Történelemtanítás, 1966 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1966 / 1. szám

jelentések, Horthy kormányzó, a herceg­­prímás és különböző miniszterek titkos feljegyzései, a magyar és a német kül­ügyminisztérium iratai, minisztertanácsi jegyzőkönyvek, a nácik bizalmas jelen­tései, parlamenti naplók, ma is élő po­litikusok visszaemlékezései, korabeli új­ságok nyomán elevenednek meg előttünk a második világháború legfontosabb ma­gyarországi eseményei. A szerző kitűnő érzékkel válogatta ki bőséges idézetanya­gát, melyek hatásosan támasztják alá fej­tegetéseit. Joggal vetődik fel persze az olvasóban a kérdés: a második világháború törté­netének már elég jelentős magyar irodal­mához képest mennyiben hoz újat „A budai Vártól a gyepűig”? Vajon csupán a már ismert tényeket tárja-e fel új for­mában, vagy nyújt-e ezekhez képest újabb, eddig nem ismert anyagot? Mikor e problémára válaszolni kívánunk, termé­szetesen abból kell kiindulnunk, hogy Karsai művében szükségszerűen szerepel sok, az olvasók által már — más mun­kák alapján — köztudomású tény. (Vo­natkozik ez a hatalmon levők politiká­jára és az ellenállási mozgalom tevékeny­ségére egyaránt.) Ugyanakkor azonban — éppen azért, mert oly hatalmas forrás­anyagot dolgozott fel — számos új tényt ismertet meg a széles olvasórétegekkel. Igen értékesek például a magyar ellen­állási mozgalom történetéhez fűzött olyan kiegészítések, melyek eddig kevésbé is­mertek voltak. Ilyenek Bajcsy-Zsilinszky Endre memorandumai és a magyar hadi­fogoly tisztek 1943. évi náciellenes kiált­ványa. Ugyancsak sok új részletet nyújt a könyv az uralkodó osztály soraiban mu­tatkozó ellentétekről. Ezek közül kiemel­kedő a kormányzóutódlással kapcsolatos komédia ismertetése, valamint a magyar fasiszták belső torzsalkodásainak bemu­tatása uralmuk utolsó hónapjaiban. Ér­dekes és egyúttal leleplező anyagot tár fel Karsai Veesenmayer bizalmas jelentései­ből. Karsai könyvének — amellett, hogy számos új anyaggal ismerteti meg az ol­vasót — nagy értéke a rendszeres, logikus felépítés és az olvasmányos stílus, amely könnyed és lebilincselő, de ugyanakkor színvonalas, és mentes a demagóg túlzá­soktól. Ennek a népszerű tudományos műnek nagy a jelentősége éppen a történelem tanára számára. A középiskola negyedik osztályába, mikor jó néhány órán ke­resztül tárgyaljuk hazánk 1941—45 kö­zötti eseményeit, szemléltetésre jól hasz­nálhatjuk Karsai e könyvét. Amikor a magyar ellenállási mozgalmat tanítjuk, érdemes a műből Bajcsy-Zsilinszky ira­tait, a földmunkások Dobi István által jelzett szervezkedését, a hadifogoly tisz­tek kiáltványát, a Gömbös-szobor felrob­bantását és a Salgótarján környéki par­tizánok harcát ismertetni. Ugyancsak si­keresen idézhet a tanár Veesenmayer titkos jelentéséből, melyből csak úgy árad a lenézés, az igazságtalan lebecsülés a magyar nép iránt. Diákjainkban ez a felháborodás, a jogos gyűlölet érzületét fogja kiváltani. A magyarországi nyila­sok jellemzésére szintén érdemes idézni a német bizalmas megállapításokat; en­nek alapján tudjuk leginkább szemlél­tetni, milyen tehetségtelen, hitvány, áruló figurák voltak ők, kiket még gazdáik is megvetettek. A könyvben közölt fényké­pek is jól használhatók szemléltetésre. A „vaskereszt — fakereszt” szembeállí­tású képek különösen hatásosak. Szinte önmaga helyett beszél a „Szálasi és ve­zérkara” c. fénykép is. A mű végén részletes időrendi táblázat található. (Ez néha olyan hazai vonatko­zású eseményt is megemlít, melyről a könyv szövegében nem is esik szó.) Ugyancsak értékes adatokat szolgáltat a végén levő névmutató. Az egyes szemé­lyek rövid jellemzése során a szerző itt nem törekedett teljes­ségre, hanem — he­lyesen — a második világháború alatti tevékenykedést emelte ki. Történelemtanárok részére feltétlenül szükséges és hasznos mű ez, mely egyút­tal a tanulóifjúság érdeklődésére is szá­míthat. Merényi László D. Hamsik—J. Prazák: Merénylet Heyd­­rich ellen Kossuth, 1965. Egy orosz szerző (L. A. Bezimenszki­j) M. Bormannról, egy német professzor (F. K. Kaul) Eichmannról írott könyve után a német fasizmus prominens vezetői közül Heydrichről jelent meg magyar nyelven egy népszerű munka két cseh szerző, D. Hamnik és J. Prazák tollából Mindhárom műben közös az a törekvés, hogy a szó jó értelmezésében népszerűen, könnyen olvashatóan mutassa be egy-egy vezető náci életén, a köré csoportosuló események közepette a náci rendszer valóságának egy lényeges darabját. A „történet” az események, a cselekmények és nagyrészt a szereplőik mindhárom könyvben mások, mégis, hatását tekintve, szinte mindegy, hogy melyiket olvassuk.

Next