Top Gun, 1996 (7. évfolyam, 1-13. szám)
1996 / 1. szám
- Mikor, hogyan kezdtél érdeklődni a repüléstörténet iránt? - Régi történet. Valamikor az ősködben, talán harminc esztendeje a Gépipari Tudományos Egyesület előadás-sorozatánál, amit Winkler Laci bátyám tartott, és ahová szinte talicskán tolta el legendás hírű fényképalbumait. Akkor láttam először a gyűjteményét, és - mivel akkor még aktív repülőgépmakett-építő voltam - csak ültem és csodálkoztam. A saját gyűjteményemet a kényszer szülte. Dehogy jutott volna eszembe saját adatbázist, fotóarchívumot alapítani, ha akkor hozzájuthatok egy mostani füzethez. Az is bosszantott, hogy az éppen engem érdeklő fényképeket csak akkor láthatom, ha különféle módon kijátszom a könyvtárak tiltásait, és az „olvasóban” átlátszó papírra másolom a régi illusztrációkat. Kezdetben ugyanis nemhogy fényképezőgépem, még pauszpapírom sem volt. Másológép csak a fantáziánkban létezett, nemcsak itthon, de talán még a fejlett országokban sem volt. Azután Kovács Feri barátomtól megkaptam az első reproállványt (valahol a régi pincénkben maradt) a rengeteg szakmai tanács mellé. Régi újságokat másoltam - ma is megvannak a sárgult jegyzetek-, életlen, raszteres fényképeket, csak azért, mert el kellett indulnom valahogy. Nem volt könnyű, megoldhatatlan feladatnak tűnt olyan nagyok mögé felsorakozni mint ők, vagy Kovács Lajos, Nagyváradi Sándor. Megpróbáltam. Közben magam is repülőgépeken dolgoztam, repültem. Az elsők között voltam, akik Magyarországon An-2-essel mezőgazdasági munkát végeztek, s az elsők között voltam, akik beindították a Z-37 „Cmelák”, majd a Ka-26-os nagyjavítást, akik MD 500, később As-350 „Ecureuil” típustanfolyamot végeztek. A ballonszakszám megszerzésénél én még a nagyokkal - Gulyás, Balikó, Kastély, Jávor - repülhettem. Először repültem túl - mint magyar ballonos - az 1904-es éjszakai gázballonrekordot. Elsőként repültem itthon egyszemélyes ballonnal, és állítottam fel magyar magassági alaprekordot ebben a kategóriában a szekszárdi dombok felett. Ma már mindez repüléstörténet. Ami az írást illeti, elsőként „mertem" beszélni a magyar repülők utolsó háborús hónapjairól, az utolsó csatákról a Mezőgazdasági Repülés lapjain. (Ne ezt furcsállják, a világot, amiben ez megtörtént. Az első makettklub, a REBEKA elődje is a Repülőgépes Szolgálat támogatásával létesült. Részt vettem az Aero História megindításában, majd a Magyar Repüléstörténeti Társaság megalakításában. Ez volt a kezdet, és itt tart ma a dolog. - Miért pont a Squadron/Signal a „kedvez A Squadron/Signal színes borítójú füzeteit nem kell különösebben bemutatnunk a repülőgép-, páncélos- és hajótípusok iránt érdeklődőknek. Az egykori Profile, majd az Aircam sorozatok utódjaként több mint egy évtizede egyre növekvő választékban kísérli meg kielégíteni az olvasók, gyűjtők és makettépítők igényeit. Sem a korábbi, sem a Squadron eddigi kiadványai nem bővelkedtek különösebben magyar vonatkozású képekben, adatokban. Tavaly azonban megtört a jég. Gyors egymásutánban jelent meg a Focker Wulf FW 189, majd a Messerschmitt Me 210/410, az idei karácsonyi sláger pedig a Hungarian Air Force lett. A belső borítón a szerző neve sokak számára ismerős. Punka Györgyöt legendás magánarchívuma roskadásig pakolt polcai között kerestük fel. /MM 4 TOP GUN