Történelmi szemle, 2013 (55. évfolyam)
2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Imre: Kánya Kálmán útja a külügyminiszteri székig
KÁNYA KÁLMÁN ÚTJA A KÜLÜGYMINISZTERI SZÉKIG 227 nát egyszer majd hűséges inasai öröklik. E tanulmányban nem térünk ki privát kapcsolataira és - egyébként zárkózott - magánéletének ügyes-bajos dolgaira. A számos protokolláris, társasági rendezvényen való megjelenés, reprezentálás kívánalmainak, amelyek a diplomáciai parketten elengedhetetlennek számítottak, eleget tett, talán nem is kelletlenül, elsősorban azonban a külpolitika koncepcionális kérdései kötötték le a figyelmét. Őt a diplomáciai karrier felé Kránya 1892-ben tette le a konzuli növendéki vizsgát. 1895-ben a fiumei magyar királyi tengerészeti hatósághoz került, ahol az ott működő ipari és kereskedelmi kamarához osztották be. Ezután Konstantinápolyba helyezték, ahol 1896-tól alkonzulként működött. Ezt még abban az évben Szaloniki, majd 1898-ban Moszkva követte. 1899-ben ideiglenesen a szentpétervári konzulátus vezetésével bízták meg, de irányította a kijevi és az odesszai kirendeltséget is. 1904-ben konzullá nevezték ki, és a montenegrói Cetinjében működő konzulátus irányítását bízták rá. 1905-től a konzuli beosztását elhagyva előrelépett, és a közös külügyminisztérium fogalmazói karában teljesített szolgálatot. Harmincöt éves korára tehát több helyen, közöttük három fővárosban is megfordult külügyminisztériumi alkalmazottként. A balkáni, kijevi vagy odesszai külszolgálat ugyanakkor nem számított tekintélyes karrier alapjának. Kánya feladata a közös külügyminisztérium apparátusában, majd a konzuli szolgálatban is adminisztratív jellegű volt. Akták tömegei mentek át a kezén, mire a szorgalmát felismerték és átléphetett a diplomáciai karba. Későbbi életpályája alapján feltételezhető, hogy a diplomáciai feladatok iránt érdeklődő ember volt, s mint ilyen, nem lehetett számára érdektelen a Keleten eltöltött idő. Az európai nagyhatalmi pozícióját elveszítő Ausztria-Magyarország számára a német egység létrejötte után a Balkán maradt az egyetlen aktivitási terület, ezért Kánya ottani megbízatásai a tájékozódás szempontjából egyáltalán nem voltak jelentéktelenek. Beosztásaiból adódóan elsősorban olyan kapcsolatokkal rendelkezett, melyek keleti, délkeleti irányokba mutattak. Tájékozott volt ugyanakkor a Balkán, illetve - Bécs és Berlin szoros kapcsolatának köszönhetően - Németország ügyeiben is. E két területen az elkövetkező két-három év során szerzett még komolyabb jártasságot. 1909-ben udvari, 1910-ben miniszteri tanácsossá nevezték ki, s ugyanettől az időtől a közös külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője lett. A kinevezés előzményei a szentpétervári konzulátusáig nyúlnak vissza. Ekkor került ugyanis közelebbi kapcsolatba Alois Lexa von Aehrenthal báróval, az Osztrák-Magyar 8 Uo. 411. 9 Erre utal Gratz Gusztáv politikus, diplomata, egykori külügyminiszter is, aki a két háború közötti korról írt szintézisében tekintélyes terjedelmet szentel Kánya személyiségének bemutatására. Ld. Gratz Gusztáv: Magyarország a két háború között. Szerk., jegyz., utószó: Paál Vince. Osiris, Bp., 2001. 257-263.