Top Gun, 1993 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11. szám

1QQQ szeptember 3-­­ án szokatlanul népes „szurkolótábor" fi­gyelte a pápai repülőtér fe­lett az eget. Az elfogási fel­adatra felszállt kötelék sike­resen teljesítette feladatát, de az egyik MiG-21-es még néhány látványos műrepülő figura erejéig megvárakoz­tatta a több tábornokot is csatasorba állító légelhárító pezsgős üteget. A száraz és félszáraz típusú légvédelmi üvegek így is csak megkés­ve, jóval a földet érés után léptek működésbe, hogy kö­szöntsék a 6000. sikeres le­szállását végrehajtó Ko­­­ sitzky Attila ezredest, a Ma­ gyar Honvédség Repülőcsa­patainak repülőfőnökét. A gratulálok sorát a magyar katonai repülés vezetői - egykori szak-, kar- és sors­társak nyitották meg. A ha­zai férficsóközönt külhoni kézszorítások is színesítet­ték. Angliából Cliff Spink tá­bornok és Archie Liggat őr­nagy érkezett­­ és most for­dul meg sírjában a komplett Varsói Szerződés - Hawk tí­pusú repülőgéppel, hogy köszöntsék a nemzetközi mércével is rekordot elért magyar kollégát. Ajándék­ként annak a Tornado va­dászgépnek a makettjét hozták, amelynek operátori kabinjában Kositzky ezredes a nyáron a RAF vendége­ként repült. A magyar va­dászrepülőkkel szoros kap­csolatot tartó memmingeni 34. JABO parancsnoka, Andris Freutel ezredes úr, egy Tornado orrkerékből ké­szített faliórával lepte meg az ünnepeltet, melyen a mu­tatók visszafelé járnak, ezzel biztosítva az örök fiatalsá­got és a határtalan további lehetőségeket. A Magyar Köztársaság elnöke 1993 tavaszán a Köztársasági Érdem­rend Tiszti Keresztjét adományozta Kositzky Attila ezredesnek. A pezsgős koccintás után átvonultunk a születésnapi ebédre, mivel a sors szeszé­lye - meg talán a főnökök kedélye - úgy hozta, hogy nemcsak szakmai, de embe­ri évfordulót is köszönthet­tünk. Bár ebben az esetben - és ez biztos, hogy a Rekor­dok könyvébe kívánkozik - a szakma és a család majd­nem azonos, hiszen a sike­res elfogást a földről irányí­tó tiszt is Kositzky Attila volt - nem meghazudtolva az egy ember egyszerre csak egy helyen lehet elvet - ugyanis a vadászirányító Ko­sitzky Attila még „csak" fő­hadnagy és civilben Ko­sitzky ezredes fia. Hihetet­len pohárköszöntő-sorozat előzte meg az ünnepi ebé­det. A több mint száz ven­dég közül közel harmincan éreztek késztetést, hogy po­hárral a kézben felidézzenek egy-egy epizódot a 6000 le­szállást körülvevő - biztos hogy nem zökkenő­, gond-, bajmentes, de valószínűleg szívesen újrakezdendő - vi­lágból, melyet mi, kívülállók csak katonai repülésként is­merhettünk, és közelről csak néhány éve láthatunk és láttathatunk. Kiderültek a múlt bűnei is, hiszen milyen bajtárs lehet az, aki kerozinból és némi citrommal díszített üdítőből készült turmixra hívja meg valahol a Volga mentén sorstársait? Biztos, hogy jó állampolgár, mert egyszerre két város, Pápa és Veszp­rém igyekezett önkormány­zati szinten túllicitálni egy­mást a dicséretek terén. Lassan heggyé tornyosultak az átadott ajándékok, me­lyek közül néhányat­­ nem a fontosság sorrendjében azért illik megemlíteni. Zol­­csák István magyar-brazil milliomos és nyugállomá­nyú repülőőrnagy bronz tu­rulmadara - valamint a Ve­terán Repülők Egyesülete által adományozott Zolcsák Transylvania Díj - az elődök nemes gesztusa. A kortársak ajándéka egy minden technikai jóval ellá­tott katapultfotel, biztos, hogy kedvenc ülőalkalma­tossága lesz az ünneped­nek. Az indítótöltetként szol­gáló vodkásüveg tartalma már amortizálódott, de a kis whiskys rásegítő még töké­letes. A túlélőkészlet leg­hasznosabb darabja egy csokornyakkendő, valamint egy hócipő (előbb-utóbb mindenkinek megtelik). Va­ lószínűleg a repülőfőnök szobáját díszíti majd az egy­kor Szentkirályszabadján katonáskodott festőművész, Bánfalvy Ákos csodálatos hangulatú, felhők felett szá­guldó vasmadarakat ábrázo­ló képe is. Persze voltak ennél jóval ko­molyabb, matematikai eré­nyeket felvonultató, számta­ni alaposságú köszöntők is, amelyekben a 6000 leszál­lást osztották és szorozták, kerozint számoltak és Föld- Hold távolságra integráltak, de ezeket most mellőzném. Hiszen komolykodni annyi alkalom van az életben, de egy ilyen példátlan életutat végigjáró - mit is írok, vé­gigrepülő - katonai pilóta köszöntése ritka alkalom, melyhez jobban illik a vi­dámság. Vagy ha mégis ko­molykodni akarunk, akkor azt tegyük igazi angol mód­ra. Ugyanis Spink tábornok bizony felállította a jelenlé­vőket koccintani, és csak egyvalaki ülhetett - az ün­neplő karosszékben - Ko­sitzky Attila. Igaz, akkor már az ezredesi csillagok helyén a Royal Air Force aranyszár­nyait viselte, melyet az an­gol tábornok a saját overall­­járól vett le, és adott át az ezredesnek, az Angliában együtt töltött napok emléké­re. A TOP GUN olvasói és a saját nevében Tobak Ti­­bor és a szerző 25 éves (igazi pókhálós) tokaji aszúval köszöntötte Ko­sitzky Attilát. Fotó és szöveg:Tőrös István JUBILEUMI ELFOGÁS A RAF ARANYSZÁRNYAI MAGYAR EZREDESEN TOP GUN 11 1993 nyarán az angol „kollégák" elvitték Ko­sitzky Attilát egy kis ju­talomjátékra is. A Tor­nado után kipróbálhat­ta, milyen érzés egy AVRO LANCASTER to­ronylövészének üveg­kupolájából nézni a lent suhanó tájat. Ilyen „megtiszteltetés" ed­dig még nem adatott meg magyar katonai re­pülőnek.

Next