Történelmi szemle, 1963 (6. évfolyam)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szücs Jenő: Nándorfehérvár és a parasztság
14 SZŰCS JENŐ: NÁNDORFEHÉRVÁR ÉS A PARASZTSÁG kis keresztény — a török és eretnek veszélyt fogalmilag összekapcsoló — törökellenesség fogalmai közt mozgott. A parasztság ennek hatása alatt állt nap mint nap. 5. A nándorfehérvári győzelem előzményeit és körülményeit megvilágító források elemzése, a keresztestoborzás és gyülekezés kronológiájának részletesrekonstruálása egyértelműen arra mutat, hogy 1456 nyarán nem mozdult meg a nép országosan, holott a keresztet országosan hirdette meg Kapisztrán 1456 február közepén. A keresztes paraszthad túlnyomó többsége július 4. és 14. közt,, néhány nap alatt gyűlt egybe a vár már megkezdett ostromának hírére, éspedig a közeli délvidéki megyékből (feltehetően főleg Baranya, Bács, Bodrog, Csanád megyéből), ahol Kapisztrán és az obszerváns keresztesek előzetesen prédikáltak és megjelölték a jelentkezőket a kereszt jelével. A keresztes sereg túlnyomórészt magyarokból állt, akik azonban nem azért siettek a szorongatott várhoz, mert magyarok voltak, hanem mert mint katolikusokat szervezték meg őket; ez volt az oka, hogy a vár közvetlen környékének nem magyar parasztjai viszonylag kevesen vettek részt a védelemben; az obszervánsok a „szakadár" szerbeket és románokat nem toborozták a keresztes seregbe. Ennek megfelelően alakult asereg egész összetétele; az egyes csapatok plébánosok vagy ferences barátok vezetésével gyülekeztek, s a koldulórendek szentjeit ábrázoló zászlók alatt mentek harcba, a „Jézus" csatakiáltással. Magyarországot és egész Európát e 20—40 000" felkelt délvidéki paraszt mentette meg 1456-ban, nemcsak tömegeivel, hanem — amint a források ezt egybehangzóan vallják — a védelem fordulópontjain tanúsított különös bátorságukkal, harci kedvükkel és merészségükkel. 6. Az elmondottak együttesen azt támasztják alá, hogy a közvetlenül veszélyeztetett s a töröktől már nemegyszer sanyargatott vidékek parasztságát az a nyilvánvaló elemi vágy mozgatta meg 1456-ban, hogy asszonyát, házát,, jószágát biztonságban tudja, legalább azzal rendelkezzék békességgel, amit a földesúr nem vesz el tőle. Ideológiai mozgatóerőként egyedül a vallás, a vallásos színezetű törökgyűlölet játszott szerepet. A hazaszeretet aktivizáló eszméi nem játszottak — nem játszhattak — szerepet még a XV. század derekán, mert ez a fogalomkör e kor parasztságának tudatvilágában nem volt jelen, feltételezése anakronizmus; éppen ez világítja meg, miért nem lehetett szó országos népfelkelésről Nándorfehérvár kapcsán. Az ország megvédésének szándékát — ha ideológiai mozgatóerőkről szólunk — éppúgy kizárólag vallási eredetű és színezetű gondolati motívumok táplálták, ahogy a kor parasztsága sajátos antifeudális osztálycéljait is csak a vallástól kölcsönzött gondolatok átformálásával ill. eretnek vallási tételek alkalmazásával tudta kifejezni, s antifeudális küzdelmeit is ezek jegyében vívta.