Történelmi szemle, 1997 (39. évfolyam)

2. szám - ARCOK, ÉLETKÉPEK - T. Mérey Klára: A pécsi dohánygyár dolgozói, 1912-1948

A PÉCSI DOHÁNYGYÁR DOLGOZÓI A férfi munkások 67%-a heti bért kapott, 8%-a napszámot, 9%-a pedig szak­mánybért, azaz a munkateljesítménye alapján fizettek. A munkásnőknek 26%-a kapott heti bért, 10%-a napszámbért és 57%-a szak­mánybért. A férfiak esetében a bér 1%-a, a nőknél 7%-a fizetéses szabadság kategóriába esett. A dohánygyári számítás szerint a férfi munkásra eső és ténylegesen kifizetett egy heti bér fejenkénti átlagos összege 23 pengő volt, a munkásnőknél ez az összeg: 16,70 pengő. Vagyis a munkásnők munkabére 26%-kal volt kevesebb, mint a férfi munkásoké.27 Ezekben az években a dohánygyári munkások bérköveteléseiről a Dohánygyári Munkások Lapja, továbbá a dohánygyárak számára elismert Keresztényszocialista Dohánygyári Munkások Országos Szövetségének pécsi csoportja tagjainak jelenté­seiből alkothatunk képet, amelyet rendszeresen írtak a főtitkárnak, beszámolva abban a gyári munkásság hangulatáról, kívánságairól, a fontosabb gyári eseményekről.28 A munkások és alkalmazottak általános törekvése arra irányult, hogy a fizeté­sük fedje az elemi szükségleteket. De fontos volt az a törekvés is, amellyel a mun­kások a nyugbért nyugdíjjá kívánták átalakítani, vagyis a csak a dolgozóra vonatkozó nyugdíjat azok hozzátartozóira is ki kívánták terjeszteni. A dohánygyári munkásság e szociális jellegű kívánságainak egy részét az 1927: XII. tc. alapján létesült M. Kir. Dohányjövedék Betegségi Biztosító Intézete (DOBBI) megalakításával sikerült dűlőre vinni. Ez megoldotta a balesetbiztosítás, a táppénz, az anyasági és a gyermekágyi stb. segélyek ügyét, intézkedett a táppénz összegéről stb. Az Intézet önkormányzati szervében helyet biztosított a munkások­nak is. Az egyik rég várt és legfontosabb intézkedése azonban az volt, hogy a dohánygyári munkásoknak az öregségi ellátását úgy biztosította, hogy a kedvezmé­nyeket az özvegyekre és az árvákra is kiterjesztették. S bár egyes intézkedései ellen még voltak panaszok, egészében véve a sok kis „gyári betegsegélyző pénztár" helyébe lépő új intézmény mégis előrelépést jelentett.29 Akadtak azonban egyéb súlyos sérelmek is, amelyeknek a munkások részint a szakszervezetet pótló keresztényszocialista szervezeten keresztül adtak hangot vagy maga a gyári vezetés terjesztette be, mint a munkások részéről hangoztatott sérelmet. Ilyen volt az a belső rendelkezés elleni tiltakozás, amely a nyugdíjat csak a 18. életévtől rendelte el megállapítani. Ismeretes, hogy a dohánygyárakba már 12 évtől is vettek fel lányokat munkára, akiket igen komolyan megdolgoztattak. Sokan sérel­mezték, hogy e „gyermekévek" után járó nyugdíjat ez a rendelkezés elveszi tőlük. Néhány komoly csatározással (parlamenti felszólalás is hangzott el ebben az ügyben!) sikerült elérni azt, hogy e „gyermekévek" is beszámítódtak a nyugdíjba. 27 Uo. Az 1936. jún. 22-28. munkahéten kifizetett munkabérekről készített kimutatás és annak adatai alapján készített számítás. 28 MOL 1797. 19. t. alapján készített feldolgozás részleteit 1. 25. jegyz.-ben említett kéziratban. 29 Dohánygyári Munkások Lapja (D­DML) 1928. évi számaiban közölt ismertetést a DOBBI-ról, továbbá: A m. kir. dohányjövedék betegségi biztosító intézetének alapszabálya. Bp. 1929.

Next