Tótfalusi István: Árkádiában életem én is. Csokonai élete (1966)
Első rész. A pártütő
Domokos Lajos főbíró megkínálta vendégeit hellyel és saját termésű pipadohányával. Maga is helyet foglalt öblös karszékében a pipatórium előtt. - Felteszem, fontos ügy hozta nagytiszteletű profeszszor uraimat, mert bár külön-külön sok barátságos órát töltöttek már itt nálam, hármukat egyszerre csak egy alkalommal fogadtam itt. Ha jól emlékszem, Csokonai úr dolgában. Derék egy éve múlott már. Füstkarikákat pöffentett a lapos mennyezet felé. - No de az ő ügyét a decemberi perrel és a februári megkövetéssel elintézettnek tekinthetjük. Súlyosabb dolgok esnek a hazában, melyek hatással lehetnek szent kollégiumunk hányatott sorsára. Örülök hát, hogy most erről szót ejthetünk, mert magam is rövidesen invitáltam volna kegyelmeteket. - Ami azt illeti, éppenséggel... - Szilágyi Gábor professzor zavartan köszörülte a torkát. - Kérném talán a rektor urat... Budai Ézsaiás, ez évben a kollégium választott rektora, felhúzta a vállát. - Csak terjessze elő kegyelmed, ami panasza van. - Vagyis hát - szólt Szilágyi - éppen Csokonai Mihály dolgában jöttünk. Domokos összeráncolta boltozatos homlokát. - Kérem a professzor urat, rövid legyen - szólt. Enyhe bosszúság érződött a hangjában. - Odamaradt Halason húsvét után is. - Megküldtük neki a pátenst. Maradhatott pünkösdre is. Beteg volt — szólt közbe Kotsi komolyan. - Ismerjük már az ő betegségeit.