Történelmi szemle, 2010 (52. évfolyam)

4. szám - Ress Imre: Andrássy Gyula és a közös külügyminisztérium hírszolgálatának változásai 1867-1872

RESS IMRE szervezett titkos ellenőrzésének irányítását.­ Másfelől a titkos információszerzés közös külügyminisztériumba történt betagolása bizonyára nem volt független at­tól, hogy a Habsburg Monarchia 1848-1849 után külföldön is rendkívül kiterjedt preventív államrendőrségi tevékenységet folytatott a nemzeti forradalmár emig­ránsok, elsősorban az olaszok és a magyarok ellenőrzésére. Az olyan európai és amerikai központokban, ahol a politikai emigránsok tevékenysége koncentráló­dott, az osztrák diplomáciai képviseletek mellett állambiztonsági rendőri felada­tokra titkos ügynökségek és kirendeltségek létesültek. Ilyenek voltak többek kö­zött Párizsban, Torinóban, Konstantinápolyban, Hamburgban, New Yorkban és a magyar és olasz emigránsok által különösen kedvelt Svájcban. Az információ­kat közvetlenül a külügyminisztériumba juttatták el ezek az ügynökségek és le­velezőik; az 1849-1868 közötti tevékenységüket az előkelő francia elnevezésű „Actes de Haute Police" iratsorozat dokumentálja. A beérkezett információkat természetesen az államrendőrség hasznosította. Ezek a külföldi ügynökségek is rendszeres díjazásban részesülő levelezőket alkalmaztak.­ Gyakorlatilag teljesen hasonló módon szervezték meg 1849 és 1867 között a belföldi titkos információ­gyűjtést, ahol a területi rendőrigazgatók építettek ki a politikai mozgalmak meg­figyelésére kiterjedt informátorhálózatot, amelynek krémjét szintén az írásbeli tájékoztatásra képes levelezők alkották.­ A kiegyezés után az immár dualistává és alkotmányossá vált Monarchia te­rületén a titkos információszerzésnek természetesen igazodni kellett a születő polgári jogállam követelményéhez is. Ennek egyik jele, hogy a kiegyezés után a Monarchia egész területén jelentősen korlátozták a titkos levélellenőrzést. Fel­számolták a rendőrigazgatóságok székhelyén működő levélellenőrző állomáso­kat, mivel az 1867. évi decemberi osztrák alkotmány polgári alapjognak nyilvání­totta a levéltitok sérthetetlenségét. Ennek ellenére Beust személyes utasítására politikailag aggályos esetekben változatlanul végeztek levélfeltörést és tartalmi kivonatolást. Lényegében az ilyen esetek kitudódása miatt hoztak az akkor ép­pen kormányon lévő osztrák-német liberálisok 1870 tavaszán külön törvényt a levéltitok védelméről.­ A belföldi informátorhálózatot működtető államrendőr­ség helyzete a Monarchia dualista átalakulását követően - elsősorban a politikai tradíciók folytán - eltérően alakult a két birodalomfél területén. Ausztriában 2 Harald Hubatschke: Die amtliche Organisation der geheimen Briefüberwachung und des diplo­matischen Chiffrendienstes in Österreich. (Von den Anfängen bis etwa 1870). Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 83(1975) 390-401. 3 Karel Kazbunda: Organisace a archiv nejvyssího policejního úradu a ministerstva policie (1852-1867). Casopis archivní skoly 1(1923) 13-50. (A cseh nyelvű tanulmány német fordítása a birto­komban. Ennek értékét az adja, hogy a szerző az 1920-as évek elején, mint csehszlovák levéltári delegátus elsőként és egyedüliként tanulmányozta a még épségben lévő neoabszolutizmus kori rendőrminisztérium levéltárát, amely a bécsi igazságügyi palota 1927. évi felgyújtása során jelen­tős károkat szenvedett.) 4 Deák Ágnes: Egy régi politikai rendszerváltás és az államrendőrség - 1867. Történelmi Szemle 49(2007) 352-353. 5 H. Hubatsche: i. m. 403.

Next