Történelmi szemle, 2017 (59. évfolyam)
2. szám - MŰHELY - Fodor Pál: A budapesti imám. Kísérlet a boszniai muszlimok integrációjára (1909–1911)
A BUDAPESTI IMAM ményt kívánta megnyugtatni és a magyar kormány jóindulatát akarta kimutatni.13 A törökök és a bosnyákok együttes „meghívásával” és majdani elismerésével ugyanakkor a törökbarát magyar Függetlenségi Párt elégedetlenségét is igyekezett csillapítani; a párt és hívei azt nehezményezték, hogy a kormánynak nem sikerült önálló Nemzeti Bankot alapítania, és nem tudta átvinni a régóta óhajtott és követelt újoncállítási törvényt sem. A törököknek tett gesztus valószínűleg egy kényes politikai kérdés megoldásának előkészítését is szolgálta: mivel az oszmán állam egy régi, 1833-as kölcsön utolsó részletével adós maradt, a magyarok az al-dunai Adakale szigetét akarták kérni az adósság elengedése fejében (ami 1913-ban meg is történt). Ezek a megfontolások álltak a hátterében annak az imámszerző akciónak, amely az említett újévi vendéglátás után kezdődött. Wekerle utasítására Thallóczy levelet írt Karácson Imrének, aki akkor már majdnem két éve tartózkodott Isztambulban. Karácson katolikus pap volt, a századfordulós törökbarát légkörben képezte ki magát turkológussá, többször utazott Keletre, és jól elsajátította az oszmánli nyelvet. 1907 elején Thallóczyék küldték a török fővárosba levéltári kutatásokat végezni. Az akkoriban páratlan lehetőséget azért kaphatta meg, mert a Thököly- és Rákóczi-hamvak hazahozatala körüli tárgyalások során nagyon szívélyes viszony alakult ki a magyar és a török kormány között.14 Thallóczy utasítására Karácson felkereste Dzsemáleddin főmuftit (sejhüliszlámot), a vallástudósok rendjének fejét, és a következőket adta elő neki (a miniszterelnöknek írt 1909. január 6-i leveléből idézem): „[...] Thallóczy méltósága megbízott, hogy Budapesten a Gülbaba mecsetnél alkalmazandó török irodsa ügyében lehető gyorsan járjak el és mielőbb jelentést tegyek Nagyméltóságodhoz. Thallóczy úr levele tegnap érkezett hozzám s az ügyben ma délután meglátogattam a sejkh-ül-iszlám magasságát, kit már a múlt év óta ismerek és ezért közel másfél óráig beszélgettem vele. Elmondtam neki, hogy Gülbaba mecsetje, melynek létezéséről a sejkh-ül-iszlámnak is volt tudomása, régi történeti emlék s mivel az alkotmányos Törökországból most már előreláthatólag többször is utaznak törökök Budapestre, azonkívül katonák és más mohamedánok állandóan is laknak ott, a törökök iránt való rokonszenvének azzal is kifejezést óhajt adni a magyar kormány, hogy hajlandó Budapesten egy irodsát alkalmazni, ki az imám teendőit ott elvégezze. S felkértem, hogy ajánljon egy fiatal,jó erkölcsű, képzett irodsát, aki tiszteletet szerez ott a török névnek. A sejkh-ül-iszlám igen nagy örömmel és köszönettel fogadta e hírt a magyar kormány szíves előzékenységéről és gondoskodásáról. Kérdezte díjazását is és Thallóczy úr levele nyomán megadtam a szükséges felvilágosítást. Azt mondta, hogy a mi pénzünket nem ismeri s kérte, hogy török értékben adjam meg az össze- 1. Ehhez ld. Báró Burián István naplói, 1907-1922, báró Burián István távirati könyvei, 1913-1915 a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárában. Szerk. Horváth Erzsébet-Tenke Sándor. Ráday Könyvtár, Bp., 1999. 18., ahonnan kiderül, hogy Burián többször egyeztetett Wekerlével arról, milyen kárpótlást kapjon az Oszmán Birodalom az annexió miatt. 14 Bene István: Karácson Imre élete és művei (1863-1911). Győri Szemle 7. (1936) 137-171.; Fodor Pál: Karácson Imre (születésének 125. évfordulóján). Keletkutatás (1989. tavasz) 109-114.