Tornaügy, 1887-1888 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1887-09-15 / 1. szám

„A Magyarországi Tornaegyesületek szövetsége.“ A megszűnt tornaegyletekre vonatkozólag Kalocsá­ról,­Szeniczről és Zsombolyáról mindeddig nem kaptunk értesítést. Hírt veszünk ellenben az Abonyban, Déván, Pápán, Sümegben, Szegszárdon, Zomborban megszűnt egyletekről, melyeknek működéséről eddig tudomásunk nem volt. Ezek közül Abonyban 1879-ben Havas Gyula elnök­lete alatt alakult meg a rövid életű tornaegylet, mely­nek tornatanítója Schlosser László volt. Ezen egyesü­let beszünte annál inkább sajnálandó, mert a közel 12000 lakossal biró városban az iskolák egyike sem tornázik. Az egyesület működése bizonyára orvosolan­­dotta volna ezen bajt. Déván az annak idején halva született »vívó- és tornaclub« följ­áró szelleme eddig egy, évente két-három havi működésre összeverődő társaságot hozott mozgás­ba ; az elmúlt tél folyamán Tóth Ferencz főreáliskolai és képezdei tornatanító ezt a torna- és vivő­társaságot maradandó szervezettel óhajtotta ellátni, de a népes közgyűlés a jelentkezők nagy számát befogadható helyi­ség hiányában egyelőre várakozó állásba helyezkedett. A 80000 frt. költségvetéssel már épülő reáliskola ter­véből a téli tornaterem ez évre (?) kimaradt. A megye befolyásos férfiai most a tornaterem költségének az 1888-iki költségvetésbe leendő fölvételén dolgoznak. Óhajtjuk, hogy az egyesületi szervezkedésre készen álló város érdekében törekvésük a kivánt sikerre vezessen. Sümegben 1868-tól 4—5 éven át Lisztner­­ József jelenleg kanizsai tanitó vezetése alatt működött a tornaegyesület, melynek egyes tagjai magánkörben most is működnek még.­ ­ Szegszárdon a régebben Hoda Vilmos országgyűlési képviselő elnöksége alatt alakult »torna club« szintén csak rövid életet élt. A polgári iskola itt 210­0 méter nagyságú tornatermet bocsáthatna most a tornaegye­sület használatára, de a testgyakorlási kedv hat kerék­párú kirándulásaiban culminál ez idő szerint. Pápán 15—20 év előtt Magvassy Pál vezetése alatt működött a tornaegylet, míg vezetője onnan el nem költözött. Kezdő egyesületnek a gymnasium 72 Q m. térfogatú tornaterme egyelőre eléggé alkalmas gyakorló helyül kínálkoznék, még az ottani tanintézetek állam­­segél­lyel s közös erővel czélszerű tornacsarnokot nyerendőnek. Zomborban szintén csak egészen rövid ideig élt az 1863-ban megalakult »tornaegylet« valamint az 1873-b­an alakult »Sport­egylet« is. Most újabban az ominosus »Sportegylet« név egyesítette ismét szervezett testü­letté a testgyakorlásra kész elemet, Schlagetter Gyula megyei főügyész elnöklete alatt. Az új egyesület alap­szabályai most vannak megerősítés alatt; tagjai egye­lőre csak vívásban gyakorják erejüket, de már legkö­zelebb egészen helyesen — a rendszeres tornázásra fek­tetik majd a súlyt. Csekély népességű városokban az egyleti szervez­kedést rendszerint az akadályozza, hogy a többnyire tisztviselőkből álló értelmiség a létező különféle egye­sületek által erején fölül van máris megadóztatva. Ilyen körülmények között szenvedtek hajótöré­st Ora­­viczabányán Magnin Adorján tornatanító ismételt kísér­letei a tornaegylet megalakítása iránt; ezek vonták maguk után Csáktornyán is már két év előtt a szer­vezett tornaegyesület feloszlását. Itt Ziegler Kálmán Versenygyaloglás Debreczentől B.-Ujfaluig. A debreczeni tornaegylet a nyáron versenygyaloglást rendezett. A megelőző idomítást, rendesen a reggeli órákban, részint a nagyerdőn 1 kilométernyi körút többszöri bejá­rásával, részint a versenypályán 15 — 20 kim. megtevésével (előre és vissza Debreczenbe) eszközölték a pályázók az egyl. orvos (dr. Kenézy Gyula) és e­ titkár (Veres Bálint) felügyelete alatt. Készen voltak a versenyre: Csiba Sándor, Sólyom Antal, Szabó Imre, Técsy József, Jónás Emil, Csánky Benjámin előtornász, Kiss Illyés, Osváth Kálmán és György, Szőr Antal, és Schreiter Dániel. Verseny­bírák voltak: Simonffy István elnökhelyettes, Holvay Gyula, K. Tóth Sándor, Jeney Miklós, Szűcs Kál­mán, Veres titkár, felügyelő orvos dr. Kenézy; a többiek gátolva voltak a menetben. A versenyt megelőző nap reggelén megeredtek az ég csatornái s hullott alá a szomjas földre a termékenyítő áldás. A gazda örömtől duzzadó kebellel adott hálát Isten­nek ; a tornász egy pár énye (ejnye) megereszté­se után komoly arczczal vizsgálta, hogy ugyan merről szakad már fel a felleg, hol rá mosolyogna a szép tiszta időnek ég­­szinkék palást öltözött angyala. S­im aggodalmuk után elérte a mű­ várt. Délfelé, a mikor aztán­­ a nagytemplom mellett olykor-olykor orkánná izmosodott szél is megállott, derült s majd kitisztult. Most már a tornász keble dagadt az örömtől. Gyönyörű tiszta csendes idő volt; jobbat még kívánni sem lehetett volna. Lefeküdtünk hogy felkeljünk. De hajnalban a mi örömünk keserűséggé változott. Elbo­rulva az egész láthatár, csak egy tenyérnyi kék folt sincs az égen. Mit tegyünk? Induljunk vagy elhalasszuk, illetve elhagyjuk ez évről a versenyt? A versenyzőknek, a ver­senyt felügyelő orvos ajánlatára, az igazgató választmány határozata folytán, az egylet költségére egy-egy szelet gyenge hideg bornyú hús s egy pohárka gyenge tiszta bor adatott. A pályázók nem állhatva ellent a trombitás biztató trombitálásának, reggeli­­­ 15 órára mindannyian megjelentek. Hogy miért említettem előbb a bornyú szele­tet és a pohár bort ? A­mint beélvezte mindenki a maga porézióját, az egyleti titkár, az orvos beleegyezésével föltette a kérdést: hajlandók-e az alkalmatlan idő daczára is elin­dulni h­a ettünk, u­tunk megyünk csak azért is ! Az igaz, hogy e nyilatkozat tételekor és az indulás alkalmával még -----------C­-O TA. C­ A..

Next