Tótfalusi István: Árkádiában életem én is. Csokonai élete (1966)
Első rész. A pártütő
. A tágas fogadószobában ültek, Mihály és Földi doktor. Milyen kicsi ember! Juliska lapos Japánban is magasabb nála. De mennyi erő sugárzik szikár arcából! És szeméből mennyi szelídség! - Igyék, barátom! - kínálta Mihályt. - Magam pároltam, és válogatott mezei fűszerszámokkal ízesítettem. Egészségére! Ittak. - De hol a mi füvésztudományunk? — folytatta nekihevülve Földi János a megkezdett beszélgetést. — Mindenki más névvel illeti ugyanazt a növényt, ahogy épp a maga szűkebb pátriájában hívja a nép, így semmivel sem mehet előre a tudomány. - Mit kell hát cselekednünk? - kérdezte Mihály, de figyelme máshol kalandozott. Minduntalan az ajtóra pillantott, ahonnan Juliskát várta, és szórakozottan hallgatta a doktor fejtegetéseit új növénytani rendszeréről. - Ó, hogy nem pattan szét a fejük a rettentő tudománytól! - csendült fel Juliska kacagása. Mihály felugrott. - Észre sem vettek, ugye? De ha nem sietnek az asztalhoz, a vacsora is kihűl. Mihály bámulatában az üdvözlést is elfelejtette. Annál vidámabban járt a nyelve a háziasszonynak: - Mióta nem láttam kegyelmedet! Azt hittem, odahagyta a várost, valami külországi egyetemen tömi a fejét bölcsességgel. - Tömi ő idehaza is, egészen a túlságig - lépett be Veszprémi doktor, és barátságosan mosolyogva parolára nyújtotta a kezét. 45