Történelemtanítás, 1966 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1966 / 1. szám
jelentések, Horthy kormányzó, a hercegprímás és különböző miniszterek titkos feljegyzései, a magyar és a német külügyminisztérium iratai, minisztertanácsi jegyzőkönyvek, a nácik bizalmas jelentései, parlamenti naplók, ma is élő politikusok visszaemlékezései, korabeli újságok nyomán elevenednek meg előttünk a második világháború legfontosabb magyarországi eseményei. A szerző kitűnő érzékkel válogatta ki bőséges idézetanyagát, melyek hatásosan támasztják alá fejtegetéseit. Joggal vetődik fel persze az olvasóban a kérdés: a második világháború történetének már elég jelentős magyar irodalmához képest mennyiben hoz újat „A budai Vártól a gyepűig”? Vajon csupán a már ismert tényeket tárja-e fel új formában, vagy nyújt-e ezekhez képest újabb, eddig nem ismert anyagot? Mikor e problémára válaszolni kívánunk, természetesen abból kell kiindulnunk, hogy Karsai művében szükségszerűen szerepel sok, az olvasók által már — más munkák alapján — köztudomású tény. (Vonatkozik ez a hatalmon levők politikájára és az ellenállási mozgalom tevékenységére egyaránt.) Ugyanakkor azonban — éppen azért, mert oly hatalmas forrásanyagot dolgozott fel — számos új tényt ismertet meg a széles olvasórétegekkel. Igen értékesek például a magyar ellenállási mozgalom történetéhez fűzött olyan kiegészítések, melyek eddig kevésbé ismertek voltak. Ilyenek Bajcsy-Zsilinszky Endre memorandumai és a magyar hadifogoly tisztek 1943. évi náciellenes kiáltványa. Ugyancsak sok új részletet nyújt a könyv az uralkodó osztály soraiban mutatkozó ellentétekről. Ezek közül kiemelkedő a kormányzóutódlással kapcsolatos komédia ismertetése, valamint a magyar fasiszták belső torzsalkodásainak bemutatása uralmuk utolsó hónapjaiban. Érdekes és egyúttal leleplező anyagot tár fel Karsai Veesenmayer bizalmas jelentéseiből. Karsai könyvének — amellett, hogy számos új anyaggal ismerteti meg az olvasót — nagy értéke a rendszeres, logikus felépítés és az olvasmányos stílus, amely könnyed és lebilincselő, de ugyanakkor színvonalas, és mentes a demagóg túlzásoktól. Ennek a népszerű tudományos műnek nagy a jelentősége éppen a történelem tanára számára. A középiskola negyedik osztályába, mikor jó néhány órán keresztül tárgyaljuk hazánk 1941—45 közötti eseményeit, szemléltetésre jól használhatjuk Karsai e könyvét. Amikor a magyar ellenállási mozgalmat tanítjuk, érdemes a műből Bajcsy-Zsilinszky iratait, a földmunkások Dobi István által jelzett szervezkedését, a hadifogoly tisztek kiáltványát, a Gömbös-szobor felrobbantását és a Salgótarján környéki partizánok harcát ismertetni. Ugyancsak sikeresen idézhet a tanár Veesenmayer titkos jelentéséből, melyből csak úgy árad a lenézés, az igazságtalan lebecsülés a magyar nép iránt. Diákjainkban ez a felháborodás, a jogos gyűlölet érzületét fogja kiváltani. A magyarországi nyilasok jellemzésére szintén érdemes idézni a német bizalmas megállapításokat; ennek alapján tudjuk leginkább szemléltetni, milyen tehetségtelen, hitvány, áruló figurák voltak ők, kiket még gazdáik is megvetettek. A könyvben közölt fényképek is jól használhatók szemléltetésre. A „vaskereszt — fakereszt” szembeállítású képek különösen hatásosak. Szinte önmaga helyett beszél a „Szálasi és vezérkara” c. fénykép is. A mű végén részletes időrendi táblázat található. (Ez néha olyan hazai vonatkozású eseményt is megemlít, melyről a könyv szövegében nem is esik szó.) Ugyancsak értékes adatokat szolgáltat a végén levő névmutató. Az egyes személyek rövid jellemzése során a szerző itt nem törekedett teljességre, hanem — helyesen — a második világháború alatti tevékenykedést emelte ki. Történelemtanárok részére feltétlenül szükséges és hasznos mű ez, mely egyúttal a tanulóifjúság érdeklődésére is számíthat. Merényi László D. Hamsik—J. Prazák: Merénylet Heydrich ellen Kossuth, 1965. Egy orosz szerző (L. A. Bezimenszkij) M. Bormannról, egy német professzor (F. K. Kaul) Eichmannról írott könyve után a német fasizmus prominens vezetői közül Heydrichről jelent meg magyar nyelven egy népszerű munka két cseh szerző, D. Hamnik és J. Prazák tollából Mindhárom műben közös az a törekvés, hogy a szó jó értelmezésében népszerűen, könnyen olvashatóan mutassa be egy-egy vezető náci életén, a köré csoportosuló események közepette a náci rendszer valóságának egy lényeges darabját. A „történet” az események, a cselekmények és nagyrészt a szereplőik mindhárom könyvben mások, mégis, hatását tekintve, szinte mindegy, hogy melyiket olvassuk.