Történelmi szemle, 1971 (14. évfolyam)
TANULMÁNYOK - Gergely András: Települések, lakások és lakóik a századforduló Magyarországán
408 GERGELY ANDRÁS A népesség gyarapodása a külterületi népesség arányában Megfigyelhető, hogy a stagnáló járásoknak alacsony a külterületi hányadosa: 28-ból 24-nek 20%-on aluli a külterületi népessége. Ezzel szemben az igazán dinamikus, duplázódó 22 járás közül csak ötöt találunk ebben a kategóriában. Hasonló a helyzet a városokban is. A dinamikus, ebben a négy évtizedben 60% feletti gyarapodású városok (egy kivétellel) a 20%-on felüli külterületi népességűek közül kerülnek ki. A statisztika külterület-fogalma mögött két, lényeges vonásokban különböző településtípus rejlik: a tanya és a puszta. Mindarra a dinamikára, amelyet a statisztikák az egész külterületre vonatkozóan kimutatnak, elsősorban a magyar tanyarendszer fejlődésében találhatunk feleletet. 1. A tanya A tanya olyan magányos településtípus, ahol csak egy családtag vagy egy család — s esetenként szolgáló, cseléd — él. A lakóhely és munkahely közvetlen, szerves egységet alkot. A lakóhely nemcsak a gazdaság centruma, hanem a művelt földterületnek is középpontjában van. Funkcionális alapja: a kizárólag egyéni földhasználaton alapuló, mind intenzívebbé váló gazdálkodás az év nagy részében vagy egészében a munkaerő állandó jelenlétét igényli. A külterületi népesség — végeredményben a tanyák népessége — a belterülethez viszonyítva — 1864—1910 között többnyire már csak 2—3%-kal gyarapodik az utóbbihoz viszonyítva. A tanyásodás folyamata tehát a városok többségénél már 1864-ben lezárult. Kiugró azonban Kecskemét és Kiskunfélegyháza 12%-os külterületi részarára gyarapodása, s ebbe a típusba sorolhatjuk Szegedet is, amelynek külterületi népessége negyven év alatt 26 ezerről 40 ezerre növekszik. A tipikusnak tekinthető Kecskeméten 1890—1930 között a belterületi népesség 19,2%kal, a külterületi népesség 117,9%-kal, az össznépesség pedig 59,9%-kal gyarapodott. Tehát a népességfelesleg, amely más városoknál az el- és kivándorlásban vezetődött le, Kecskeméten s a hasonló fejlődési vidékeken a tanyásodás újabb — harmadik — hullámát indította el. E demográfiai mozgás mögött a magyarság — a Tisza-szabályozás melletti — második legnagyobb tájformáló vállalkozása rejlik: a futóhomok meghódítása. A futóhomok a talaj tavaszi vízbőségére alapozva, szőlővel és gyümölccsel megköthető. Ezt az óriási lehetőséget váltotta valóra óriási munkával a futóhomok népe. A tanyásodás egymást követő hullámai egyre intenzívebb gazdálkodási formák realizálását tették lehetővé. Az állattartásra (1), majd a legelők feltörése nyomán a gabonatermesztésre (2) berendezkedő tanyai gazdálkodás következő (3) hulláma már külsődleges megjelenésében sem tekinthető extenzív formának. 1869—1930. évi népgyarapodási A járások száma, ahol a külterületen élő népesség aránya 1930-ban arányszám (%) 0—10 10—20 20—30 30—40 % 0—20 20—40 40—00 60—100 100— 8 11 11 2 2 16 13 12 11 3 4 12 10 4 4 1 1 7 9 2 2 4