Történelmi szemle, 2005 (47. évfolyam)
1-2. szám - DOKUMENTUM - Seres Attila: Nemzeti ereklyéinket egy politikai fogolyért. Orosz levéltári iratok Rákosi Mátyás és az 1848-1849. évi szabadságharc honvédzászlóinak kicseréléséről (1940)
SERES ATTILA Monzie közmunkaügyi miniszter is megpróbálta szóba hozni a magyar követ előtt a pert, bár bevallotta, hogy ezzel valójában a szovjet követ személyes kérésének tett volna eleget. Monzie erélyes fellépésének hatására Korányinak el kellett volna érnie Horthy Miklós kormányzónál, hogy halálos ítélet esetén kegyelmezzen meg Rákosinak. Noha a francia politikus végül nem kísérelte meg magyar partnerének meggyőzését, homályos magyarázata szerint erre eleinte azért hajlott, mert úgy vélte, hogy ezzel a magyar érdekeket szolgálja. A magyar diplomata jelentésében megemlítette, hogy Monzie tudott Loucheur közbenjárásáról, feltételezése szerint magától Rakovszkijtól.28 Bár a statáriális bírósági eljárás másnapján, tehát november 15-én, mindkét francia politikus (Loucheur, Monzie) telefonált a magyar diplomatának és ismét emlékeztette arra, hogy „nyugati jogérzés szerint" a kivégzést csak a gyilkossági kísérlet effektív megkezdése indokolhatja, ami Rákosi esetében nem forog fenn, az addigra már teljesen magabiztos magyar kormány nem volt hajlandó eltérni kiinduló álláspontjától.2'' Ez részben azzal a biztatással is magyarázható, amit az ügy kipattanása után nem sokkal jobboldali francia politikusoktól kapott. Korányi október 17-én, vagyis a Loucheur-ral folytatott első megbeszélésének napján egy külön táviratban értesítette a külügyminisztert arról, hogy „jobboldali politikai körök örülnének, ha Magyarország erélyesen akadályozná Moszkva terjeszkedését". Elhangzott az is, hogy a francia jobboldal sajnálja, hogy a Rákosi-ügy tényeiről nem jelent meg egy figyelemfelkeltő, s a magyar kormány álláspontját bemutató cikk a francia sajtóban. Igaz, a párizsi magyar követ ezzel kapcsolatban hozzáfűzte, hogy a nyugati közvéleménynek leginkább az felelne meg, ha a komoly bűnösöket halálra ítélnék, de a kormányzó kegyelmet gyakorolna.30 Ugyanígy sikertelen maradt a bécsi szovjet követ kísérlete arra, hogy alkalmi közvetítők segítségével akadályozza meg a halálos ítélet kiszabását. Október 15-én Ambrózy Lajos bécsi magyar követ egy sürgönyben arról értesítette Walkot, hogy az ottani szovjet diplomáciai képviselő, J. A. Berzin megkérte L. Mandel újságírót, hogy haladéktalanul utazzon Budapestre, s adjon át egy üzenetet a magyar kormánynak. Az üzenet lényege abban állt, hogy a szovjet kormány egy Magyarország számára kedvező kereskedelmi szerződés megkötését ajánlja fel és nagyarányú kereskedelmi megrendeléseket helyez kilátásba, azzal a feltétellel, hogy a Rákosi elleni eljárást rendes törvényszék elé utalják. Az osztrák újságíró tudatta, hogy közvetítését eleve a magyar kormány hozzájárulásától teszi függővé, de elmondásából kitűnt, hogy ezt az intervenciót ő is kilátástalannak tekinti. Ebben a véleményében különben a magyar követ is rögtön megerősítette.31 Walko arra utasította a diplomatát, hogy világosítsa fel az újság- 28 Korányi Frigyes jelentése Walko Lajosnak. 1925. nov. 10. Uo. 482/1925. res. al. sz., 472/1925. res. sz. 29 Korányi Frigyes számjel-távirata Walko Lajosnak. 1925. nov. 15. Uo. 477/1925. res. sz. 30 Korányi Frigyes számjel-távirata Walko Lajosnak. 1925. okt. 17. Uo. 465/1925. res. al. sz., 465/1925. res. sz. 31 Ambrózy Lajos bécsi követ számjel-távirata Walko Lajosnak. 1925. okt. 15. Uo. Szám nélkül.