Lázár Gyula: Az osztrák birodalom története 2. - Történeti, nép- és földrajzi könyvtár 34. (Nagybecskerek, 1891)
Harmadik könyv: Az osztrák tartományok, Cseh- és Magyarország állandó egyesitésökig (1283-1526)
312 hagyta a várost s birtokaira, önválasztotta száműzetésbe ment ; az előtte gyűlöletes grófnak pedig megszente, hogy „a kormányrudját neki szivesen átengedi, az udvari életet már megsokalta s hálát ád az Istennek, hogy becsületének eleget téve régi választott állását ismét elfoglalhatja“. Eitzing különben visszavonultságában is foglalkozott a politikai napi kérdésekkel, de Cilis kormányzása ellen nyíltan többé fel nem lépett, minek oka leginkább abban rejlett, hogy ez most a rendekkel sokkal kíméletesebben bánta összes működésének terét Magyarországba helyezte át. Csak miután ezen változás Ausztriában bekövetkezett, ült össze a gyűlés az Újvárosban, mert sokan a birodalmi rendek közül, mint rendesen, a kitűzött időre meg nem jelentek. Kicsinyes viták s fárasztó tárgyalások után, melyek alatt azon hir érkezett, hogy V. Miklós pápa márczius 24-én meghalt, jutott a gyűlés azon eredményre, hogy nagyobb szabású hadjáratra már ez évben elegendő idő nincs s elhatározta, hogy a megszavazott sereg csak a jövő évben jelenjen meg Magyarországon. Ciki Ulrik 1456. nov. 10-én Nándorfehérvárott, a Hunyadyak hívei által megöletett. László Temesvárott esküvel fogadta, hogy a Hunyadyakon boszút állani nem fog; mindamellett 1457. márczius 16-án Hunyady Lászlót lefejeztette. Mielőtt azonban a színlelés álarczát teljesen levetette volna, fényes temetést rendeztetett Ciliinek, „szeretett“ nagybátyjának. A holttest szövetbe burkolva hozatott Ciliibe, hol azt a most már özvegy Katalin grófnő lovagok, szolgák és a polgárság által környezve fogadta, s az alsó vár kápolnájába kisérte. A temetés napján a halott a minoriták templomába vitetett s ott ravatalra tétetett. A gyászmise után tizenkét apród, kik gyászba voltak öltözve, koporsójára rakták az utód nélküli megölt pánczélját, dárdáját, kardját, sisakját és pajzsát. Ezeket követé a gyászhirnök, ki a czimert, sisakot és a pajzsot a földre dobta, miközben ezt kiállta: „a Cilii grófok s többé soha sem Cilii grófok!“ azután szétszaggatá a család zászlóját, s eltörte czimerét, jeléül annak, hogy II. Ulrikkal, az absolutismus előharczosával, sírba szállott a fejedelmesített Cilii grófok családja.