Történelmi szemle, 1972 (15. évfolyam)
3-4. szám - TANULMÁNYOK - Vajda Mihály: A kispolgár adekvát osztályszervezete (Fasiszta diktatúra: a hatalomra jutott fasiszta mozgalom.)
476. VAJDA MIHÁLY A fasiszta ideológia nem érinti a fennálló társadalom alapjait és kereteit, amennyiben nem tagadja a magántulajdon elvét. Ugyanakkor megragadhatjja azokat a széles tömegeket, amelyek a fennálló rendszerben vagy fenyegetettnek érzik egzisztenciájuk épp így létét, vagy kiszorultak a társadalom perifériájára, tehát az adott rendszeren belül aktuálisan vagy perspektivikusan semmiféle reális létalappal nem rendelkeznek. A kiszorultak számára természetesen a valóságos forradalom, a szocialista átalakulás is olyan perspektíva lenne, amely által semmit sem veszíthetnek. De nem is beszélve arról, hogy a forradalmi perspektíva ekkorra már megszűnt közvetlen realitás lenni, ezek a rétegek éppen mert kiszorultak, „deklasszálódtak", nem rendelkeztek a proletár-osztálytudat nélkülözhetetlen pszichológiai bázisát alkotó kollektivitás- és szolidaritás-tudattal, amelyre a proletariátus évtizedes kollektív harcai során tett szert. Nem a fennálló forradalmi átalakítására, hanem „tradicionális helyük" visszaszerzésére törekedtek. Nem véletlen, hogy a „régi" munkanélküliek, azok, akik hosszú időn át gyári munkások voltak, a kommunisták tömegbázisát képezték (ezek ugyanis rendelkeztek a proletárszolidaritás tudatával, és minthogy az adott rendszeren belül nem voltak biztosítva a létfeltételeik, az adott megsemmisítésére törekedtek), az „új" munkanélküliek viszont, akik a kispolgári, elsősorban paraszti létből jutottak a proletársorba, s rendszerint mindjárt az utcára is, a fasizmus táborához csatlakoztak. Ez a réteg is (a proletariátus legalsóbb, „új", osztályöntudattal nem rendelkező rétege s a lumpenproletariátus) készséggel elfogadott tehát egy olyan ideológiát, amelyik a még egzisztenciáját el nem vesztett, de azt mind az előrenyomuló tőkekoncentrációtól, mind pedig a proletariátus szervezett gazdasági harcától fenyegetettnek érző rétegnek, — a hagyományos kispolgárságnak ugyanis — adekvát ideológiája volt.18 Ezeket a rétegeket a fasizmus nem csapta be. Mert egyrészről eleve szavatolta számukra a tulajdonhoz való jogukat, másrészről egy olyan perspektívát kínált, amelyik ezt a jogot realitássá is teheti, nevezetesen a nemzet mint „totalitás" érdekeinek más nemzetekkel és fajokkal szembeni közös érvényesítése útján. A fasiszta totalitás-elv • nyílt kiállás a nemzeti partikularitás mellett A fasizmus totalitás-elvének hazugságára természetesen nem érdemes sok szót vesztegetni. Hogy egy adott nemzet vagy faj más nemzetekkel vagy fajokkal szemben ugyancsak partikuláris, az tökéletesen nyilvánvaló. Sőt, nyilvánvaló az is, hogy egy ilyen partikularitás érdekeinek a képviselete már eleve a legbrutálisabb, legagresszívebb formában jelentkezik, mert — ha ez paradoxul hangzik is — nyíltan partikuláris, s ennélfogva alapvető — éppen a polgári fejlődés kitermelte — értékek nyílt tagadására épül. Minden polgári ideológia az emberi par- 18 A modern kapitalizmus fejlődésének, a tőkés felhalmozás tendenciáinak XX. századi kibontakozása — Marx elgondolásaival ellentétesen — nem vezetett a középrétegek megsemmisüléséhez. A mai amerikai társadalomban pl. a középrétegek aránya igen jelentős és növekedőben van. A hagyományos kispolgári (független kistermelői) lét feltételei azonban valóban megszűntek, ill. megszűnőben vannak. Minél később és minél kompromisszumosabb formában tört magának utat a kapitalizmus egy országban, annál nehezebb és több zökkenővel alakult át ezen ország „demográfiai struktúrája". E vonatkozásban is Amerika volt a legszerencsésebb helyzetben. Lévén, hogy lakosságának zöme az elmúlt száz évben vándorolt be Európából, demográfiai összetétele „természettől fogva" „ésszerű" volt, könnyen alkalmazkodott az ökonómiai átalakulás követelményeihez. (Ld. ehhez Gramsci: Filozófiai írások, Kossuth, 1970. 354.)