Történelmi szemle, 1982 (25. évfolyam)
3. szám - ÉLETMŰVEK - Andics Erzsébet: Széchenyi és Metternich
578 ANDICS ERZSÉBET Az adminisztrátorrendszernek — mint arra már rámutattunk — Széchenyi nem volt híve, még kevésbé azoknak az abszolutisztikus nézeteknek, amelyeket végső soron Metternich megvalósítani igyekezett, és amelyek a magyar újkonzervatívok törekvéseit is egyre inkább jellemezték. A konkrét politikai erőviszonyokat is másképp értékelte, világosabban látta. „Illúzióknak" tartotta Apponyi György szerfeletti bizakodását abban, hogy a közelgő országgyűlésen a konzervatívoké lesz a többség.89 Olyan kardinális kérdésben, mint a reformellenzék értékelése, ugyancsak más Széchenyi nézete és más a konzervatívoké. A konzervatív párti gróf Károlyi Lajosnak írja ebben az időben: „Az ellenzéket illetően sajnos nem egyezik a véleményünk. Te robbantani akarod, megsemmisíteni; én értelmes irányba szeretném terelni."90 Noha állig fegyverben a legelkeseredettebben hadakozik a reformpárttal és mindenekelőtt Kossuthtal, barátsága Apponyi Györggyel pedig a delelőjén van, mégis idegenkedéssel fogadja utóbbi kifakadását: összezúzom ezt az ellenzéket.. ."91 Rosszallóan jegyzi fel konzervatív párt korifeusairól is: „Teljességgel semmibe vesznek mindenkit, akinek más a véleménye, nevezetesen az ellenzéket."92 Közelebbről megismerkedve az akkor kormányon levő konzervatívokkal, megvallja naplójának: „az ellenzék tartalmasabb .. ."93 A konzervatívokra vonatkozó bizalmas feljegyzéseiben a legtöbb esetben érződik a distanciatartás. Utóbbiak 1845 tavaszától kezdik meghívni őt szűkkörű, bizalmas tanácskozásaikra; Széchenyi ezekre többnyire nem megy el.94 Azonkívül, hogy kétkedéssel fogadta politikai nézeteiket, morális szempontból is némi viszolygással szemlélte éppen a legismertebb konzervatív kolomposok szereplését. „Luka, Ürményi, Szécsen és mások ... ezek valamik akarnak lenni és valamit kapni."95 Nem kis megvetéssel emlékezik meg ebben az időben naplójában báró Jósika Sámuelről is.9 . Talán csak az egyetlen Dessewffy Emillel van őszinte szívélyes viszonyban, aki vele, nevezetesen a számára oly fontos Tisza-szabályozási kérdésben, szolidaritást vállalt. Még Apponyi Györggyel szemben is — hangsúlyozott barátságuk és azoknak a nagy reményeknek ellenére, amelyeket kancellárságához fűzött - nagyfokú bizalmatlansággal van, gyanakvást érez. Már 1846 tavaszán, amikor pedig még életre-halálra támogatja Apponyinak a magyar kancellária élére kerülését, nem tudja elrejteni aggodalmát: „Apponyi, ha egyszer hatalomra került . . . rajtam majd túl akar adni [über Bord werfen]."97 Sok keserű tapasztalatot kellett Apponyival kapcsolatban szereznie (tervei megvalósítása érdekében sok mindent eltűrt tőle), de végül is kénytelen bevallani önmagának. "„Édes illúziókbann ringatja magát... a többségről!" SZIN 1847. május 6. VI. köt. 562-563. '"Széchenyi István-Károlyi Lajos. 1846. szeptember 30. Gróf Széchenyi István levelei. III. köt. 437. 91 SZIN 1846. május 29. VI. köt. 383.20o. 1846. június 18. VI. köt. 394. 930 o. 1846. május 30. VI. köt. 384. '"Széchenyi álláspontját e tanácskozásokat illetően 1. Uo. 1845. március 13, 14.; 1846. november 12, 25, 27.; december 9. Közli uo. VI. köt. 182, 183, 469-470, 481, 483, 488.; 1. ugyancsak Széchenyi-Tasner, 1847. március 9. Gróf Széchenyi István levelei. III. köt. 506-507. '5SZIN 1845. március 14. VI. köt. 183. "Uo. 1847. április 28. VI. köt. 559. ' 7 Uo. 1846. március 27. VI. köt 350.