Top Gun, 1993 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 12. szám
GRIFFMADARHir nyék között ne legyen képes egy esetleges váratlan csapásméréssel a lakossághoz képest hatalmas területű ország védelmi potenciáljának egyik legfontosabb összetevőjeként óriási anyagi áldozatok révén létrehozott harcirepülőgép-állományt a földön, vagyis a repülőtereken megsemmisíteni. Ezért építettek ki Svédországszerte az országút (tehát nem autópálya vagy autóút) szakaszokon ideiglenes, egy harci repülőgép számára szolgáló fel- és leszállópályákat, 800 m hoszszúságú, kissé megszélesített, egyenes útszakaszokon, kiegészítve a két végén elhelyezett álló-, s egyben kiszolgálóhelylyel. A svéd légierő jelenleg mintegy 450 harci repülőgéppel rendelkezik, s az országban 350 ideiglenes futópályát alakítottak ki. Ezenkívül már az elődtípust, a Gripennél jóval nagyobb Viggent is úgy tervezték, hogy üzemeltethető legyen ezekről az ideiglenes futópályákról, s hozzá olyan földi berendezéseket - mobil tüzelőanyag-, lőszer- és fedélzetirakéta-szállító és töltő gépjárművet, valamint járműre telepített ellenőrző, gyorsjavító készletet - hoztak létre, melyek lehetővé teszik a harcfeladatról visszatérő repülőgép 10 percen belüli ismételt bevetésre történő felkészítését. A Viggen - akkor furcsának számító - kacsa elrendezésű aerodinamikai kialakítása tulajdonképpen a STOL (Short Take Off Landing , rövid fel- és leszállási úthossz) tulajdonságokat szolgálta. Könnyebb, kisebb, többcélú A váltótípus kifejlesztéséhez szükséges aerodinamikai alapok adottak voltak, de a Flygrapnet új követelményeket is támasztott. Egyfelől a gyártási folyamat egyszerűsítésére, másfelől azonban inkább a nagyobb mennyiségű, ugyanarra a feladatra szolgáló harci gépekből való súlypontképzés megkönnyítésére a korábbi több (elfogó vadász, földi harctámogató, felderítő) változatban készült Draken és Viggen típusokkal szemben a Gripent egyetlen változatban rendelték meg, azzal a megszorítással, hogy a fedélzeti elektronikus (avionikai) berendezések adjanak lehetőséget - egyszerű belső átkapcsolási művelettel - a harcfeladat jellegének megváltoztatására, mely utóbbi természetesen az adott feladatra szolgáló fegyverek, illetve műszerkészletet tartalmazó konténerek, továbbá tüzelőanyagpóttartályok felfüggesztésével válik teljessé. Ilyenformán a Gripenről ma teljes joggal beszélnek úgy, mint az első valódi többfeladatú harci repülőgépről. A repüléstechnika mindenekelőtt az elektronika, a hajtóműépítés, az új sárkányszerkezeti anyagok széles körű alkalmazása - fejlődése révén a Gripen mindezeken kívül a könnyű vadászrepülőgépek közé sorolható. A fejlesztés mérföldkövei A svéd légierő az új többfeladatú vadászrepülőgéppel kapcsolatos követelménycsomagját nagyjából az 1970-es évtized végére állította össze. A svéd fegyveres erők főparancsnoka a légierő javaslatát 1980 februárjában hagyta jóvá, ezzel indultak meg a Viggen utódtípus hivatalos fejlesztési munkálatai, melynek első fontos mérföldköve az volt, hogy négy svéd nagyvállalat, a SAAB Scania, a Volvo Flygmotor, az Ericsson és az FFV 1980 szeptemberében létrehozta a JAS Ipari Egyesülést (JAS IG) az új harci repülőgép kifejlesztésére és gyártására. Az előtervek alapján nagyjából 1992 első negyedévére vált világossá, hogy milyen lesz a JAS 39 Gripen. Ekkor - mint ahogy ez egy parlamentáris demokráciájú jogállamban megszokott - a fejlesztési koncepciót, a típus sajátosságait és a gyártás - a rendszeresítés, a beszerzés ütemtervét parlamenti jóváhagyásra terjesztették elő. Csakis ennek elnyerését követően, 1982. június végén kötötte meg az FMV, a svéd fegyveres erők beszerzési hivatala a JAS IG-vel a szerződést a Gripen kifejlesztéséről 5 példány prototípus és a 30 példányból álló első széria legyártására. Ezenkívül előszerződés is született további 110 gép gyártására. 1984 decemberében megkezdődtek a sárkányszerkezet, a fedélzeti hidraulika és a kormányrendszer földi próbái, s nem sokkal később ezt követték a Volvo RM 12 hajtómű fékpadi kísérletei. 1987 februárjában megkezdődött a Gripen pilótafülke néhány berendezésének, egyebek között a tükörüveg-kijelzőnek (head up display) a kipróbálása repülés közben, egy átalakított Viggen-fedélzeten. Majd 1987 áprilisában megkezdődtek az első Gripen prototípus gurulási kísérletei. Ugyanez év szeptemberében a módosított Viggenen megkezdődött a Gripen fedélzeti lokátorának repülés közbeni üzemeltetése. 1988 decemberéig kellett várni az első prototípus felszállására, azonban a típus berepülését 1989 februárjában, a hatodik felszállás után meg kellett szakítani, mert leszállás közben a joystickes kormányzás hibája miatt a gép balesetet szenvedett. A pilóta kisebb sérüléssel úszta meg ezt a kellemetlen eseményt. Egy és egy negyed év múlva, 1990 májusában, a második prototípus felszállásával folytatódott a berepülési program, majd csakhamar, az év decemberében már a negyedik prototípus - a fedélzeti avionikai berendezések teljes készletével is megkezdte a berepülési programot. 1991-ben a berepülés üteme felgyorsult, márciusban még A második Gripen prototípus a törővégeken lévő légiharc-rakétákkal, a félszárnyak alatti nem irányított rakétákat tartalmazó tárakkal felszerelve. A törzs alá póttartályt függesztettek. TOP GUN 11