Történelmi szemle, 1982 (25. évfolyam)

1. szám - TANULMÁNYOK - Berend T. Iván: A világgazdasági válság (1929-1933) sajátos hatásai Közép- és Kelet-Európában

A VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG HATÁSAI KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPÁBAN* 45 Néhány hónappal a büszke elnöki deklaráció után ugyanis a túlhajtott spekuláció meg­bosszulta magát. Miért, miért nem, a fordulat 1929. október 24-én következett be. A nyitáskor még minden teljesen rendben ment a New York-i tőzsdén. A hangyaboly-jellegű nyüzsgés, a telefonáló, kis csoportokba verődő tőzsdeügynökök szokásos képe azonban délelőtt 11 órakor váratlanul megváltozott. Váratlan és példátlan eladási láz tört ki. A spekuláció során túlértékelődött részvények egyre nagyobb részétől akartak hirtelen megszabadulni, s mivel mások eladtak, az egész tőzsde megrémült. Mindenki attól tartott, hogy a kezében levő részvényeket később még olcsóbban értékesítheti csupán. Fordított láncreakció bontakozott ki. Délre teljes lett a pánik, és 12 millió részvénytől szabadultak meg tulajdonosaik. Az öngyilkosságok tucatjairól terjedtek hírek, közülük mintegy tíz igaznak is bizonyult. A tőzsde Wall Street-i épülete előtt hatalmas tömeg tolon­gott, rendőrök igyekeztek fenntartani a rendet. A New York-i tőzsde fekete csütörtöké, a nagy válság kezdete természetesen nem ad valódi magyarázatot a válság okaira, de annál élesebben világít rá egy fontos tényezőre, a pszichológiai hatások jelentőségére. A válság ugyanis érthetetlen lenne a bizalom megrendülése nélkül. A bizalom valamilyen okból történt megingása viszont, ha már bekövetkezik, önmagában is katasztrófát idézhet elő. Nemcsak azért, mert a tulajdonosok szabadulni igyekeznek részvényeiktől, s ezzel (valóságos ok nélkül is!) csődbe sodor­hatnak vállalatokat, amint az tömegesen meg is történt. Azért is, mert a betét-tulaj­donosok az ilyen légkörben nem látják biztonságban folyószámla- vagy takarékbetéteiket a bankoknál, és a csődtől félve egyre többen ki akarják venni betétjeiket. Csakhogy a bankok, mivel a betét-tulajdonosok nagyjából egyidőben jelentkeztek pénzükért, termé­szetesen képtelenek voltak mindenkinek fizetni, hiszen a banküzlet éppen azáltal nyer a betéteken, hogy azok nagy részét állandóan befekteti különböző vállalkozásokba, s azokból nyert jövedelme meghaladja az általa kifizetett kamatok mértékét. A bankok tehát tömegesen fizetésképtelenné váltak az ostrom miatt. Az Egyesült Államokban egyetlen évben, 1931-ben 2290 bank jelentett be fizetésképtelenséget. (Hasonló össze­omlás tanúi lehetünk Németországban is.) Újabb lavina indult útjára. Most már a tőkések minden hitelezésüket igyekeztek visszaszerezni, új hitelt nem voltak hajlandók folyó­sítani. Európa legfőbb hitelezője, az Egyesült Államok már 1928 végétől, s különösen 1929-től erősen lefékezte hitelezéseit. A tiszta tőkeexport 1928. évi több mint 1 milliárd dolláros értéke már 1929-re 200 millióra, egyötödére hanyatlott. Ez önmagában is katasztrófával fenyegetett, hiszen a közép- és kelet-európai adós országok az esedékes törlesztéseket jórészt az újabb hitelekből tudták csak fedezni. Tartozásállományuk jelen­tős részét, Németország esetében az 1918 és 1931 között felvett 20,6 milliárd márkának pontosan a felét, rövidlejáratú hitelek tették ki, ami a visszafizetési kötelezettséget különösen súlyosbította. A gazdasági élet megroppant. Ilyen helyzetben új beruházásokra senki sem szánta el magát. Németországban az új, részvényes nagyipari üzemek beruházá­sára fordított 1928. évi 711 millió márkával szemben 1931-ben mindössze 21 milliót, a válság előtti összeg 3%-át fektették be! A beruházási javakat előállító iparágak rendelés nélkül maradtak, leálltak, nagy munkástömegeket bocsátottak el. A leálló üzemek száma ijesztő méreteket öltött. Németországban 1928-hoz képest 1930-ban 42%kal több vállalat zárta be kapuit. 1931-ben 17 ezer vállalat szűnt meg..A munkanélküliek száma Angliában megkétszereződött, és elérte a 2,7 millió főt. 1932 végén Európában 15 millió munkanélkülit számláltak. A válság mélypontján, 1932-ben­­ a válság előtti csúcsponthoz

Next