Történelmi szemle, 2017 (59. évfolyam)
2. szám - MŰHELY - Fodor Pál: A budapesti imám. Kísérlet a boszniai muszlimok integrációjára (1909–1911)
FODOR PÁL get s a véleményemet kérdezte, hogy elég lesz-e az összeg? E tekintetben megnyugtattam s ekkor kijelentette, hogy a legképzettebb fiatal hodsák közül fog egyet kiszemelni Budapestre. Azt a szándékát is kifejezte, hogy az elküldendő hodsát nem állandóan, hanem négy-öt évig óhajtaná ott hagyni, azután másokat küldene helyébe, hogy többen is elsajátíthassák a magyar nyelvet és megismerhessék a magyar művelődést. Nézete szerint ez a törökökre és magyarokra is előnyös lesz, mert így többen lesznek a hodsák közül, kik a magyar nyelvet és művelődést ismerik s bennük a magyar nemzetnek ugyannyi jó barátja lesz. Felkért, hogy ily irányban tegyek jelentést. Abban állapodtunk meg, hogy míg további utasítás nem jön, egyelőre a lapoknak semmi hírt ne adjunk az ügyről. Ha azonban felhatalmazást kapok Nagyméltóságod részéről a dolog közzétételére, a török lapokkal azonnal közlöm a hírt. Ennyiben áll ez ügy, melyre Thallóczy úr levelében foglalt megbízásra nézve jelentést tenni bátorkodtam. A sejkh-al-iszlám igen beszélgető kedvében volt és sok mindenféléről, különösen a törökországi belügyi dolgokról, majd pedig a politikai viszonyokról, főképp az Ausztria-Magyarországgal keletkezett viszálykodásról adta elő nézetét. Közben ismételten is hangoztatta a törököknek a magyarok iránt való barátságát, csakhogy a nép közvéleményének ily ellenséges áramlatánál, mely most itt folyamatban van, nem csoda ha nem tudnak különbséget tenni mindenben a magyar és az osztrák között. Nézete szerint a török kormány óhajtása ellenére támadt eme mozgalom el fog simulni, csak barátságosan kell csirógatni a közvéleményt.”15 A főmufti pár napon belül válaszolt a megkeresésre. Budapesti imámnak egy Abdullatif nevezetű, tifliszi születésű, 30 éves hodzsát ajánlott, aki iskoláit a „Mohammed Fatih mecset iskolájában végezte, mint az ottani Tábikháne medresze növendéke. Van theológiai diplomája, azonkívül a Dár-ul-Fánunban (egyetem) bölcseleti előadásokat is hallgatott. Beszél törökül, arabul, perzsául. A magyar nyelvet ígérete szerint rövid idő alatt megtanulja. A sejkh-al-iszlám szerint dicséretes, jó erkölcsű hodzsa. Azt látom, hogy szerény modorú, igénytelen, de felvilágosodott és nem fanatikus ember s igen nagy kedvvel vállalkozik magyarországi hivatalára. E naptól kezdve készen áll, hogy azonnal elutazzék Magyarországba, mihelyt Nagyméltóságod rendelkezését vele tudatom.”16 Április elején Karácson Budapestre hozta Abdullatifot, aki aztán életének hátralévő részét (1946-ban halt meg) Magyarországon élte le. Ám nem egészen úgy, ahogy azt eredetileg elképzelték. Bár hamarosan a Csirkinagics (nomen est omen - a török csirkin szó jelentése „csúnya”) nevű müezzin is megérkezett Boszniából, s ezzel a tervezett mecset személyzetének két legfontosabb tagja meglett volna, a magyarországi muszlim hitközséget csak két évtizeddel később, 1931-ben sikerült 15 MNL OLK 26-1911-XLI-1886, 132/1/9/1909.M.E.: OSZKK Karácson Imre Thallóczy Lajoshoz írt levelei 1907-1910. 46. sz., január 7-i kelettel. 16 MNL OLK 26-1911-XLI-1886, 132/1/9/1909 M.E. Karácson 1909. január 10-i levele a miniszterelnökhöz.