Történelemtanítás, 1988 (33. évfolyam, 2-6. szám)
1988 / 2. szám
Módszertan Király Károly Tantervek — házilag Néhány iskolában a tantárgyi munkaközösségek közreműködésével az 1986— 87-es tanévben — házilag — új tantervek készültek. Ez a kezdeményezés a közismereti tantárgyakat érintette és a szakközép- és szakmunkásképző iskolákból indult ki, ezzel is jelezve, hogy ezekben az iskolákban a legnagyobb a feszültség a tananyag és a rendelkezésre álló óraszámok között. Mint ismeretes, az új oktatási törvény megnövelte az iskolák, az iskolavezetés önállóságát, ezzel ösztönzést és lehetőséget adott helyi kezdeményezésekre, új alternatíváit kialakítására, kísérletezésre. A házilag készült tantervek elsősorban és főként szakmatörténeti kiegészítésekkel gazdagították a tananyagot. Így pl. a Belkereskedelmi Minisztérium irányításával az élelmiszer-kereskedelmi (csemegés), a kereskedelmi és vendéglátóipari iskolák részére készült tantervek a kereskedelem és a gasztronómia történetét integrálják a tantervbe, a tananyagba. Egyik budapesti autószerelő iskolánk a közlekedés történetét kísérli meg beépíteni a tananyagba. Egy vasipari iskola egyszerűen csak megunta a jelenleg zsúfolt és vázlatos tananyagot, a szakközépiskola tananyagát akarja tanítani, szakmunkásképző iskolai óraszámban. Ezek a kezdeményezések tükrözik azokat a gondokat és induló pezsgést, amelyek a szakmunkásképző iskolai történelemtanítást országosan jellemzik. Mindenekelőtt a tananyag és a tanítás feltételei közötti ellentmondást az emberiség történetét tárgyaló nagy ívű tananyag és az alacsony óraszám közötti feszültséget, amelynek következménye a szükségképpen vázlatos tananyag és gyakran a vázlatos tanítás is. A változtatás igénye ezért természetes. Megvalósítása azonban csak úgy lehetséges, hogy egyúttal a tananyag mennyisége is csökkenjen, a zsúfoltság, a feszültség oldódjon. Ezen az új házi tantervekben nem, vagy alig próbáltak meg változtatni. A tantárgy fejlesztéséért felelős „opisok” egyetértenek abban, hogy a szakmunkásképző iskola számára új tantárgyi koncepció kialakítása szükséges. Bebizonyosodott, hogy az 50-es években kialakult óratervi arányok megváltoztatására, a közismereti tantárgyak óráinak növelésére nincs lehetőség. Napjaink gazdaságcentrikus, technikai szemlélete nem kedvez a humán tárgyaknak. Ezért a tantárgy nevelő-oktató hatékonyságának növelését más megközelítéssel kell keresnünk. Szakítanunk kell ebben az iskolatípusban az eddigi hagyományos tananyag-kiválasztással. A tanulók érdeklődéséhez, képességeihez jobban igazodó, de a társadalmi igényeknek is megfelelő tantervi koncepciót kell kialakítani. Jobbnak látszik egy olyan tananyagkiválasztás, amely nem öleli fel a teljes történeti fejlődést, és az eddiginél nagyobb hangsúlyt ad a nemzeti történelem tanításának. Ezzel az elképzeléssel párhuzamosan folyamatban van