krajcárokkal fizette ki. Rögtön jelentést tettek a dologról, de a tettest nem kellett sokáig keresni, mert az már 2 hete a paksi járásbíróság benkében ül, mivel azután, hogy a perselypénz elfogyott, egy újabb betörést követett el valamely magánháznál, ahol azonban szerencsésen elcsípték. Most tehát ebben az ügyben is folytatják ellene a vizsgálatot. — Jól őrzött község. Kocsola községben a múlt héten a marhák közt a száj- és körömfájás járványosan lépett fel. Ezt az elöljáróság a tamásii főszolgabírói hivatalnál azonnal bejelentette, mire Freund Lajos tamásii állatorvos a helyszínen megjelent s a ragály tovább hurcolását megakadályozandó, elrendelte, hogy a község főbejárataihoz megfelelő számú őröket állítsanak. Az elöljáróság az őrséget azonnal meg is alkotta. Tagjai lettek: Jankó Imre, Schulzbach György, Schmidt Péter, Schmidt János, Fetter József, Eckert János, Stocker György és Keszte Ferenc, kiknek szigorúan lelkükre köttetett az őrködés, hogy se ki, se be ne eresszenek egyetlen darab szarvasmarhát. Harmadnap a csendőrök, ezeket ellenőrizendő, kimentek Kocsolára, de egyetlen őrt sem találtak a község bejáratánál. A hanyag őröket feljelentették a tamásii főszolgabírói hivatalnál. — Térj meg János. Ez a cím sem nem tréfa, sem nem gúny, hanem egy becsületes s egy nem becsületes embernek a neve. A kettő közül a becsületes ember az apa, idősb Térjmeg János, ki fiában megbízott, a nem becsületes pedig a fia, ifj. Térjmeg János, ki apja bizalmával rutul visszaélt s kinek fülében hiába visszhangzott a saját neve: Térjmeg János! — ő nem tért meg, — hanem ment előre a bűn ösvényén, mígnem a nemezis végre utolérte. Az öreg Térjmeg János kis vagyonú, de szorgalmas gazdaember Pálfán, ki, hogy sorsán valamit lendítsen, megtakarított pár száz írtját kukoricába fektette, úgy számítva, hogy tavasszal jobb áron túl ad rajta. Fiát mindenbe beleavatva, minden utógondolat nélkül rábízta a kulcsokat. Ezt fel is használta az elvetemült lelkületű fiú, és egy cimborájával éjjelenkint, míg az öreg aludt, lehordták a kukoricát s zsákszára 40—50 lirórt eladogatták, ami apjának 2 szer annyinál is többe került. A napokban egyszer az öreg megtekintvén a kukoricát, rémülve vette észre, hogy alig van már belőle valami. Hogy fia legyen a tolvaj, azt legtávolabbról sem merte volna hinni, tehát kétszeresen megrémült, midőn még azt is megtudta. Az ügy most a gyönki kir. járásbíróságnál folyik.