Történeti szemle, 1922 (11. évfolyam)
Kisebb közlemények - Patek Ferencz: A középkori írástörténet egy új elméletéről
146 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 146 szakíthatlan érintkezésben állottak egymással, legalább is a középkor második felében. Kicserélték vérüket, anyagi és intellectuális kincseiket, s ami a nemzetközi érintkezés eszközeihez tartozott, mint pl. az írás, nem lehetett lényegesen különböző ennek a cultúrközösségnek különböző vidékein. Ma ennek a cultúrközösségnek az örökösei mindenütt egyforma latin írást használnak. Vannak egyéni eltérések sajátságok, néha igen lényegesek, de szó sem lehet arról, hogy nemzetek vagy birodalmak szerint különböző írástípusokat különböztethetne meg egy új Mabillon, a régi palaeographia scriptura Langobardica, Francogallica, Visigothikájának mintájára. Kivételt egyedül Németország tesz, amely részben még ragaszkodik a maga gót írásához. A modern írás is állandóan fejlődik, bár lassan. Mégis szembetűnő a betűtypusok változása, ha pl. az ötvenes évekből való levelet hasonlítunk össze egészen modern írással. Ezekről a szemeink előtt végbemenő változásokról még senki sem állított össze táblákat, mint ahogy általában az újabbkor palaeographiai, vagy mondjuk írástörténeti feldolgozásához még igazán csak az első lépések történtek meg. De ilyen segédeszközök nélkül is meg lehet állapítani, hogy átlag 50—60 év alatt sokat változott az írás. Tudomásommal azonban még senki nem állította, hogy ez az írásfejlődés — mely nagyjában mindenütt egyöntetű — a fehérfaj civilisatiójának valamely góczpontjából kiindulva, lassan terjedne tovább és távolabb eső, a cultura peripheriáján fekvő országokban csak nagyobb időköz múltán mutatkoznék. A legkülönbözőbb cultúrnépek rendkívül, élénk rendszeres és gyors érintkezés mellett az írásdivatok fellépésében nagyobb időbeli külsőségek alig volnának feltételezhetők. Más a helyzet a középkort illetőleg. Szinte tudományos közvélemény — s ez a vélemény, úgy látszik, Wattenbachra megy vissza — hogy a középkor virágkorában is átlag félszázad tellett bele, míg egy új írásforma, divat, a keresztény-germán civilisatió centrumából, ez esetben Francziaországból, eljutott a keleti szélekre, Ausztriába, Lengyel-, Magyarországba. Ezt az magyarázná, hogy az új írásformák szomszédról-szomszédra terjedtek, az érintkezés pedig még határos területek között is lassú és ritka volt. Nem tudok róla, hogy e hypothesis igazolását valaki megkísérelte volna összehasonlító írásvizsgálat alapján, bár az utolsó félszázadban igen sok facsimile, fényképgyűjtemény jelent meg, ami az ilyen vizsgálódást lényegesen meg-