Történelmi szemle, 2013 (55. évfolyam)
2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Imre: Kánya Kálmán útja a külügyminiszteri székig
TÓTH IMRE Monarchia ottani nagykövetével, aki híres volt arról, hogy nyitott szemmel figyelte és pártfogolta arra érdemes munkatársait.10 Jó érzéke volt ahhoz is, hogy a zárt diplomáciai rendszer működését mintegy kívülállóként is megfigyelje, és utat nyisson az ígéretes tehetségeknek. Ez a törekvése összhangban állt azzal, hogy a modern külügyi szolgálatok létrejötte lebontotta a konzuli és a diplomáciai ág között emelt korábbi válaszfalat. Aehrenthal szentpétervári tartózkodása idején szemelte ki magának lányát, akinek előmenetele ezután szorosan kötődött az idős diplomata személyéhez.11 Elődjétől merőben eltérő vérmérsékletű és habitusú volt Leopold Berchtold gróf, 1912-től Aehrenthal utóda a közös külügyminiszteri székben, aki kötelességszerűen, de komolyabb ambíciók nélkül látta el a hivatalát. Mellette Kányának nagyobb lehetőségei támadtak arra, hogy egyéni becsvágyától hajtva cselekedhessen. A sajtóügyeket irányító tisztviselő a miniszter egyik legbensőségesebb munkatársa volt. Állása elsősorban adminisztratív, egyúttal bizalmi jellegű volt, ami politikai karaktert is kölcsönzött neki. A sajtófőnök természetesen az aktuális külpolitikai irányvonalnak megfelelően tevékenykedett. A külügyminisztérium V. osztálya alá rendelt, úgynevezett Literarische Bureau-t már az 1860-as évektől megszervezték abból a célból, hogy a külügyminisztérium sajtókapcsolatait ápolja, illetve hogy a minisztérium politikai irányvonalának sajtótámogatását elősegítse. A hivatal jelentősége az 1880-as évektől anyagi és személyi okok miatt visszaszorult ugyan, de a századfordulóra visszaszerezte korábbi befolyását. Ebben szerepet játszott Dóczy Lajos 12 és utóda, Emil Jettel von Ettanach,13 aki mögött Kánya már 1905 óta a második embernek számított a hivatalban.14 A közös külügyminiszter sajtófőnökeként Kánya három évet töltött el a Ballhausplatzon, erőteljesen befolyásolva a médiát.15 Az osztály vezetői a pénzeszközök felhasználása során meglehetősen nagy szabadságot élveztek, a nagykövetségek és a sajtó propagandamunkájának támogatását viszonylag rugalmasan végezték. A mindenkori sajtófőnök rendelkezésére speciális összegek álltak „titkos sajtócélokra”. Az 10 Többek között Musulin Sándor, Georg Franckenstein, Leopold Adrian Werburg köszönhették előmenetelüket a későbbi külügyminiszternek. 11 Kánya később igen elismerően nyilatkozott Aehrenthalról. A legtehetségesebb, legokosabb diplomatának tartotta, aki a legerélyesebben képviselte országa érdekeit. Felmagasztalásában persze szerepet játszott, hogy Aehrenthal szabadította meg Kányát a konzuli munka robotjától. MNLOL K 429 Sajtólevéltár. Kozma Miklós iratai, Feljegyzések 1920-1924. föl. 68. Kozma feljegyzése Kányával történt beszélgetéséről (Séták Kánya Kálmánnal, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetőjével), Wildungen, 1923. július. 12 Dóczy 1871-1875 között, majd pedig 1895-től 1904-ig állt a sajtóosztály élén. Heinz Alfred Gemeinhardt: Deutsche und österreichische Pressepolitik während der Bosnischen Krise 1908/09. Matthiesen, Hamburg, 1980. (Historische Studien 437.) 51. 13 Von Ettenach bukását, és annak révén Kánya kinevezését a nagy visszhangot keltő ún. Friedjungper idézte elő. Gemeinhardt, H. A.: Pressepolitik i. m. (12. sz.) 406. 14 Uo. 51. 15 William D. Godsey : Aristocratic Redoubt. The Austro-Hungarian Foreign Office on the Eve of the First World War. Purdue University Press, West Lafayette (Ind.), 1999. 166.