Történelmi szemle, 2008 (50. évfolyam)

1. szám - MŰHELY - Germuska Pál: Kadhafi "fülei". Rádiófelderítő-berendezések gyártása Magyarországon, 1965-1985

96 GERMUSKA PÁL Rádiófelderítő-berendezések gyártása Magyarországon Előzetesen szólni kell néhány szót a szóban forgó eszközök felhasználóiról is. A magyar rádiófelderítő szolgálatot2 a második világháború után 1947-ben alakítot­ták újjá. 1949-től a Honvédelmi Minisztérium (HM) Katonai Elhárító Főcsoportfő­nökséghez, 1950 februárjától a HM IV. Főcsoportfőnökségéhez tartozott. 1953 novemberében ezreddé szervezték a szolgálatot, és a katonai felderítéssel együtt a Magyar Néphadsereg (MN) Vezérkarához került át. Az 1960-as évek közepétől a magyar katonai hírszerzés (MN Vezérkar 2. Csoportfőnökség) egyik legaktívabb és legsikeresebb részlege volt a rádióelektronikai felderítés. A 2. Csoportfőnökség Rádiófelderítő Szolgálat fő feladata a NATO-országok, valamint Ausztria civil és katonai hírközlésének figyelése, lehallgatása, rögzítése, megfejtése és feldolgozása volt. Ugyanakkor figyelemmel követte a Földközi-tengeren zajló hírforgalmat is, például az Egyesült Államok 6. flottájának kommunikációját. Az 1950-es évek elején indult el a magyar berendezések kísérleti fejlesztése, és rövidesen megkezdődött a hazai sorozatgyártás is. A rádiófelderítő-eszközök szakosításának kérdése először az 1960-as évek elején merült fel a Varsói Szerző­dés tagállamai között. A partnerországok haditechnikai termelési, kutatás-fej­lesztési és tudományos tevékenységét koordináló KGST Hadiipari Állandó Bi­zottság 1963 áprilisában állított fel ideiglenes munkacsoportot a rádiófelderítő és rádióellentevékenységi eszközök gyártási lehetőségeinek vizsgálatára. A mun­kacsoport 1964 áprilisában, Prágában tartott ülésén ajánlásokat fogadott el a fel­derítő és zavaró berendezések fejlesztésével és gyártásával, valamint későbbi szakosításával kapcsolatban. Ezeket az ajánlásokat a KGST Hadiipari Állandó Bizottsága 1964. májusi moszkvai értekezletén jóváhagyta.3 A magyar híradástechnikai cégek közül a legtöbb tapasztalattal és ered­ménnyel e téren a Mechanikai Laboratórium Híradástechnikai Kísérleti Vállalat (röviden: Mechlabor) rendelkezett, ezért ők kapták feladatul a rövidhullámú és ultrarövid-hullámú rádióállomások és rádió iránymérők, front- és hadsereg rá­dióvevők fejlesztését. A katonai hírszerzéssel való szorosabb együttműködés is ekkortól datálható: a Mechlabor 1965-ben készítette el a 2. Csoportfőnökség specifikációja alapján az R-1250 típusú rövidhullámú vevőkészüleket, amelyet aztán tömegesen exportált is. Az alapváltozat még elektroncsöves berendezés volt, amelynek rövidesen elkészült a félvezetős változata is (R-1250M).4 A HM-nek és a Varsói Szerződés tagországainak az első saját fejlesztésű ultrarö­vid-hullámú (URH) felderítő rádióvevőket 1968-ban szállította a Mechlabor.5 2 A magyar rádiófelderítő szolgálat megszervezéséről és hőskoráról Id. Рокоту Hermann vezérezre­des-. Emlékeim. A láthatatlan hírszerző. Összeáll., közlésre előkészítette, a tanulmányt írta: Józsa Antal. Bp. 2000. (Hadtörténelmi levéltári kiadványok). 3 10/64. sz. jegyzőkönyv. Moszkva, 1964. máj. 12-14. Magyar Országos Levéltár ( = MOL) XIX-A-16-aa 109. d. 4 A Mechanikai Laboratórium története. Összeáll. Gács Ferenc. Kézirat, 1985. Hadtörténelmi Le­véltár, Magyar Néphadsereg Különgyűjtemény. 17-18. 5 Központi Statisztikai Hivatal: A hadiipar helyzetének alakulása 1968. évben. 1969. márc.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék