Történelemtanítás, 1987 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1987 / 2. szám
érdemel a közigazgatási hatóság munkája is. Ezt a kérdéskört vizsgálja Somlyai Magda: Az elsőként felszabadított megyék közigazgatásának sajátosságairól című munkájában. Szabó Bálint „Az MDP politikájának motivációi két kongresszus tükrében 1948. 195Г — részlet az ötvenes évekről” szóló nagyobb értekezésből. Arról a stratégiáról és taktikáról szól, amelyet a párt vezetői helyesen, illetve helytelenül alkalmaztak a szocializmus alapjai lerakásának időszakában. Orbán Sándor „A fejlődés újabb szakaszának megalapozása, a mezőgazdaság szocialista átszervezése” című tanulmánya részét képezi az új kétkötetes „Magyarország történeté”-nek. Berényi Gyula az ötvenes éveket a lakáshelyzet és a lakáspolitika történelmi és szociológiai elemzésével mutatja be és feleletet keres arra a kérdésre, hogy mit jelentett a dogmatikus alapállású modernizáció. A harmadik világ egy-egy kérdéskörét dolgozza fel. J. Nagy László és Anderte Ádám tanulmánya. J. Nagy László a XIX. századi tunéziai modernizációs kísérletet mutatja be, amelyet a francia gyarmatosítás tört derékba. A tunéziai probléma kevéssé ismert az arab világról készült eddigi feldolgozásokban. Anderle Adam a nemzetfogalom tartalmát és változásait követi nyomon Latin-Amerikában, utalva olyan tudati tényezőkre, mint az etnikai és a faji, amelyek kiemelkedő szerepet játszottak a latin-amerikai nemzetfogalomban. A tanulmánykötet Mérei Gyula munkáit tartalmazó bibliográfia zárja, amelyet Lipták Dorottya állított össze. A kötetet a József Attila Tudományegyetem Új és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszéke igen reprezentatív kiadásban készítette el. Sajnos a példányszám igen kevés — 500 példány — pedig a történelemtanárok igen szívesen forgatnák. Rigó Józsefné Barta Gábor: Nándorfehérvár 1456. (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1985.) A nándorfehérvári diadal emléke mindig is fényes csillagként ragyogott történelmünk egén. S mert a győzelem valóban sorsdöntő jelentőségű volt, nem csoda, hogy hamarosan legendák szövődtek körülötte (századunkig tartotta magát például az a nézet, mely szerint a pápa e győzelem emlékére rendelte el a déli harangozást), s a siker részeseit is különleges dicsfényövezte. Így történhetett, hogy köztudatunkban Hunyadi János és Giovanni da Capistrano utolérhetetlen, emberfeletti héroszokká lettek (Capistranót az egyház szentté is avatta), s a személyük köré font misztikus ködöt csak nagyon nehezen sikerült áttörni. Azért is örülök Barta Gábor könyvének, mert úgy érzem, ő végre emberközelbe hozza Nándorfehérvár hőseit, s könyve alapján ezentúl nemcsak a gáncsnélküli, feddhetetlen jellemű lovagot látjuk Hunyadiban, s Capistrano sem a szentéletű csodatévő lesz csupán, hanem a gondokkal (és 71 évével) küszködő inkvizítor, és a buktatók ellenére fényes karriert befutó földbirtokos lép elénk a történelemből, akiknek erényeik mellett bőven vannak hibáik és hibás döntéseik is. Azért izgalmas és érdekes könyv tehát Barta Gáboré, mert azon túl, hogy megismertet a csata részleteivel, s bemutatja a küzdő feleket (a török és magyar tábort egyaránt), két színes jellemrajzzal is gazdagít: két nagy dolgokra hivatott ember találkozását mutatja be korabeli dokumentumokra támaszkodva, misztikus túlzások és szélsőségek nélkül. Capistranóról megtudhatjuk, hogy mint pápai főinkvizitor, gyakran kényszerült élni az inkvizíció legborzalmasabb eszközével, az égetéssel. 1426-ban például „36 eretnek falut töröltet el a föld színéről, a főbb ellenszegülőket máglyán égetteti meg”. 1451-ben Csehországban tevékenykedik, feladata a husziták megtérítése, s működésének hatására aztán Boroszlóban tömeges zsidóüldözés is kezdődik. „Kínvallatás, máglya, vagyonelkobzás, száműzetés várt az áldozatokra . . .”